Dokumentumfilm a legidősebb holokauszt-túlélőről. Ez a hivatalos előzetes, érdemes megnézni, egészen lenyűgöző az idős hölgy. Az Örökkévaló segítségével hamarosan a 107. születésnapját ünnepelheti
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: link. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: link. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. november 2., kedd
2010. szeptember 1., szerda
Egy század fotódokumentációja
Egészen elképesztő ez a gyűjtemény, lomtalanításból, innen-onnan összeszedett, ismeretlenek által készített fotók a 20. századról. Engem beszippantott, vigyázat, addiktív!
Ez a kép pedig különlegesen érdekes, mert elsőre azt hittem, a nagymamámat ábrázolja. Nagyon hasonlít rá, de nem ő az
Ez a kép pedig különlegesen érdekes, mert elsőre azt hittem, a nagymamámat ábrázolja. Nagyon hasonlít rá, de nem ő az
2010. május 16., vasárnap
2010. március 6., szombat
Demonstratív
Az Amnesty nem a szívem csücske, de ez tetszik.
Összefoglalva:
Nagyjából 100an tartottak figyelemfelhívó demonstrációt Londonban. Céljuk rávilágítani arra, hogy a gyerekszülés napjainkban is rengeteg áldozatot követel. Percenként legalább egy nő belehal a terhességgel és gyerekszüléssel kapcsolatos problémákba. Ezek jelentős része megfelelő terhesgondozással és egészségügyi ellátórendszerrel megelőzhető lenne. A megmozduláson a résztvevők közül 60an összeestek és jelképesen meghaltak.
Összefoglalva:
Nagyjából 100an tartottak figyelemfelhívó demonstrációt Londonban. Céljuk rávilágítani arra, hogy a gyerekszülés napjainkban is rengeteg áldozatot követel. Percenként legalább egy nő belehal a terhességgel és gyerekszüléssel kapcsolatos problémákba. Ezek jelentős része megfelelő terhesgondozással és egészségügyi ellátórendszerrel megelőzhető lenne. A megmozduláson a résztvevők közül 60an összeestek és jelképesen meghaltak.
2010. február 26., péntek
2010. február 21., vasárnap
Gasztrognómia
Mivel Júda jóvoltából ma fél6kor kelhettem, ezért végre megcsináltam valamit, amire régóta készülök. Vegyétek-vigyétek: Gasztrognómia
2010. január 23., szombat
Teleki
Az oldalsávba kitettem egy új blogot, amit szintén én írok. Annak a zsinagógának a blogja, ahova járunk (többek közt). Ez a Teleki téren van, egy pici lakás-imaház. Gyerekkoromban is ide jártunk, meg apukám is az ő gyerekkorában. Családi darab. Kicsinek nem szerettem, az öreg nénik, bácsik mindig hülyeségeket kérdeztek, dohos szag volt és félhomály. Az öregek sajnos már alig-alig vannak. A közösség viszont megújul, sok a fiatal, sőt gyerek is - már Dinán kívüliek.
Most épp felújítjuk a zsinagógát, az eredeti jelleg megőrzésével. Ennek első szakaszaként az eddig lezárt női részből közösségi szoba lett. Vannak szépséges fotók is erről a blogban, vegyétek, vigyétek. Olvasgassátok szeretettel :)
Most épp felújítjuk a zsinagógát, az eredeti jelleg megőrzésével. Ennek első szakaszaként az eddig lezárt női részből közösségi szoba lett. Vannak szépséges fotók is erről a blogban, vegyétek, vigyétek. Olvasgassátok szeretettel :)
2010. január 13., szerda
Sztájk
A sztrájk jog a dolgozók legnagyobb fegyvere. Nagyon komolyan gondolom, hogy a munkabeszüntetéshez való jog rettenetesen fontos. Ugyanakkor egy kétélű fegyver, és nem tűnik etikusnak, hogy minden szíre-szóra ehhez folyamodnak egyesek. Hogy időről-időre megbénítják a várost, kárt okozva ezzel emberek tömegének. A sorozatos BKV sztrájkok szerintem már aláásták az ott dolgozók megbecsülését (ha volt is valaha ilyen), senkit nem érdekel, jogos-e a követelésük vagy sem.
