-Szia X Brigi vagyok a bölcsiből. - ótejóég! Kiválasztom az időpontot,mikor megyünk ismerkedni a gondozónénikkel. A kisbabám bölcsi nagyfiú lesz. Ótejóég. Erre várok mióta, de most kicsit szíven ütött, hogy hamarosan eljön ez a nap, mikor ő lesz bent,én meg kint, aztán pláne pár utcával arrébb, a munkahelyemen. Jó lesz, mindenkinek jó lesz, de azért ótejóég...
2011. augusztus 24., szerda
Freshka média
Nem győzöm eleget hangoztatni, milyen szuper unokatestvérem van, aki ilyen szépségeket fest:

Ráadásul médiacelebritás is, szerepel mind az elektronikus, mind a nyomtatott sajtóban ;) A trendlakásban, és a Nők lapja pszichében is!
https://www.facebook.com/freshkadesign
https://www.facebook.com/freshkadesign
2011. augusztus 17., szerda
Hogy lehet ezt megszokni?
-Maga itt lakik?
-Igen.
-És hogy lehet ezt megszokni? -néz rám tökéletesen megdöbbenve az idősebb nő. Körülnézek. A lépcsőház olyan, mint mindig: tiszta, hűvös, századfordulós eleganciája töretlen. Imádom a házunkat, a környéken az egyik legszebb, és legjobban karbantartott ház, valóságos palota ólombetétes ablakaival és kovácsoltvas korlátjával. A nő, aki a házban lévő orvosi rendelőből jött ki, irtózva néz körül a tágas kapubejáróban. Én pedig nem értem, mi a baja a házzal.
-Mit hogy lehet megszokni?
-Hát ezt a házat. Olyan fura! Ezek az ablakok, meg minden - felnéz az aula fölött feszülő, félgömb alakú üvegablakra.
-Fura? Gyönyörű! - aki eddig még meglátogatott minket, nem mulasztott el megállni a gangon és csodálni a virágokkal körberakott körfolyosókat. Mi baja van ennek?
-Hát, gondolom ezt is meg lehet szokni... - mondja bizonytalanul, és elköszön. Én meg állok a hatalmas faragott fa kapu előtt, és nem értem, hogy lehet valaki vak ennyi szépségre.
-Igen.
-És hogy lehet ezt megszokni? -néz rám tökéletesen megdöbbenve az idősebb nő. Körülnézek. A lépcsőház olyan, mint mindig: tiszta, hűvös, századfordulós eleganciája töretlen. Imádom a házunkat, a környéken az egyik legszebb, és legjobban karbantartott ház, valóságos palota ólombetétes ablakaival és kovácsoltvas korlátjával. A nő, aki a házban lévő orvosi rendelőből jött ki, irtózva néz körül a tágas kapubejáróban. Én pedig nem értem, mi a baja a házzal.
-Mit hogy lehet megszokni?
-Hát ezt a házat. Olyan fura! Ezek az ablakok, meg minden - felnéz az aula fölött feszülő, félgömb alakú üvegablakra.
-Fura? Gyönyörű! - aki eddig még meglátogatott minket, nem mulasztott el megállni a gangon és csodálni a virágokkal körberakott körfolyosókat. Mi baja van ennek?
-Hát, gondolom ezt is meg lehet szokni... - mondja bizonytalanul, és elköszön. Én meg állok a hatalmas faragott fa kapu előtt, és nem értem, hogy lehet valaki vak ennyi szépségre.
2011. augusztus 14., vasárnap
Valahogy így vagyunk
-Hol van Júda?
-Mesét néz apával.
-Miért van még itthon apa?
-Ma nem dolgozik. Mondtam, hogy bringóhintózni megyünk délelőtt, délután meg nektek vásárolni.
-És apa egész végig velünk lesz?????? - kérdezi elkerekedett szemekkel.
-Igen. Örülsz? - nem tud válaszolni, a fülére akadt kétoldalt a mosolya...
-Mesét néz apával.
-Miért van még itthon apa?
-Ma nem dolgozik. Mondtam, hogy bringóhintózni megyünk délelőtt, délután meg nektek vásárolni.
-És apa egész végig velünk lesz?????? - kérdezi elkerekedett szemekkel.
-Igen. Örülsz? - nem tud válaszolni, a fülére akadt kétoldalt a mosolya...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)