Ég a gyertya, ég

két kis gyertya ég. Kétéves lett Júda Áron, éljen soká még!

Kétéves, bölcsődés, 3perc alatt megtanult a futóbiciklivel menni.  Egy csupamosoly kis zsivány, imádjuk, nem tudunk elég hálásak lenni a létezéséért.

Bölcsisnagyfiú

-Szia X Brigi vagyok a bölcsiből. - ótejóég! Kiválasztom az időpontot,mikor megyünk ismerkedni a gondozónénikkel. A kisbabám bölcsi nagyfiú lesz. Ótejóég. Erre várok mióta, de most kicsit szíven ütött, hogy hamarosan eljön ez a nap, mikor ő lesz bent,én meg kint, aztán pláne pár utcával arrébb, a munkahelyemen. Jó lesz, mindenkinek jó lesz, de azért ótejóég...

Mákony, avagy nagyon megsajnáltak engem odafönt

(hogy vidámat is olvassatok, ha már megszállt az ihlet, és ma ennyit írtam ide :))
Iszonyat náthás vagyok, ledöntött valami rémséges ovis vírus. Se hall, se lát Dömötör üzemmód. A gyerekek, mint a kerge vadkecskék, olyanok voltak egész este. Míg készítettem a vacsorát, nosztalgiáztam azokon a régi szép időkön, amikor az egész estém a vad logisztika jegyében telt, ami persze tök felesleges volt, mert mire Júdát elaltattam, Dina ráaludt a vacsorájára. De hát ez már a múlté, sóhajtottam, azóta bejáratott menetrendünk van, ami 18.30-ra vacsorát, 18.05-re fürdést,  19.50re mesét, 20.30-ra mélységesen mély alvást irányoz elő. Pedig úgy éreztem, el tudnék viselni akár azonnal is egy kis csendet, nyugalmat, és magányt.
Ehhez képest Júda először hisztériás rohamot kapott a szardíniától (imádja), aztán a csokikrémtől (gondoltam, biztos az a baja, hogy Dina azt kapott, ő meg nem), aztán a gyümölcsjoghurttól (hátha a torokfájás miatt nem tud nyelni, az lecsúszik simán), végül kivettem, és pillanatok alatt elaludt a vigasztalódásban. Persze letenni még nem lehetett, mozdulatlanul ültem, és vártam, hogy mély álomba merüljön. Dina várta, várta, hogy segítsek neki megkenni a kenyerét, aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nem suttog, hanem...csukott szemmel ül...a keze lehanyatlik...és kihullik belőle a kanál. A fene, most felébred a csörrenésre. És tényleg, szeme kipattan, lekászálódik a székről, én meredtem tovább a magvas gondolataimba, mikor feltűnt, hogy nem bukkant fel az asztal alól. Amennyire az ölemben alvó Júdától tudtam, belestem az asztal alá, ahol ez a látvány fogadott:

Ez csak az égiek kegye lehet. Vagy mákony...

Mert szépek

Hétköznapok

Idézet egy beszélgetésből:
bocs, közben Júda visított, hogy nézzem meg, hogy beült a játék kiságyba, mire lefotóztam, Dina felmászott a pelenkázóra, hogy leszedje a hajgumijait. uh. meg is fésültem, majd megküzdöttem Júdával, hogy ő ne fésülje Dinát, meg ne szedje ki a hajából a csatokat. Aztán kerestem a babának való gumikat-csatokat. Végül, mikor leültem ide, konstatáltam, hogy Júda megszerezte Dina összes hajfrincfrancos dobozát, amit persze nem a helyére tett vissza. Uh. le kellett szerelnem egy csipesszel :)

Ég a gyertya, ég...

...egy kis gyertya ég, egy éves lett Júda Áron, éljen soká még!

Itt alszik mellettem, ahogy aludt egy éve ilyenkor a kórházban. Hízott több, mint hat kilót, nőtt vagy 30 centit azóta.Egy zsák krumpliból ember lett. Jár, már ezt-azt tud mondani. Igazi tank, fejjel megy a falnak, közben pedig egy merő mosoly, hízelkedős kismackó. Egy jámbor óriás :)
Az Örökkévaló éltessen téged sokáig, egyéves nagyfiam!