Az érdekli az embereket, hogy miért mocskosak a járművek és az aluljárók, miért parasztok az ellenőrök és főleg miért kerül ennyibe az utazás. Pláne, ha utazni sem lehet, mert annyit sztrájkolnak.
Nyilván ki akarják használni, hogy amikor a fél vezetőség börtönben ül, eljárás folyik ellene, vagy éppen menekülőben van, akkor majd nagyobbat durran, hogy ők milyen pénzt nem kaptak meg. Pedig nagyon úgy tűnik, elszámolták magukat, már ami a közvéleményt illeti. Persze azt sem értem, hogy a megmaradt vezetés hogy lehet olyan hülye, hogy még ingerli az amúgy is nyilván nem túl víg alkalmazottait, és megvon tőlük pénzt, amire számítottak. Patthelyzet.
Mindenesetre, aki teheti, vegyen fel stoposokat, íme a kezdeményezés: http://bkvpotlo.blog.hu/
Az érdekli az embereket, hogy miért mocskosak a járművek és az aluljárók, miért parasztok az ellenőrök és főleg miért kerül ennyibe az utazás. Pláne, ha utazni sem lehet, mert annyit sztrájkolnak.
Nyilván ki akarják használni, hogy amikor a fél vezetőség börtönben ül, eljárás folyik ellene, vagy éppen menekülőben van, akkor majd nagyobbat durran, hogy ők milyen pénzt nem kaptak meg. Pedig nagyon úgy tűnik, elszámolták magukat, már ami a közvéleményt illeti. Persze azt sem értem, hogy a megmaradt vezetés hogy lehet olyan hülye, hogy még ingerli az amúgy is nyilván nem túl víg alkalmazottait, és megvon tőlük pénzt, amire számítottak. Patthelyzet.
Mindenesetre, aki teheti, vegyen fel stoposokat, íme a kezdeményezés: http://bkvpotlo.blog.hu/
2009. december 2., szerda
2009. november 25., szerda
2009. november 21., szombat
Szirka és a Fűszeres
Szedegetem össze az oldalsávba, milyen blogokat olvasok és majdnem kifelejtettem Szirkát. Erről pedig eszembe jutott, hogy szinte minden blogon, amit követek az olvasottak között szerepel két oldal: Szirka és Fűszeres Eszter.
Nyilván ők persze szépekésjók valamint izgalmasak, ezért olvassák őket millioman. De közben meg azt is érzem, hogy ebben a netes anyuka-társadalomban Szirkát és a Fűszerest olvasni KELL. Nem is tudom, kb. mint a Sorstalanságot vagy Eszterházyt. Mert ok, olvas az ember olyan alja dolgokat is, mint a Poronty vagy Bridzsitdonsz. No de azért azt csak mellékesen, lopva és fikázva. Ellenben Fűszerest és Szirkát oldalra kitéve. Ők vállalhatóak, rajtuk keresztül a rájuk hivatkozó olvasó is szebb-jobb-izgalmasabb. Ez a blogolás egyik csudajósága, hogy bepillantunk és részesévé válunk valaminek, aminek amúgy nem lennénk a közelében sem.
Ők lettek a netes-blogos értelmiségi anyukák (he?) irányjelzői, az etalonok, bár nem ezt a szót keresem. Sarokkő?-talán ez jobban kifejezi, amit mondani próbálok. Szóval valami olyan zászlóvivők, akik a maguk keresetlenségében idolokká váltak. Még akkor is, ha soha az életben nem főzzük meg, amit Eszter, és azért rajzolunk a gyereknek, még ha meg is öli a kreativitását, akármit is mond Andrea. És ez jó. Mert Szirkát nem lehet nem imádni, és őket nézve-olvasva talán el és befogadóbbak vagyunk. Mert Fűszeres úgy tud leírni, hogy érezni az ízeket-illatokat és közben vállalt és magától értetődő zsidóságával talán tompítja az antiszemitizmust.
