A gép forog...

Egy kis megdöbbenés. Hogy milyen tempóban változik a földünk a percről percre. Valamelyik nap a cseten arról beszéltünk, milyen világ vár a gyerekeinkre: rémisztőbbnél rémisztőbb dolgokat jósolnak a tudósok áradásokról és elsivatagosodásról. Hogy a saját kényszerképzeteimet ne említsem :)
Szóval, a "a gép forog, az alkotó pihen": http://www.peterrussell.com/Odds/WorldClock.php

Kekec

Úgy utálom, ha egy gyerekkönyvben hiba van. Mint például a Kiugrott a gombócos leporellóban, amit épp ötvenedszer olvastam fel az előbb. És bosszankodom, hogy az eperfa valami fura futónövényre hajaz, a cirmos cica meg barna foltos...Pap Anikó Mira, ha már nem tud rajzolni, legalább nézett volna utána annak, amiről szól a szöveg.
De hogy pozitív is legyek: Dina az Arany Lacinak-ot hozta most ide, amit nagyon szeretek, mert humorosan és igényesen illusztrálta Szalma Edit. Megyek is mesélni :)

Gyógyír - másolva a másik blogról

3/4 7. Anya, anya! Dina törtet felém a takarón át. Viharos jókedve van, táncol és énekel, ölelget, puszilgat. Eléggé kipihent vagyok, így nagyon élvezem a hajnali műsorát. Mellém dobja magát, és kiadja az ukázt: búj - azaz húzzuk a fejünkre a takarót, és nézzük a világos és sötét csíkokat a felszín alatt. Bújunk. Aztán én felbukkanok levegőért, ő még ott marad a takaró alatt. Egyszer csak nagy mozgolódást érzek, majd kikandikál a párna-takaró öleléséből egy fél kis kobold arc: kuku! Ettől aztán gyógyulok testileg-lelkileg :)

Füstjel 3

Megvagyok, élek, üzenem az aggódóknak - ha vannak ilyenek egyáltalán :) Volt kis kalamajka, de minden ok most már, privátban szívesen adok bővebb felvilágosítást :)

Radnóti

Talán az egyik kedvenc költőm. Akkor is, ha nem értenék vele egyet sok mindenben, ha megadatott volna, hogy szemtől szembe beszéljünk, sőt. De a verseivel folytatott egyoldalú párbeszédem sok mindent segített megérteni magamról. Ma 100 éve született. Emlékül egy vers és egy kis játék, hátha valaki kedvet kap a böngészéshez:
A játékról részletesen itt

A verset kamaszként szerettem meg, és most, mikor ezt a bejegyzést készültem írni, hirtelen eszembe jutott. Tizenévesen csodálatosnak tartottam, hangsúly az "ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant"-on volt. Ma rácsapott sajgó sebeimre "Sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész." Mondjuk 10 éves ismerem ezt a verset. Nem tetszik, hogy most mást látok benne, mint tíz éve. De nem baj, ez jutott először eszembe tőle, hát álljon itt ez mementóul. Akkor is, ha most nagyon nagyon nehéz lett a szívem tőle.

Mint észrevétlenül


Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
úgy hull az ifjúkorból a férfikorba át;
már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel
s apányi lett körötte már egyre több barát.

Apa és kisfia most együtt látogatják,
s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,
ki érti még lobos szívének sok kalandját,
s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.

De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már,
megrendelésre fordít, eladja verseit,
már szerződést bogoz, számolgat és protestál
s megélni néki is csak a mellékes segít.

Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,
e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; -
kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,
a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

És tudja, nyáron is lehullhat egy levél,
hiába táncol és csal a forró emberész,
s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;
sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,

de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,
s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,
s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol
mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.

És míg tollára dől, a gyermekekre gondol,
és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg,
mert értük dolgozik, akár a néma portól
csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.