Hanuka 5

Egyszer valahol a zsidóknak megtiltották, hogy chanukakor meggyújtsák a lángokat. Őröket állítottak a zsinagógához és a zsidó otthonokhoz, hogy lássák, ha valaki megszegi a rendeletet. A közösség rabbija nem törődött ebbe bele, és mindenkit kért, hogy chanuka első estéjén menjen el a zsinagógába, hogy közösen gyújthassák meg a lángokat. Az emberek féltek, de a legtöbben elmentek a hideg, téli estén a zsinagógába. A rabbi maga köré gyűjtötte a gyerekeket és mesélt nekik a makabeusokról, a bátor és rettenthetetlen zsidó hősökről, arról, hogy hogyan kergették el a görögöket és hogyan szentelték újra az Örökkévalónak a Szentélyt. A gyerekek arca kipirult, a szemük csak úgy ragyogott a történetektől. A rabbi ekkor a felnőttekhez fordult:
-Nézzétek a gyermekeiteket! Látjátok a szemükben csillogó fényeket? Ezek a hanuka igazi fényei, gyertek, mondjuk el rájuk az áldásokat!

És az emberek szorosan a gyerekeik köré álltak, és fennhangon mondták el az Örökkévalót dicsőítő szavakat. Az őrök odakint nem értették a dolgot: egyetlen láng sem lobbant lángra, a zsidók mégis a szertartáshoz tartozó dalokat énekelik. De semmit nem tehettek, hiszen a rendelet a hanukai lángokról szólt. Nem tudhatták, hogy a valódi lángok minden jelenlévő zsidóban ott lobogtak aznap este.

(Raj Tamás nyomán)

Alice

Dokumentumfilm a legidősebb holokauszt-túlélőről. Ez a hivatalos előzetes, érdemes megnézni, egészen lenyűgöző az idős hölgy. Az Örökkévaló segítségével hamarosan a 107. születésnapját ünnepelheti

Ölelés a túlvilágról

Baruch Lederman rabbitól
Eredetileg megjelent a rabbi heti hírlevelében, angolul

"Zot Chukát háTorá" "Ez a Tóra törvénye" (Num. 19:2)
Chukát háTorá azokra a tórai parancsokra utal, melyek számunkra felfoghatatlanok. Valóban, a Tóra végtelen. Hogyan várhatjuk el, hogy teljes egészében felfogjuk széltében-hosszában? Még azt sem tudjuk megérteni, hogyan igazgatja I-ten a véges világot, ahogy azt a következő igaz történet is mutatja:
Dvir Aminolav az első izraeli katona volt, akit megöltek 2008-ban
a gázai háborúban. Az édesanyjának, Dáliának, rettenetesen hiányzott Dvir. Egy este, mielőtt lefeküdt, hangosan kérte I-tent, adjon neki egy jelet, egyetlen ölelést Dvirtől, hogy tudja, a halálának volt értelme. Azon a héten a lánya elhívta Dáliát, hogy kísérje el egy zenei előadásra a Nemzetközi Művészeti Fesztiválra, Jeruzsálembe. Dália, aki nagyon lehangoltnak érezte magát, nem akart koncertre menni, de a lányát sem akarta megbántani, így nem nagy lelkesedéssel, de beleegyezett. A koncert kicsit csúszott. Egy két év körüli kisfiú elkezdett a sorok között kóvályogni. Odament Dália székéhez, és megérintette a vállát. Dália, aki óvónő, megfordult, meglátta a kisfiút és kedvesen rámosolygott.
-Hogy hívnak?- kérdezte Dália
-Eshelnek - válaszolta a kisfiú.
-Nagyon szép név. Szeretnél a barátom lenni, Eshel?
A kisfiú vállaszul bólintott, és leült Dália mellé. Eshel szülei két sorral hátrább ültek. Azt gondolták, a kisfiuk zavarja Dáliát, ezért szóltak neki, hogy menjen vissza hozzájuk. De Dália biztosította őket róla, hogy minden rendben van.
- Van egy öcsém, akit Dvirnek hívnak. - vágott közbe a két éves eshel, ahogy csak a kisgyerekek tudnak. Dáliát szíven ütötte, hogy azt a ritka nevet hallja, amit szeretett fia viselt. Felsétált ahhoz a sorhoz, ahol Eshel szülei ültek. Egy kisbabát látott a babakocsiban aludni. Bocsánatkérően megkérdezte:
-Elnézést, megkérdezhetem, mennyi idős a kisbabátok és mikor született? - a baba anyukája válaszolt:
-Közvetlenül a gázai háború után született. -  Dália mélyet lélegzett
-Kérlek, mond el, miért pont Dvirnek neveztétek el? - Dvir baba anyukája magyarázkodni kezdett:
-Amikor a terhességem végén járta, az orvosok azt gyanították, hogy nagyon súlyos rendellenessége van a magzatnak. Mivel ez már a terhesség vége volt, nem tudtak sok mindent tenni, csak várni, hogy kiderüljön, mi lesz. Amikor aznap este hazamentem, a hírekben azt mondták, a háború első áldozata egy Dvir nevű katona. Annyira elkeserített ez a hír, hogy elhatároztam, üzletet kötök I-tennel.
-Ha egészséges fiút adsz nekem - így imádkoztam - akkor megígérem, hogy Dvirnek fogom elnevezni ennek a katonának az emlékére, akit meggyilkoltak. Dália, Dvir édesanyja tátott szájjal hallgatta a történetet. Próbált megszólalni, de nem tudott. Hosszú csend után halkan azt mondta:
-Én vagyok Dvir anyukája.
A fiatal szülők nem akartak hinni neki. Megismételte:
-Igen, ez az igazság. Én vagyok Dvir anyukája. Dália Aminalov vagyok, Pisgat Zeevből. - Egy hirtelen ötlettől vezérelve a kis Dvir anyukája Dália kezébe adta a kisbabát, és így szólt:
-Dvir szeretne megölelni téged. - Dália karjaiba fogta a kisfiút, és belenézett az angyali arcába. Túlcsordultak az érzelmei. Egy ölelést kért Dvirtől és most igazán érezhette a meleg, szeretettel teli ölelését az Igaz világból.