Most ez hülyeség vagy van benne valami?
Szóval gyorsan kiteszem Szirkát, nehogy valaki azt gondolja, én nem olvasom :D (csak régebben egy szerencsétlen megfogalmazásommal asszem megbántottam Andreát...)
Nyilván ők persze szépekésjók valamint izgalmasak, ezért olvassák őket millioman. De közben meg azt is érzem, hogy ebben a netes anyuka-társadalomban Szirkát és a Fűszerest olvasni KELL. Nem is tudom, kb. mint a Sorstalanságot vagy Eszterházyt. Mert ok, olvas az ember olyan alja dolgokat is, mint a Poronty vagy Bridzsitdonsz. No de azért azt csak mellékesen, lopva és fikázva. Ellenben Fűszerest és Szirkát oldalra kitéve. Ők vállalhatóak, rajtuk keresztül a rájuk hivatkozó olvasó is szebb-jobb-izgalmasabb. Ez a blogolás egyik csudajósága, hogy bepillantunk és részesévé válunk valaminek, aminek amúgy nem lennénk a közelében sem.
Ők lettek a netes-blogos értelmiségi anyukák (he?) irányjelzői, az etalonok, bár nem ezt a szót keresem. Sarokkő?-talán ez jobban kifejezi, amit mondani próbálok. Szóval valami olyan zászlóvivők, akik a maguk keresetlenségében idolokká váltak. Még akkor is, ha soha az életben nem főzzük meg, amit Eszter, és azért rajzolunk a gyereknek, még ha meg is öli a kreativitását, akármit is mond Andrea. És ez jó. Mert Szirkát nem lehet nem imádni, és őket nézve-olvasva talán el és befogadóbbak vagyunk. Mert Fűszeres úgy tud leírni, hogy érezni az ízeket-illatokat és közben vállalt és magától értetődő zsidóságával talán tompítja az antiszemitizmust.
Most ez hülyeség vagy van benne valami?
Szóval gyorsan kiteszem Szirkát, nehogy valaki azt gondolja, én nem olvasom :D (csak régebben egy szerencsétlen megfogalmazásommal asszem megbántottam Andreát...)
2009. szeptember 30., szerda
2009. június 21., vasárnap
Nem az én nevemben
Már annyiszor fel akartam rakni ezt a linket, de mindig elfelejtem. Most viszont eszembe jutott. Uh. íme, itt lehet aláírni.
Azért írtam alá, mert hiszek a dolgok megváltoztathatóságában. Mert hiszek abban, hogy csak annak van joga jajgatni, aki tett valamit a baj ellen. Abban, hogy kezünkbe kell venni a sorsunkat, mert más nem fogja helyettünk. És szeretnék hinni abban, hogy létezik egy épelméjű többség, akik egyszer megszólalnak. Bár kétlem, hogy Morvai Krisztinának álmatlan éjszakái lennének amiatt, hogy nem az én nevemben működik ;) De azért éljen a civil kurázsi! :)
Azért írtam alá, mert hiszek a dolgok megváltoztathatóságában. Mert hiszek abban, hogy csak annak van joga jajgatni, aki tett valamit a baj ellen. Abban, hogy kezünkbe kell venni a sorsunkat, mert más nem fogja helyettünk. És szeretnék hinni abban, hogy létezik egy épelméjű többség, akik egyszer megszólalnak. Bár kétlem, hogy Morvai Krisztinának álmatlan éjszakái lennének amiatt, hogy nem az én nevemben működik ;) De azért éljen a civil kurázsi! :)
2009. június 3., szerda
Szülésről és születésről, meg arról kinek mi jár
Emőnél láttam Palya Bea Szülésdalát. Nem akartam Emő blogját a hosszú eszmefuttatásommal elcsúfítani, ezért lett ebből önálló poszt.
