Demonstratív

Az Amnesty nem a szívem csücske, de ez tetszik.
Összefoglalva:
Nagyjából 100an tartottak figyelemfelhívó demonstrációt Londonban. Céljuk rávilágítani arra, hogy a gyerekszülés napjainkban is rengeteg áldozatot követel. Percenként legalább egy nő belehal a terhességgel és gyerekszüléssel kapcsolatos problémákba. Ezek jelentős része megfelelő terhesgondozással és egészségügyi ellátórendszerrel megelőzhető lenne. A megmozduláson a résztvevők közül 60an összeestek és jelképesen meghaltak.

Még szerencse....

...hogy nem indulunk neki minden alkalommal, mikor azt hiszem, szülök. Már a portás kiröhögne a kapuban. Pedig ezek most IGAZÁN biztatóak voltak, de meleg víz hatására leálltak... Egyszer csak kijön, ugye? Most vagyunk 39+4-nél....

Nézőpont

Nemrég őszinte sajnálattal néztem a kisbabásokat: nem tudják még, mi áll előttük és irigyen a pocakosokat: de jó nekik! Most irigyen nézem a kisbabásokat és sajnálattal a pocakosokat. Talán a két gyerek majd ad annyi elfoglaltságot, hogy kivételesen a magam dolgával törődjek?! ;)

Pocakon kukac

Vizsgálódó párbeszédek, avagy vagy szülök vagy nem....

Ctg:
-Jó napot! 38. hetes terhes vagyok....ctg-re jöttem, csak nem mozog a baba
-Mármint alszik?
-nem, 3 napja keveset mozog, ma meg egyáltalán nem...
-Á, és aggódik? - elnéző félmosoly
-Igen, nagyon ideges vagyok...
-Nem látszik magán. Üljön le, hívjuk, ha lesz szabad ctg.
Hívnak, ctg a hasamra, szívhang felharsan, gyerek 3 perc múlva már táncot jár. Átvert a gazember.

Uh:
-Nem akar hamarosan szülni?
-Dehogynem. Mondjuk ma?
-Hát szerintem a héten mindenképp meglesz. Nagyon készül ez a baba kifelé.
-És mekkora a súlya?
-4 kg
-TESSÉK???????

Orvos:
-Hát ettől akár túl is hordhatja, olyan a méhszáj.
-Inkább nem...
-Szeméremcsont nem nyílt szét, egyelőre nincs akadálya a sima szülésnek, de figyelni kell.
-Jó...
-Akkor 14-én befekszik, és másnap, ha nincs semmi, akkor császár.
-De miért?
- A szeméremcsont érzékenysége miatt. Meg hát ez nagyon nagy baba...

Valamik

Valami fura összevissza mód fáj a hasam. Próbálom írni, mennyi időnként, de összemosódnak. De annyira nem fáj, hogy ezek már azok legyenek. Vissza kéne feküdni aludni.
Update: na jó, ezek elmúltak. Lefekszem...

Finis

Csütörtökön megkezdtem a terhesség 36. hetét. Őszinte leszek: nem bánom, hogy lassan vége. Eluralkodott rajtam az az érzés, ami Dina születése előtt két nappal: minden mindegy, csak valahogy kerüljön ki egészségesen ez a gyerek. Még 5 nap, és hivatalosan sem számít koraszülöttnek. Ha most tennék fel a kérdést, hogy szeretek-e a terhes lenni, azt mondanám: nem, utálom, gyűlölöm, szedjék ki azonnal bármi áron. Délelőtt még azt mondtam volna, szeretem, de már elég volt. Pár hete meg azt, hogy imádom, akármennyi baj is van.
Nem vágyom semmi másra, csak hogy a kezemben tarthassam az egészségesen megszületett gyerekemet. Eljutottunk a finisig, innen már nincs sok hátra... és aztán majd kezdődik a program véget nem érő, nehezebbik fele :)