A folyó két oldala

Feltoltam a villamosra a babakocsit, benne a két gyerek. Júda aludt, Dina nézelődött. A jobbján álló férfit is megnézte alaposan. (Benne még nincs előítélet, a sötét bőr, a kopott ruha nem indítja el a táska felé védelmezően a kezét.)
A tekintetét is csak akkor kapta el, mikor a férfi rámosolygott, de csak mert fél az idegenektől.
- Mennyi idősek?
- A kislány 2 és fél, a kisfiú 6 hetes- mondtam büszkén. Keserűen mosolygott vissza:
- Ilyenkor úgy összefacsarodik a szívem. Nekem tíz van. Igazán, fáj a szívem értük. - nem tudtam mit mondani, zavartan lesütöttem a szemem. Dina már másfelé nézett, a másik oldalán álló két fiatalt figyelte. Huszonéves fiú és lány. Épp arról panaszkodott a srác, hogy már fél hétkor felébredt, és nem tudott visszaaludni, pedig csak kilenckor kellett indulnia. Így aztán kénytelen volt megnézni pár részt valami sorozatból.

A folyó két oldala. Én pedig álltam a két part között, és rosszul éreztem magamat.

A válasz néha "nem"

Egyszer egy férfi a szombati reggeli ima alatt észrevett a zsinagógában egy kisláynt, aki nagyon nagy átéléssel imádkozott. Annyira elmélyedt az imájában, hogy észre sem vette: a többiek már befejezték az imádkozást és kimentek. A férfi figyelte a kislányt, ahogy még hosszú percekig lehunyt szemmel fohászkodott. Mikor végül végzett ő is, a férfi odalépett hozzá, és megkérdezte, miért imádkozott ilyen kitartóan.
- A héten lesz a születésnapom, és borzasztóan szeretnék egy biciklit. Ezért imádkoztam. - válaszolta a lány.
Következő szombaton megint találkoztak, és a férfi megkérdezte, hogy felelt-e I-ten az imájára. A kislány azt felelte, igen.
-És, szereted az új biciklidet - kérdezte a férfi
-Nem kaptam meg - válaszolt a kislány.
-De hát azt mondtad, válaszolt az Örökkévaló a kérésedre.
-Igen, válaszolt. Az volt a válasz, hogy 'nem'.