Három dolgot előre szeretnék bocsátani:
1; Elsőre nagyon humorosnak találtam, csak a 120. meghallgatásra körvonalazódtak bennem a gondolatok, amik most majd következnek. (Igen, Dina totál odavolt a néniért, és tudom, hogy a legártatlanabb dalocska is förtelemmé válik, ha elégszer kényszerítenek a meghallgatására)
2; Maximálisan egyetértek azzal, hogy mindenki ott úgy és akkor szüljön, ahogy neki jó, feltéve, ha ezzel sem magát sem a gyerekét nem veszélyezteti.
3; SZERINTEM. Ez ui. az én blogom, tehát minden az én véleményem, csak nincs kedvem százszor leírni, hogy szerintem, meg azt gondolom hogy, meg ilyenek :)
A születés a világ legnagyszerűbb csodája. Már maga a várandósság is, imádom az egészet, minden nyűgjével együtt. Valami egészen fantasztikus csoda, ahogy az én testem átalakul, hogy egy másik teremtődjön benne. Ugyanakkor szerintem ez elsősorban nem rólam, nem a nőről szól, hanem az új életről. És ennek mentén szülésnek nem a szülés az értelme. Nem a "nekem jár a szülésélmény". A szülésnek a lényege a világba érkező gyerek.
Azt érzem, hogy szánalmasan keveset tudunk ahhoz képest, hogy mennyit feltételezünk magunkról. Mintha nem látnánk a fától az erdőt. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy egy nem ideális születés életre szóló sebet ejt a gyermekben. És főleg nem tudom elfogadni, a szülés után évekkel is fel-feltörő zokogást, ha a tönkretett szülésélmény kerül szóba. Van cirka 60 évem szeretni a gyerekemet, és mondjuk 20 nevelni-formálni-alakítani. És ez számít. De hangsúlyozom: fontosnak, elengedhetetlennek tartom a szülésszakma megreformálást, a nők önrendelkezési jogának a kiteljesítését. Fontosnak tartom, hogy a szülés és születés méltósággal történhessen. Ne vegyék el mondvacsinált okokkal az újszülöttet a szüleitől. A legfontosabb ugyanis, hogy az újszülött jogai ne sérüljenek. A napnak ő és az édesanya a főszereplője, mindenki más azzal foglalkozzon, hogy nekik jó legyen.
A dallal igazából az a bajom, hogy két olyan érvet hoz fel, ami számomra nem csak hogy disszonáns, de kifejezetten demagóg.
Ez a két érv, hogy a test tudja mit kell tennie, ellenben egy férfi honnan tudhatná, mit jelent szülni.
Kezdjük az elsővel! Talán évezredekkel ezelőtt a nők teste tudta önmagától, mit kell tenni, de kétlem. (És most ne menjünk bele a bibliai vonulatba, hogy a nő miért szüli fájdalommal gyermekét. Utálom, amikor vallásosok vallási érveket hoznak fel nem vallási környezetben...) Ha tudná magától, nem kellettek volna bábák, segítők mindig is a szülő nő mellé. Nyilván van, aki megszül egyedül a bokorban, de azért kétlem, hogy ez lenne a megfelelő és általános. Manapság pedig, a túlcivilizált, becsapott, agyonhospitalizált testünk mégis honnan tudná, mit kell tennie? Szoptatni is természetes, mégis tanulni kell. Továbbmegyek, megint csak a szövegre hivatkozva: a szexet is tanulnunk kell, nem nem tudja magától rögtön elsőre a testünk, mit kell tennie.
