2009. szeptember 30., szerda
2009. szeptember 27., vasárnap
Az engesztelés napja
Két óra múlva elkezdődik Jom Kipur, az Engesztelő nap, mikor megpecsételtetik a jövő évi sorsunk. Az elmúlt 10 nap, a félelmetes napok álltak rendelkezésre a megtérésre, a függőben lévő dolgaink rendezésére. Mert ember és ember között az Örökkévaló nem ítélhet, nekünk kell bocsánatot kérnünk és adnunk embertársainknak. Csak ezután állhatunk a Királyok királya elé, hogy megmérettessünk. 25 órán át böjtölünk: nem eszünk és nem iszunk, nem viselünk bőr cipőt, mert az a gazdagságra és az ölésre emlékeztet. Levesszük az ékszereinket, hogy ne idézzük fel vele az Aranyborjú emlékét. Szokás fehéret viselni, az angyalok és a gyász színét. A férfiak a halotti ruhájukat öltik magukra. A szombati törvények vannak érvényben: nem dolgozunk, nem utazunk, csak az imáinkra fókuszálunk. Ma este felhangzik a Kol nidré, melyben azért könyörgünk, hogy az Örökkévaló mentsen fel bennünket a neki tett fogadalmaink alól.
Könnyű böjtöt, és pecsételtessünk be egy jó évre!
Könnyű böjtöt, és pecsételtessünk be egy jó évre!
2009. szeptember 24., csütörtök
Hogy született Júda Áron?
Megírtam, még a múlt héten. Azóta filózok, hogy kirakjam-e. Nem fogom. Egyszerűen úgy érzem, nem kívánom közszemlére tenni egy nyilvános blogon. Van egy héber szó, cniut vagy cniesz. Azt jelenti kb. hogy illendő, visszafogott, illedelmes. Nem érzem cniesznek nyilvánosan gátmetszésemről és magzatvizemről értekezni, pláne, hogy idegenek valamint fiú ismerősök is olvassák. Ahogy a házaséletünkről se írok ide :) Ezenkívül több várandós barátnőm is olvassa, van, aki az első szülése előtt áll. Nem akarom őket sokkolni... Ezenkívül...ezenkívül, míg Ávit nem ismertem, azt gondoltam, hogy nem akarom majd, hogy a férjem jelen legyen a szülésnél. Ne lásson engem magamból kifordulva, véresen, sírva, akármi. Aztán jött Ávi, és akkor jöttem rá, hogy biztosan hozzá tartozom, mikor úgy gondoltam, előtte nem szégyellném semmi nyomoromat. Azt akarnám, hogy ő jelen legyen. Sőt Ő legyen jelen. Azt viszont továbbra se szeretném, hogy más férfi ismerősök, barátok, egykori szerelmek jelen legyenek. Bocs fiúk, de ez olyan csajos dolog :)
Ha valakit érdekel hölgyismerőseim közül a történet, elküldöm e-mailben.
Ha valakit érdekel hölgyismerőseim közül a történet, elküldöm e-mailben.
2009. szeptember 22., kedd
Kritika a criticalról
Előre bocsátom, imádok mindent, amiben sok ember lármásan, de kulturáltan, nagy feltűnést keltve hívja fel valamire a figyelmet. Meg egyáltalán, ha sokan jó nagy zajt csapnak és jókedvűek és nem gárdisták :) Mindezt Dina is szereti, de csak kívülről, a tömegtől, akárcsak én, fél.
Így aztán az ablakból néztük a "bicistákat", ahogy "lingilingiznek". Irtó jól nézett ki a körúton villogó tömeg. Aztán el kellett mennem a patikába, az elkészült gyógyszeremért, és hirtelen ötlettel megkérdeztem Dinát, jön-e velem, közelebbről nézni "bicistákat". Jött. Az utcán karneváli hangulat, csilingelés, Dina részéről tátott szájjal bámulás (na jó, nem kap az orrán levegőt...) Én is élveztem a műsort, egész addig amíg...
Amíg az úttesten tekerők nem a piroson tekertek át vidám "még átcsúszok" felkiáltással.