Hétvége a fatális véletlenek jegyében

A folttisztító, uram atyám, Júda a folttisztítót eszi... a folttisztítót, aminek a lezárt szekrényben kéne lennie. Amin gyerekbiztos kupak van, amit én is alig bírok kinyitni.
***
-Szálljon ki az autóból!
-Miért?
-Mert az enyém! - na jó, az anyukámé, de neked, aki épp a telefonját készülsz ellopni a nyitva felejtett kocsijából, ehhez semmi közöd!

Kétgyerekes pozitív

Héderelünk a kanapén. Dina babázik, és olyanokat mond, "felöltöztetem, meg ne fázzon". Júda nézi és olyanokat mond, hogy "hööööö". Én meg netezek és semmit a világon nem mondok. Vannak kétgyerekes pozitív pillanatok is, lám :)

Elfogulatlan szülők

Tudom, hogy arról volt szó, hogy a pisi-kaki téma a másik blogon marad, de ezt már régóta meg akartam osztani veletek, mert annyira vicces.
Szóval ugye eddig lányunk volt, akik köztudomásúan nem tudnak olyan viccesen pisilni, mint a fiúk. Az újonnan beszerzett fiúgyermek, Júda jeleskedik is a vicces pisilésben. Szülei meg, az elfogulatlanok azon kapják magukat, hogy ragyogó szemmel mesélik a vendégeknek, mintha arról lenne szó, hogy a gyermek 2 hetesen Nobel-díjat kapott, szóval arról ragyognak, hogy vagy egy méter magasra fel tud pisilni, és különösen jól megy ez az akció, mióta körülmetélték... no comment...

Hogy született Júda Áron?

Megírtam, még a múlt héten. Azóta filózok, hogy kirakjam-e. Nem fogom. Egyszerűen úgy érzem, nem kívánom közszemlére tenni egy nyilvános blogon. Van egy héber szó, cniut vagy cniesz. Azt jelenti kb. hogy illendő, visszafogott, illedelmes. Nem érzem cniesznek nyilvánosan gátmetszésemről és magzatvizemről értekezni, pláne, hogy idegenek valamint fiú ismerősök is olvassák. Ahogy a házaséletünkről se írok ide :) Ezenkívül több várandós barátnőm is olvassa, van, aki az első szülése előtt áll. Nem akarom őket sokkolni... Ezenkívül...ezenkívül, míg Ávit nem ismertem, azt gondoltam, hogy nem akarom majd, hogy a férjem jelen legyen a szülésnél. Ne lásson engem magamból kifordulva, véresen, sírva, akármi. Aztán jött Ávi, és akkor jöttem rá, hogy biztosan hozzá tartozom, mikor úgy gondoltam, előtte nem szégyellném semmi nyomoromat. Azt akarnám, hogy ő jelen legyen. Sőt Ő legyen jelen. Azt viszont továbbra se szeretném, hogy más férfi ismerősök, barátok, egykori szerelmek jelen legyenek. Bocs fiúk, de ez olyan csajos dolog :)
Ha valakit érdekel hölgyismerőseim közül a történet, elküldöm e-mailben.

A szövetség fia

Ennek ma reggel 9kor kellett volna megjelenni, persze nem tette. Így most teszem ki, hozzátéve, hogy így volt majdnem pontosan. Babuska csak icipicit sírt, különben aludt. A neve pedig Júda Áron lett.