A szüléshez segítő kell, olyan, aki ért ahhoz, amit csinál. Nem, nem a hanyattfekvős, vezényszóranyomós szülést pártolom. Hangsúlyozom, mindenki szüljön-szülhessen úgy, ahogy akar. De ne érveljünk emellett azzal, hogy majd a testünk tudja mit kell tennie. Ha tudja, minek a sok szülésfelkészítő tanfolyam? Többedszerre talán, van elképzelés, de elsőre? Főleg úgy, hogy a nők 99%a nem hogy szülést nem lát a magáé előtt (a szülésvideók meg a filmek csak horrornak számítanak) de gyereket sem.
És most mindjárt jó ellent is mondok magamnak :) Az előzőeket fentartva természetesen tisztában vagyok vele, hogy a szülés igen kevéssé kiszámítható, és hogy jobban, könnyebben zajlik, ha hagyjuk, hogy a testünk tegye a dolgát. Tudom, hogy hagyni kell a testünket dolgozni, és olyan szakemberek kellenek, akik szintén tudják ezt. Fel KELL nőnie egy olyan szülés-kísérő generációnak (gondolok itt szülész orvosokra, szülésznőkre, bábákra, dúlákra, csecsemős nővérekre, védőnőkre), akik a terhességet és szülést nem betegségnek, hanem természetes állapotnak tekintik. Akik nem "szülesztenek", hanem szülést kísérnek, akik soha nem mondanak olyat, hogy "ezzel a mellel akar szoptatni???", és akik képesek a súlymérésen túl is hasznot hajtani. Akik tudják, hogy a szülő nő testében mi zajlik le, de nem akarják ezt megváltoztatni, nem játszanak mindenhatót. Mindenkinek meg kell találni azt az embert, azt a metódust, ami neki megfelel. Persze tudom, hogy ez jelenleg, főleg vidéken, maximum szép álom.
A másik az utolsó rész: "a doktor úr honnan tudja, hogy kell szülni?" Na most, lehet, hogy rossz a szövegértelmezésem, de ezt én arra az érvre vonatkoztatom, hogy "nekem egy férfi ne tudja már ezt is". Az ott nem egy férfi. Az ott egy szakértő. (Igen, vannak szar szakértők is, tessék másikhoz menni. Igen, legyen olyan a képzés, hogy mindegy, melyiknél szülsz)Ha már őhozzá fordultál, őt választottad, akkor az ő szabályai játszanak. (Megint csak a szövegre hivatkozom: "megkérdeztem a Doktor urat".) Ez szerintem a legostobább, és a célt legjobban lejárató érv. Fenntartva azt, hogy felrúgom, aki nekem azt mondja, hogy ez nem fájhat. Akár nő, akár férfi mondja. ÉS csak önmagamat tudom ismételni: egyetértek azzal, hogy a rendszer nem jó, és sok benne az oda nem való vaddisznó. Meg kell reformálni, és ennek igen, az egyik eszköze az hogy mi nők nem tűrjük el a megalázó viselkedést, az úrhatnámságot, a nem kielégítő ellátást és főleg a nem kielégítő tájékoztatást. Valamint élünk az orvosválasztás lehetőségével. És ebben a harcban álljanak mellettünk a hozzánk tartozó férfiak, és a szülés-kíséréssel foglalkozók közül azok, akik már értik, miről beszélünk. De a buta, rossz érvelés csak árt. Szerintem :)
Három dolgot előre szeretnék bocsátani:
1; Elsőre nagyon humorosnak találtam, csak a 120. meghallgatásra körvonalazódtak bennem a gondolatok, amik most majd következnek. (Igen, Dina totál odavolt a néniért, és tudom, hogy a legártatlanabb dalocska is förtelemmé válik, ha elégszer kényszerítenek a meghallgatására)
2; Maximálisan egyetértek azzal, hogy mindenki ott úgy és akkor szüljön, ahogy neki jó, feltéve, ha ezzel sem magát sem a gyerekét nem veszélyezteti.