Amíg el nem akadtunk félúton a járdaszigeten, egy olyan átkelőnél, ahol Dina simán átér a zöldön, mert annyian bicikliztek a zebrán.
Amíg a járdán tekerők majdnem el nem gázoltak.
Amíg nem láttam a villamos sínen kerekezőket.
Szerintem fontos, hogy legyenek bicikliutak. Fontos, hogy lehessen a biciklivel közlekedni normálisan, mert élhetőbb lesz tőle a város. Egyáltalán, fontos, hogy mindenkinek jó legyen.
De ehhez az (is) kell, hogy a bringások legalább a critical messen betartsák a kreszt, mintegy jóindulatuk jeleként...
És az esti ének, miután kettő "bicilistás" mesét elmondtam:
Jobb lábat a bal után,
Bal a jobb után,
Tekernek a biciklisták végig az utcán.
Csengetnek, ha valaki eléjük áll,
csingilingi, csingilingi,
Bicikli, vigyázz!
Én kérek elnézést...
Így aztán az ablakból néztük a "bicistákat", ahogy "lingilingiznek". Irtó jól nézett ki a körúton villogó tömeg. Aztán el kellett mennem a patikába, az elkészült gyógyszeremért, és hirtelen ötlettel megkérdeztem Dinát, jön-e velem, közelebbről nézni "bicistákat". Jött. Az utcán karneváli hangulat, csilingelés, Dina részéről tátott szájjal bámulás (na jó, nem kap az orrán levegőt...) Én is élveztem a műsort, egész addig amíg...
Amíg az úttesten tekerők nem a piroson tekertek át vidám "még átcsúszok" felkiáltással.
Amíg el nem akadtunk félúton a járdaszigeten, egy olyan átkelőnél, ahol Dina simán átér a zöldön, mert annyian bicikliztek a zebrán.
Amíg a járdán tekerők majdnem el nem gázoltak.
Amíg nem láttam a villamos sínen kerekezőket.
Szerintem fontos, hogy legyenek bicikliutak. Fontos, hogy lehessen a biciklivel közlekedni normálisan, mert élhetőbb lesz tőle a város. Egyáltalán, fontos, hogy mindenkinek jó legyen.
De ehhez az (is) kell, hogy a bringások legalább a critical messen betartsák a kreszt, mintegy jóindulatuk jeleként...
És az esti ének, miután kettő "bicilistás" mesét elmondtam:
Jobb lábat a bal után,
Bal a jobb után,
Tekernek a biciklisták végig az utcán.
Csengetnek, ha valaki eléjük áll,
csingilingi, csingilingi,
Bicikli, vigyázz!
Én kérek elnézést...
Címkék:
elmlékedő,
kritika,
morgolódás,
világlátás
2009. szeptember 17., csütörtök
Alma, méz, halfej: előre az édes új évbe!
Holnap este kezdődik a zsidó újév, a Ros Hásáná-vagyis az év feje. Ilyenkor eldől mindenki következő évi sorsa. Most azokat a szimbolikus ételeket gyűjtöttem nektek össze, amik az asztalunkra kerülnek ilyenkor.
Alma és kerek kalács: hogy kerek legyen az év
Méz: hogy édes legyen (ebbe mártjuk az almát és a kalácsot)
Hal vagy birka fej: (na ilyen nálunk nem fordul elő...) hogy egész évben elsők legyünk, mint a fej
Gránátalma: hogy minden parancsolatot betartsunk (a gránátalma magjai hagyományosan a parancsolatokat szimbolizálják)
Répafőzelék: mert jiddisül a répa "meren", ami sokat is jelent, sok érdemünk legyen a következő évben
Irattassunk be az élet, az egészség, a gazdagság, a boldogság könyvébe!
Alma és kerek kalács: hogy kerek legyen az év
Méz: hogy édes legyen (ebbe mártjuk az almát és a kalácsot)
Hal vagy birka fej: (na ilyen nálunk nem fordul elő...) hogy egész évben elsők legyünk, mint a fej
Gránátalma: hogy minden parancsolatot betartsunk (a gránátalma magjai hagyományosan a parancsolatokat szimbolizálják)
Répafőzelék: mert jiddisül a répa "meren", ami sokat is jelent, sok érdemünk legyen a következő évben
Irattassunk be az élet, az egészség, a gazdagság, a boldogság könyvébe!