Kórházi körút, csapó 2 - másik blogról másolva

Hát újfent volt egy köröm a kórházban - azaz még folyamatban van, most saját felelősségemre itthon vagyok 6ig. De erről majd a végén... (elnézést, hosszú lett és zavaros...)
Szóval szerdán már elég sokat fájt a hasam, kicsit túlhajtottam magam megint. De este jól voltam, uh. elmentem Nellivel és Beával találkozni. Aztán csütörtökön reggel 3 olyan fájásom volt, hogy azt hittem, nagyon nagy baj lesz, de magnézium és fekvés hatására elmúlt. Viszont fájás nélkül keményedtem tovább, majd délutánra folyamatosan görcsölt a hasam alja. Ennek fele se tréfa, jókislány vagyok, megyünk be a kórházba.
Méhszáj zárt, méhnyak áll, infúzió, tüdőérlelő, antibiotikum, maradás. Egyik se lepett meg, azért próbálkoztam a szabadulással, de csak olyan jelzésértékűen, nehogy csorba essen a hírnevemen :) Viszont így, hogy nem bömböltem, szépen mindent megkérdeztem, mielőtt aláírtam meg beszúrattam volna. Így sikerült elérnem pl. hogy ne az elefántméretű branült nyomják belém, hanem egy kisebbet, talán nem leszek megint kék-zöld hetekig.
Kaptam magnéziumos-alkoholos infúziót, amiben volt anitbiotikum - ez is rutin, később kiderült, nincs fertőzés, nem kellett volna, de most már végig kell szednem. Megkaptam a tüdőérlelőt, leugatott az orvos, hogy nem lehet, hogy múltkor is kaptam, a 22. héten. Mikor rámorogtam, hogy nem én találtam ki, nézze meg a zárómat, elhallgatott. Másik vicces jelenet: hány hetes terhes: mondom 31. Az nem lehet. Elrohan, hozza a telefonját, számol, mint a veszedelem, majd diadalmasan: csak 30+6!!!! Erre már válaszolni se tudtam, örüljön neki. Érdekes módon a kórlapomon mégis 31. hét van, na mindegy.
Szóval belémcsorgott a csorogni való, meg egy másik csorognivaló, hallottam két újszülöttet, ahogy rendbe tették őket mellettem. (Meg egy nőt, aki megszült, és állítólag nem tudta, hogy terhes). A ctg egy negyed fájást se mutatott, a gyerek meg vígan táncolt. Itt még azt gondoltam, hogy hamar szabadulok. Kis naiv :)
Utána mentem az osztályra, máshova mint múltkor, ehhez nem kellett kilométereket gyalogolni. Először egy olyan szobába tettek, ahol a már bent fekvő három hölgynek együtt volt kb. annyi az iq-ja, mint Dinának egyedül, uh. nem kicsit örültem, mikor a nővérke némi kitérő után áttett máshova. Ott nagyon jófej szobatársaim vannak, az egyiknek szír a férje :)
Éjjel semmit nem aludtam, főleg miután berepült egy madár a szobába...
Másnap vérvétel, mert régi volt az ellenanyagszűrésem. Aztán vizit, meg a saját orvosom is feljött. Bemondásra elhitték, hogy nincs fájásom, de haza nem engedtek. Most az a rend, hogy az osztályos orvos dönt, abba a saját orvos nem szólhat bele, akármilyen boci szemekkel is néztem rá. Pedig ő szerintem elengedett volna. Az osztályos meg azt mondta: a környékre elemehetek, fagyizni, vagy ilyesmi, de haza nem. Hiába, hogy három percre lakom...
ídélben volt professzori vizit, ezelőtt a nővérek megőrültek, rohangáltak fel alá, és kiabáltak, hogy mindenki rakjon rendet, meg ne legyenek elöl zsömlék, mert azt nem bírja a professzor. Sajnos valószínűleg a terhes nőket sem bírja, összesen 10 mp-et töltött mindenkinél, meghallgatta, mi baja van és ment tovább. De szerencsére a zsömlék azok glédában álltak....
Volt sok látogatóm, akik miatt persze a folyosón üldögéltem, ennyit a pihenésről és ágynyugalomról. Pláne, hogy szar a kórházi ágy, és úúúúgy fáj rajta a hátam, hogy nem is igaz.
Volt Dina is, bőgtem, mint a csacsi, pedig nem akartam. ő meg csak ölelt magához és simogatatott, nem mondta, hogy anya ne sírj, pedig mindig mondja, ha csak egy kicsit elkeseredett hangon szólalok meg, vagy egy mesében sírós hangon mondom a szereplő szövegét. De olyan kis okos nagylány: egyet se sírt, mindig mondja, hogy anya marad a kórházban, meg majd hívjam, egy rossz szava nem volt szinte csütörtök óta. A kórházban is szaladgál, dumál, megeszi a kaja felét, amit nekem hoznak, mikor indulni kell, integet, mondja, hogy majd találkozunk, meg hívjam telefonon, és főleg vigyázzak magamra. Itthon is szuperül viselkedik, éjjel alszik, nem sír utánam. Most pl. anyuékkal elment a telekre, csak este jön haza.
Péntek délután-kora este meg sajnos kórházi szarka áldozata lettem, jobbára a magam hibájából: szinte a szemem láttára lopták el a telefonomat, a folyosón ültem, láttam, hogy a nő bemegy, de nem kapcsoltam. Ketten is voltak a szobában, mégis elvitte az ágyról... A nő terhes volt, azt hittem az osztályon fekszik. Kiderült, feküdt is ott korábban, de a klinikai gondozója (kábítószeres a lány) nem adta ki az adatait. Kb. akkor fog szülni, mikor én... Volt rendőrség is, az összes nő ott zsizsegett az osztályról, végre történt valami :s
Aztán jött a sábesz, az első különtöltött sábeszünk, mióta Dina megvan. Vacak volt, de megint jött barátnőm, meg Dináék du. (Brigi, a babysitterünk hozta Dinát) Sétáltunk a kertben, szórakoztattam Dinát, az jó volt.
Az kimaradt, hogy minden este hallgatnak szívhangot, és reggel be kell diktálni a hőmérsékletünket, amit természetesen otthonról hozott lázmérővel mérünk. Akinek már kell ctg-t csinálni, az magának csinálja, van 3-4 gép, azt tologatják fel-alá a nők,és csinálják maguknak a vizsgálatot. Magnéziumot sajátot szedek, az AB-t adják nagy kegyesen :)
Ma (vasárnap) az én orvosom volt ügyeletben, megvizsgált, méhszáj továbbra is zárt, kutya bajom, rápecsételte a kórlapomra, hogy holnap hazamehetek. Megkérdeztem, hazamehetnék-e pár órára, mondta, hogy mehetek. Ezzel együtt azt kellett aláírnom, hogy orvosi javaslat ELLENÉRE bocsátanak du. 6 óráig az otthonomba. Mondtam, hogy persze ez nem így van, megnyugtatott a nővérke, hogy nem érdekli, ezt írják, nem tetszik, maradhatok. Aláírtam, de kifelé nagyon csúnyán köszöntem. Nem hatotta meg, azt gyanítom :)
Úgyhogy most otthonomba vagyok bocsátva még másfél órát. Holnap megint lesz egy vérvétel, mert talált vmi ellenanyagot a gép. Az orvosom szerint tévedés, de meg kell nézni. Utána már csak a vizitet kell kivárnom, és jöhetek haza!!!!!!