3; SZERINTEM. Ez ui. az én blogom, tehát minden az én véleményem, csak nincs kedvem százszor leírni, hogy szerintem, meg azt gondolom hogy, meg ilyenek :)
A születés a világ legnagyszerűbb csodája. Már maga a várandósság is, imádom az egészet, minden nyűgjével együtt. Valami egészen fantasztikus csoda, ahogy az én testem átalakul, hogy egy másik teremtődjön benne. Ugyanakkor szerintem ez elsősorban nem rólam, nem a nőről szól, hanem az új életről. És ennek mentén szülésnek nem a szülés az értelme. Nem a "nekem jár a szülésélmény". A szülésnek a lényege a világba érkező gyerek.
Azt érzem, hogy szánalmasan keveset tudunk ahhoz képest, hogy mennyit feltételezünk magunkról. Mintha nem látnánk a fától az erdőt. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy egy nem ideális születés életre szóló sebet ejt a gyermekben. És főleg nem tudom elfogadni, a szülés után évekkel is fel-feltörő zokogást, ha a tönkretett szülésélmény kerül szóba. Van cirka 60 évem szeretni a gyerekemet, és mondjuk 20 nevelni-formálni-alakítani. És ez számít. De hangsúlyozom: fontosnak, elengedhetetlennek tartom a szülésszakma megreformálást, a nők önrendelkezési jogának a kiteljesítését. Fontosnak tartom, hogy a szülés és születés méltósággal történhessen. Ne vegyék el mondvacsinált okokkal az újszülöttet a szüleitől. A legfontosabb ugyanis, hogy az újszülött jogai ne sérüljenek. A napnak ő és az édesanya a főszereplője, mindenki más azzal foglalkozzon, hogy nekik jó legyen.
A dallal igazából az a bajom, hogy két olyan érvet hoz fel, ami számomra nem csak hogy disszonáns, de kifejezetten demagóg.
Ez a két érv, hogy a test tudja mit kell tennie, ellenben egy férfi honnan tudhatná, mit jelent szülni.
Kezdjük az elsővel! Talán évezredekkel ezelőtt a nők teste tudta önmagától, mit kell tenni, de kétlem. (És most ne menjünk bele a bibliai vonulatba, hogy a nő miért szüli fájdalommal gyermekét. Utálom, amikor vallásosok vallási érveket hoznak fel nem vallási környezetben...) Ha tudná magától, nem kellettek volna bábák, segítők mindig is a szülő nő mellé. Nyilván van, aki megszül egyedül a bokorban, de azért kétlem, hogy ez lenne a megfelelő és általános. Manapság pedig, a túlcivilizált, becsapott, agyonhospitalizált testünk mégis honnan tudná, mit kell tennie? Szoptatni is természetes, mégis tanulni kell. Továbbmegyek, megint csak a szövegre hivatkozva: a szexet is tanulnunk kell, nem nem tudja magától rögtön elsőre a testünk, mit kell tennie.
A szüléshez segítő kell, olyan, aki ért ahhoz, amit csinál. Nem, nem a hanyattfekvős, vezényszóranyomós szülést pártolom. Hangsúlyozom, mindenki szüljön-szülhessen úgy, ahogy akar. De ne érveljünk emellett azzal, hogy majd a testünk tudja mit kell tennie. Ha tudja, minek a sok szülésfelkészítő tanfolyam? Többedszerre talán, van elképzelés, de elsőre? Főleg úgy, hogy a nők 99%a nem hogy szülést nem lát a magáé előtt (a szülésvideók meg a filmek csak horrornak számítanak) de gyereket sem.