2009. szeptember 15., kedd
A szövetség fia
Ennek ma reggel 9kor kellett volna megjelenni, persze nem tette. Így most teszem ki, hozzátéve, hogy így volt majdnem pontosan. Babuska csak icipicit sírt, különben aludt. A neve pedig Júda Áron lett.
Amikor ezt írom, még "egyben" vagyok. Egy velem a fiam, bár remélem, már úton van kifelé. Azért írom meg most, mert ha kibújt, nem lesz rá időm azt hiszem :)
Ha minden a tervek szerint halad, és az Örökkévaló is úgy akarja, akkor mikor ezt olvassátok van egy egészséges 8 napos fiúnk. Adja az ég, hogy így legyen...
Amikor ezt olvassátok, a tervek szerint, a kisfiút felveszik Ábrahám szövetségébe, vagyis körülmetélik.
Technikailag ez azt jelenti, hogy levágják a fitymáját. Vallásilag azt, hogy teljesítjük a körülmetélés parancsát, gyerekünk ezzel elindul egy úton, hogy felnőttként teljes jogú tagja legyen a közösségnek. Gyakorlatilag azt, hogy élete végéig jelet visel majd a testén, ami jelzi, hogy zsidó. Egészségügyileg azt, hogy nem lesz fitymaszűkülete, nagyobb védelme lesz az AIDS-el, partnerének pedig majd a HPV vírussal szemben.
Senkit nem hívtunk meg külön a szertartásra, ahogy soha senki nem kap rá meghívót. Mivel a brisz olyan fontos esemény, hogy senki nem akarja elmulasztani, kellemetlen helyzetbe kerülne az, aki valamiért mégsem tud ott lenni. Ezért csak kihirdetik, mikor lesz, de nem küldenek meghívót: így nem lesz rossz annak, aki nem ér rá.
Amikor ezek a sorok megjelennek, a tervek szerint a mohel, vagyis a körülmetélést végző szakember épp ellenőrzi, hogy a gyerek valóban rendben van-e, biztonságos-e a körülmetélés elvégzése. Én valószínűleg bőgök. Ezután a babát az un. kváternak felkért pár női tagja kapja meg, ő viszi a brisz helyszínére. Ez a pár általában fiatal, gyermektelen pár, mert a hagyomány szerint ez jó omen arra, hogy gyermekük szülessen. Én valószínűleg bőgök, és azt hiszem elkísérem őket bátran - noha ez nem szokás, az anyukák általában hallótávolságon kívül szoktak bőgni ilyenkor. A behozott gyereket állva szokás fogadni, "baruch habá"-áldott az érkező kiáltással. (eddig bírtam, már az írás közben sírok....) A gyereket átadja a férjének, ő teszi "Elijáhu székébe". Elijáhu (Illés) próféta ugyanis minden briszen jelen van láthatatlan tanúként. Eztán a szándáknak, komának felkért férfi veszi ölébe a kisfiút, ő fogja tartani a szertartás alatt. (Itt már kezd komolyodni a helyzet, esetleg más nőrokonok is bőgnek, az apák meg - főleg az első gyerekesek - el szoktak zöldülni.) Az apa elmondja a vonatkozó áldást, majd a mohel teszi a dolgát. Ezután nevet kap a gyerek, amit addig titokban tartottak. Ez alatt a tervek szerint édesapám tartja majd a 7. számú unokáját, és nagyon igyekszik majd nem sírni. Áldást mondanak egy pohár borra, egy csepp bort tesznek a baba ajkára is. Ezután jön az öröm-móka és kacagás, főleg a babának, akit rövid úton visszaszállítanak az anyukájához, aki gyorsan megszoptathatja.
És, mint minden zsidó eseményen,következhet az evészet és ivászat. Mázál tov!