Pocak pozitív

Noémi helyett megyek ügyet intézni, sorszámot kell húzni iszonyú sokan vannak. A biztonsági őr - fiatal srác -, megkérdezi, milyen ügyben jöttem. Megmondom, azt mondja, elvben sorszámot kell húzni, de várjak egy kicsit. Odamegy egy épp szabad ügyintézőhöz, valamit mond, hátraint felém. A nő felnéz, rámosolyog a hasamra és hív, hogy üljek le. Még figyelmeztet is, hogy óvatos legyek, gurulós szék van. Három perc múlva már megyek is kifelé, nem győzöm megköszönni a figyelmességüket.
Piacról jövök, négy megtömött szatyrot cipelek. Idegen férfi lép hozzám mosolyogva, hogy segíthet-e. Kedvesen elhárítom (pesti lány vagyok, rögtön az jut eszembe, hogy biztos elfutna a sok gyümölccsel-zöldséggel...), de jól esik a gesztus.
A postán lerakom a szatyraim míg befizetem a csekkeket. Mikor indulnék, a mögöttem álló férfi már ugrik is, hogy felemelje a csomagjaimat.
Mindez másfél órán belül. Pocak pozitív vagyok :)

Hát a hátam...

...az nagyon fáj. Beakadt, vagy becsípődött, vagy nyom valamit a gyerek, nem tudom. Meg ez az ezer plusz kiló se javít nyilván a helyzeten. De sajnos menni is kevéssé bírok, úgy járok, mintha tojásokon lépkednék: bármikor bele nyilallhat az éles fájdalom az állandó tompa mellé. Hétfőn megpróbálok keríteni egy masszőrt, és javasoltak egy gyógytornászt is.

Nyanya beszéd

Hol szórakoztat, hol kiborít a nyanyák beszólása. Ez a legutóbbi pl. mulattatott:
"Na MOST jól vagy felöltözve, ÍGY csinos vagy. Ez rendes takarja a hasadat, nem is venni észre, hogy terhes vagy" - mondja a szintünkön lakó, 80 feletti Nelli néni. Hát mi vagyok én, megesett tizenéves, hogy takargassam? Meg amúgy is, hogy lehetne ezt takarni? Még egy sátorból is kidudorodna :D