Amikor ezt írom, még "egyben" vagyok. Egy velem a fiam, bár remélem, már úton van kifelé. Azért írom meg most, mert ha kibújt, nem lesz rá időm azt hiszem :)
Ha minden a tervek szerint halad, és az Örökkévaló is úgy akarja, akkor mikor ezt olvassátok van egy egészséges 8 napos fiúnk. Adja az ég, hogy így legyen...
Amikor ezt olvassátok, a tervek szerint, a kisfiút felveszik Ábrahám szövetségébe, vagyis körülmetélik.
Technikailag ez azt jelenti, hogy levágják a fitymáját. Vallásilag azt, hogy teljesítjük a körülmetélés parancsát, gyerekünk ezzel elindul egy úton, hogy felnőttként teljes jogú tagja legyen a közösségnek. Gyakorlatilag azt, hogy élete végéig jelet visel majd a testén, ami jelzi, hogy zsidó. Egészségügyileg azt, hogy nem lesz fitymaszűkülete, nagyobb védelme lesz az AIDS-el, partnerének pedig majd a HPV vírussal szemben.
Senkit nem hívtunk meg külön a szertartásra, ahogy soha senki nem kap rá meghívót. Mivel a brisz olyan fontos esemény, hogy senki nem akarja elmulasztani, kellemetlen helyzetbe kerülne az, aki valamiért mégsem tud ott lenni. Ezért csak kihirdetik, mikor lesz, de nem küldenek meghívót: így nem lesz rossz annak, aki nem ér rá.
Amikor ezek a sorok megjelennek, a tervek szerint a mohel, vagyis a körülmetélést végző szakember épp ellenőrzi, hogy a gyerek valóban rendben van-e, biztonságos-e a körülmetélés elvégzése. Én valószínűleg bőgök. Ezután a babát az un. kváternak felkért pár női tagja kapja meg, ő viszi a brisz helyszínére. Ez a pár általában fiatal, gyermektelen pár, mert a hagyomány szerint ez jó omen arra, hogy gyermekük szülessen. Én valószínűleg bőgök, és azt hiszem elkísérem őket bátran - noha ez nem szokás, az anyukák általában hallótávolságon kívül szoktak bőgni ilyenkor. A behozott gyereket állva szokás fogadni, "baruch habá"-áldott az érkező kiáltással. (eddig bírtam, már az írás közben sírok....) A gyereket átadja a férjének, ő teszi "Elijáhu székébe". Elijáhu (Illés) próféta ugyanis minden briszen jelen van láthatatlan tanúként. Eztán a szándáknak, komának felkért férfi veszi ölébe a kisfiút, ő fogja tartani a szertartás alatt. (Itt már kezd komolyodni a helyzet, esetleg más nőrokonok is bőgnek, az apák meg - főleg az első gyerekesek - el szoktak zöldülni.) Az apa elmondja a vonatkozó áldást, majd a mohel teszi a dolgát. Ezután nevet kap a gyerek, amit addig titokban tartottak. Ez alatt a tervek szerint édesapám tartja majd a 7. számú unokáját, és nagyon igyekszik majd nem sírni. Áldást mondanak egy pohár borra, egy csepp bort tesznek a baba ajkára is. Ezután jön az öröm-móka és kacagás, főleg a babának, akit rövid úton visszaszállítanak az anyukájához, aki gyorsan megszoptathatja.
És, mint minden zsidó eseményen,következhet az evészet és ivászat. Mázál tov!

Körülmetélés, málenolás, brisz, brit milá, felvétel Ábrahám szövetségébe, stb.

Ma itt volt a mohel, vagyis az az ember, aki Babus körülmetélését végzi majd el. Megvizsgálta, és megállapította, hogy nem sárga, ellenben nagyon erős kisfiú, semmi akadálya a brisznek. Így, ha az Örökkévaló is úgy akarja, szerda délelőtt meg is esik a nagy eset.
Erre nem szokás meghívót küldeni, nehogy valaki kellemetlenül érezze magát, ha nem tud részt venni ezen a fontos eseményen. Ezért ezúton tudatom mindenkivel, hogy ha épp ráér, és megtisztel minket a jelenlétével, akkor nagy örömmel látjuk. Pontos helyszínt és időpontot privátban tudok mondani, akár telefonon, akár wiwen, akár emailben (zsofi alávonás s kukac yahoo pont co pont uk.

Szüléstörténet zanzásítva

"Ávi, ez a pokol...!"
"Nem, kicsim, ez a szülőszoba"

Íme

köszönjük a gratulációkat :)
Elnézést, nem tudok sms-t írni, de köszönöm a sok jókívánságot az úton is :)