Amikor ezt írom, még "egyben" vagyok. Egy velem a fiam, bár remélem, már úton van kifelé. Azért írom meg most, mert ha kibújt, nem lesz rá időm azt hiszem :)
Ha minden a tervek szerint halad, és az Örökkévaló is úgy akarja, akkor mikor ezt olvassátok van egy egészséges 8 napos fiúnk. Adja az ég, hogy így legyen...
Amikor ezt olvassátok, a tervek szerint, a kisfiút felveszik Ábrahám szövetségébe, vagyis körülmetélik.
Technikailag ez azt jelenti, hogy levágják a fitymáját. Vallásilag azt, hogy teljesítjük a körülmetélés parancsát, gyerekünk ezzel elindul egy úton, hogy felnőttként teljes jogú tagja legyen a közösségnek. Gyakorlatilag azt, hogy élete végéig jelet visel majd a testén, ami jelzi, hogy zsidó. Egészségügyileg azt, hogy nem lesz fitymaszűkülete, nagyobb védelme lesz az AIDS-el, partnerének pedig majd a HPV vírussal szemben.
Senkit nem hívtunk meg külön a szertartásra, ahogy soha senki nem kap rá meghívót. Mivel a brisz olyan fontos esemény, hogy senki nem akarja elmulasztani, kellemetlen helyzetbe kerülne az, aki valamiért mégsem tud ott lenni. Ezért csak kihirdetik, mikor lesz, de nem küldenek meghívót: így nem lesz rossz annak, aki nem ér rá.
Amikor ezek a sorok megjelennek, a tervek szerint a mohel, vagyis a körülmetélést végző szakember épp ellenőrzi, hogy a gyerek valóban rendben van-e, biztonságos-e a körülmetélés elvégzése. Én valószínűleg bőgök. Ezután a babát az un. kváternak felkért pár női tagja kapja meg, ő viszi a brisz helyszínére. Ez a pár általában fiatal, gyermektelen pár, mert a hagyomány szerint ez jó omen arra, hogy gyermekük szülessen. Én valószínűleg bőgök, és azt hiszem elkísérem őket bátran - noha ez nem szokás, az anyukák általában hallótávolságon kívül szoktak bőgni ilyenkor. A behozott gyereket állva szokás fogadni, "baruch habá"-áldott az érkező kiáltással. (eddig bírtam, már az írás közben sírok....) A gyereket átadja a férjének, ő teszi "Elijáhu székébe". Elijáhu (Illés) próféta ugyanis minden briszen jelen van láthatatlan tanúként. Eztán a szándáknak, komának felkért férfi veszi ölébe a kisfiút, ő fogja tartani a szertartás alatt. (Itt már kezd komolyodni a helyzet, esetleg más nőrokonok is bőgnek, az apák meg - főleg az első gyerekesek - el szoktak zöldülni.) Az apa elmondja a vonatkozó áldást, majd a mohel teszi a dolgát. Ezután nevet kap a gyerek, amit addig titokban tartottak. Ez alatt a tervek szerint édesapám tartja majd a 7. számú unokáját, és nagyon igyekszik majd nem sírni. Áldást mondanak egy pohár borra, egy csepp bort tesznek a baba ajkára is. Ezután jön az öröm-móka és kacagás, főleg a babának, akit rövid úton visszaszállítanak az anyukájához, aki gyorsan megszoptathatja.
És, mint minden zsidó eseményen,következhet az evészet és ivászat. Mázál tov!
2009. szeptember 14., hétfő
Körülmetélés, málenolás, brisz, brit milá, felvétel Ábrahám szövetségébe, stb.
Ma itt volt a mohel, vagyis az az ember, aki Babus körülmetélését végzi majd el. Megvizsgálta, és megállapította, hogy nem sárga, ellenben nagyon erős kisfiú, semmi akadálya a brisznek. Így, ha az Örökkévaló is úgy akarja, szerda délelőtt meg is esik a nagy eset.
Erre nem szokás meghívót küldeni, nehogy valaki kellemetlenül érezze magát, ha nem tud részt venni ezen a fontos eseményen. Ezért ezúton tudatom mindenkivel, hogy ha épp ráér, és megtisztel minket a jelenlétével, akkor nagy örömmel látjuk. Pontos helyszínt és időpontot privátban tudok mondani, akár telefonon, akár wiwen, akár emailben (zsofi alávonás s kukac yahoo pont co pont uk.