És most mindjárt jó ellent is mondok magamnak :) Az előzőeket fentartva természetesen tisztában vagyok vele, hogy a szülés igen kevéssé kiszámítható, és hogy jobban, könnyebben zajlik, ha hagyjuk, hogy a testünk tegye a dolgát. Tudom, hogy hagyni kell a testünket dolgozni, és olyan szakemberek kellenek, akik szintén tudják ezt. Fel KELL nőnie egy olyan szülés-kísérő generációnak (gondolok itt szülész orvosokra, szülésznőkre, bábákra, dúlákra, csecsemős nővérekre, védőnőkre), akik a terhességet és szülést nem betegségnek, hanem természetes állapotnak tekintik. Akik nem "szülesztenek", hanem szülést kísérnek, akik soha nem mondanak olyat, hogy "ezzel a mellel akar szoptatni???", és akik képesek a súlymérésen túl is hasznot hajtani. Akik tudják, hogy a szülő nő testében mi zajlik le, de nem akarják ezt megváltoztatni, nem játszanak mindenhatót. Mindenkinek meg kell találni azt az embert, azt a metódust, ami neki megfelel. Persze tudom, hogy ez jelenleg, főleg vidéken, maximum szép álom.
A másik az utolsó rész: "a doktor úr honnan tudja, hogy kell szülni?" Na most, lehet, hogy rossz a szövegértelmezésem, de ezt én arra az érvre vonatkoztatom, hogy "nekem egy férfi ne tudja már ezt is". Az ott nem egy férfi. Az ott egy szakértő. (Igen, vannak szar szakértők is, tessék másikhoz menni. Igen, legyen olyan a képzés, hogy mindegy, melyiknél szülsz)Ha már őhozzá fordultál, őt választottad, akkor az ő szabályai játszanak. (Megint csak a szövegre hivatkozom: "megkérdeztem a Doktor urat".) Ez szerintem a legostobább, és a célt legjobban lejárató érv. Fenntartva azt, hogy felrúgom, aki nekem azt mondja, hogy ez nem fájhat. Akár nő, akár férfi mondja. ÉS csak önmagamat tudom ismételni: egyetértek azzal, hogy a rendszer nem jó, és sok benne az oda nem való vaddisznó. Meg kell reformálni, és ennek igen, az egyik eszköze az hogy mi nők nem tűrjük el a megalázó viselkedést, az úrhatnámságot, a nem kielégítő ellátást és főleg a nem kielégítő tájékoztatást. Valamint élünk az orvosválasztás lehetőségével. És ebben a harcban álljanak mellettünk a hozzánk tartozó férfiak, és a szülés-kíséréssel foglalkozók közül azok, akik már értik, miről beszélünk. De a buta, rossz érvelés csak árt. Szerintem :)
2009. május 28., csütörtök
A gép forog...
Egy kis megdöbbenés. Hogy milyen tempóban változik a földünk a percről percre. Valamelyik nap a cseten arról beszéltünk, milyen világ vár a gyerekeinkre: rémisztőbbnél rémisztőbb dolgokat jósolnak a tudósok áradásokról és elsivatagosodásról. Hogy a saját kényszerképzeteimet ne említsem :)
Szóval, a "a gép forog, az alkotó pihen": http://www.peterrussell.com/Odds/WorldClock.php
Szóval, a "a gép forog, az alkotó pihen": http://www.peterrussell.com/Odds/WorldClock.php
2009. január 8., csütörtök
2008. december 30., kedd
Az igazmondás luxusa
"Miért vagyok egyike azon keveseknek, akik egyetértenek Izraellel?...Mert szeretem megengedni magamnak az igazmondás luxusát"
Ezt nyilatkozta Karel Schwarzenberg, cseh külügyminiszter, az EU soros elnöke. Meg azt, hogy elnöksége hat hónapja alatt mindent meg fog tenni azért, hogy Izrael és az EU közelebb kerüljön egymáshoz
Részletesebben itt
Ezt nyilatkozta Karel Schwarzenberg, cseh külügyminiszter, az EU soros elnöke. Meg azt, hogy elnöksége hat hónapja alatt mindent meg fog tenni azért, hogy Izrael és az EU közelebb kerüljön egymáshoz
Részletesebben itt
2008. december 15., hétfő
Link egy jó cikkhez a vasutassztrájkról
Ez nagyon tetszett nekem (nem szakmailag, laikusilag) http://index.hu/velemeny/eheti/sztrajk1215/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)