Erre nem szokás meghívót küldeni, nehogy valaki kellemetlenül érezze magát, ha nem tud részt venni ezen a fontos eseményen. Ezért ezúton tudatom mindenkivel, hogy ha épp ráér, és megtisztel minket a jelenlétével, akkor nagy örömmel látjuk. Pontos helyszínt és időpontot privátban tudok mondani, akár telefonon, akár wiwen, akár emailben (zsofi alávonás s kukac yahoo pont co pont uk.
2009. szeptember 12., szombat
2009. szeptember 11., péntek
2009. szeptember 8., kedd
Megérkezett
Szeptember 8-án 22óra 9perckor megszületett Zsófi kisfia, 3730 gram, 52 centi. Mindenki jól van. :):):):)
Noémi
Noémi
2009. szeptember 7., hétfő
Apukám....
... kisunokát ígértem ajándékba, de már nagyon úgy tűnik, hogy nem jött össze. Így babával a hasban köszöntelek születésed napján!
2009. szeptember 6., vasárnap
Még szerencse....
...hogy nem indulunk neki minden alkalommal, mikor azt hiszem, szülök. Már a portás kiröhögne a kapuban. Pedig ezek most IGAZÁN biztatóak voltak, de meleg víz hatására leálltak... Egyszer csak kijön, ugye? Most vagyunk 39+4-nél....
2009. szeptember 4., péntek
Nézőpont
Nemrég őszinte sajnálattal néztem a kisbabásokat: nem tudják még, mi áll előttük és irigyen a pocakosokat: de jó nekik! Most irigyen nézem a kisbabásokat és sajnálattal a pocakosokat. Talán a két gyerek majd ad annyi elfoglaltságot, hogy kivételesen a magam dolgával törődjek?! ;)
2009. szeptember 2., szerda
2009. szeptember 1., kedd
Itt van az ősz
Ápisz szag van :) A szeptembernek mindig ápisz és új könyv illata van. Imádom a hűvös-napos reggeleket, nekem az ősz nem az elmúlást, az új életet ígéri. Amikor az ég már nem az a vakító nyár-kék, hanem kicsit szürkébb (pont, mint Ávi szeme, erre most döbbentem rá), nekem az a legszebb. A hulló levelek, a hőség vége, csoda-idő. Jön a kedvencem, a vadgesztenye szezonja, bokáig lehet majd gyalogolni az avarban. Reggelente majd finom ködpára ül mindenen, és az ember egy icipicit, pont kellemesen megborzong tőle. Itt van az ősz, itt van újra...
Remélem, sose fog elmúlni ez a csodaváró ámulatom, amivel az első őszi napokat fogadom. Hiszen már hetek óta Elul van, a Király a mezőn jár, mi, a népe elé járulhatunk, megtérhetünk, hogy az ünnepekre megtisztulva, felkészülve állhassunk elé. Hiszen ősz van, jönnek sorban az ünnepek: ros hásáná, az év feje, a tíz bűnbánó nap, Jom kipur, a legfélelmetesebb nap, mikor megpecsételtetik a jövő évi sorsunk. Aztán szukot, a sátoros ünnep, ami gyerekkorom egyik legjobb mókája volt.
Itt van az ősz, itt van újra. Üdvözöllek kedvenc évszakom!
Remélem, sose fog elmúlni ez a csodaváró ámulatom, amivel az első őszi napokat fogadom. Hiszen már hetek óta Elul van, a Király a mezőn jár, mi, a népe elé járulhatunk, megtérhetünk, hogy az ünnepekre megtisztulva, felkészülve állhassunk elé. Hiszen ősz van, jönnek sorban az ünnepek: ros hásáná, az év feje, a tíz bűnbánó nap, Jom kipur, a legfélelmetesebb nap, mikor megpecsételtetik a jövő évi sorsunk. Aztán szukot, a sátoros ünnep, ami gyerekkorom egyik legjobb mókája volt.
Itt van az ősz, itt van újra. Üdvözöllek kedvenc évszakom!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)