Remélem,

hogy a gyerekeimnek sosem kell majd felém viszonozniuk azt a fajta gondoskodást, amit tőlem kapnak. Csak a hétvége eseményeiből szemezgetve mondjuk nem leszek sosem olyan állapotban, hogy minden éjjel le kelljen rajtam cserélni a pisis pizsamát, alattam az ágyneműt, hogy nem fogom összehányni az ágyukat és nem mellesleg nem fogok a nappalijuk közepére kakálni. Ha ezek teljesülnek, akkor már körülbelül méltósággal öregszem majd meg.

Nemtelenül

Egy liberális pártól megkérdezik, hogy a gyerekük fiú-e vagy lány. Mire a válasz: ha felnő, eldönti.
Eddig a vicc. Viszont itt egy hír arról, hogy egy kanadai házaspár nem nélkülinek kívánja nevelni most4hónapos gyerekét. Szerintük elfogadhatalan, hogy a szülő dönt a gyerekkel kapcsolatos ilyen szintű dolgokról. Ha felnő, majd eldönti, mi szeretne lenni.
Nem mennék bele mindenféle genderelméletbe, nem vagyok túl otthon bennük. Szerintem a nem, a nemi különbözőségek, a nemek családon belüli és társadalmi szerepe (én nem a nők elnyomását értem ezalatt) olyan alap, ami nélkül összedől minden. Másrészt olyan fontos része az identitásnak, amit nem lehet csak úgy elvenni, ez a gyerek nem fog tudni dönteni, akkor sem, ha valóban megvalósítható a kísérlet, és senki nem lesz tisztában azzal, milyen kromoszómái vannak. Mert nem megtapasztalja mindkét nem életét, hanem ő egyik sem lesz. Melyik öltözőbe megy majd tornaórán? A néptánccsoportban milyen táncot jár majd? Egyáltalán, mikor engedik, hogy döntsön? Meddig kell "nemtelenül" élnie? És itt tekintsünk el attól, hogy esetleg kamu a hír. Tfh, hogy léteznek ilyen szülők.
Egyáltalán, mitől lesz nemtelen? Ok, nem rózsaszínben/kékben fog járni. Nem csak egyféle nemnek kijelölt játékokkal játszik. De ezen felül?
Szülőnek lenni felelősség. Többek között annak a felelőssége, hogy a gyerekről, akit a világra hívtunk, döntéseket hozunk. Nap nap után folyamatosan döntünk az életüket befolyásoló dolgokról. Hogy engedhetném a világba úgy, hogy gyökértelenné teszem? Meddig áldozhatom be a gyerekem életét az elveimnek?

Frissítés: http://www.myprincessboy.com/index.asp ez egy olyan kisfiúról szóló honlap, aki lányruhában szeret járni. Az anyukája írt róla egy könyvet, My princess boy (fordítsuk mondjuk Hercegnő fiam-nak). Kicsit lejjebb vannak videók is, amiken elmondja, hogí azért küzd, hogy a fia és a hasonló cipőben járók társadalmilag elfogadottak legyene. Szerintem ez egy kicsit életszerűbb példa, mint a fenti. Anyuka szerintem meg akarja mutatni, hogy ő mekkora toleráns, és nem mellesleg üzletet csinál a fiából. De mi lesz, ha a kisfiú egy nap mégse akar lányruhát hordani? Vagy mert már nem lesz késztetése, vagy mert szeretné ezt a magánéletében tartani, nem utcára vinni? Elfogadom, hogy ez a kisfiú ilyen, és az egész nem egy rákényszerített póz. De szerintem akkor sem lenne szabad tvműsorokba citálni királylánynak öltözve. Dina is egész nap menyasszonynak-királylánynak-balerinának szeretne öltözni, de mégis határt szabunk neki, többek között azért, hogy megtanulja,hova hogyan illik felöltözni.

Hordozzunk!

A családunkban mind nagyon szeretünk hordozni vagy hordozva lenni. Sőt, van, aki ezt is - azt is. Ezért aztán különösen sok szeretettel ajánlom ezt a programot.

"Hordozásünnep 2010

Szeretettel várunk mindenkit 2010. június 6-án az első Hordozásünnepre!

Találkozzunk 10.00-kor a Városligetben, a Közlekedési Múzeum bejáratánál, ahonnan közös séta indul a Szánkózódombig. Itt dr. Bagdy Emőke köszöntő beszédével veszi kezdetét a kifulladásig tartó ünneplés – batyus piknikkel, játékokkal, kézműveskedéssel, üdítő együttléttel.

A helyszínen lehetőség lesz az egyesülethez való csatlakozásra is.

Gyertek, és ünnepeljük együtt minél többen a babahordozást!"

Oltunk

Azaz fáj a torka? Háegyenegy almát!

Szóval azt mondta a Lacidoktorbácsi, hogy járvány lesz, oltunk. Nem, nem ezt mondta először. Jidu 2hós oltására mentünk, míg vetkőztettem, a következő párbeszéd hangzott el:

Én: h1n1?
Lacidoktorbácsi: Oltunk.
Én: Most?
L.d.b: Itt a Dina? Akkor ő jöjjön először!

És már szúrt is.
Lacit ezer éve ismerem, és 100%osan bízom-bízunk az ítéletében. Ez jó, mert így nem kellett tovább agyalnom. Járvány lesz, Dina már beoltva, mi csütörtök-pénteken kapjuk meg a magunk adagját. Nem tömegközlekedünk, nem megyünk tömegbe, és ha kitör a járvány játszóházba-ringatóra se. Akkor valószínűleg a diliházban kötök ki, de nem gond. Ui. Júdát csak a mi védettségünk védi. És akármennyire is majd' 5,5 kgs vasgyúró, akkor is csak egy kisbaba.
Szombat délben még az ellenkezőjét mondtam az ebédvendégünknek. Nem, semmikép, Dinát meg főleg. Remélem, jól döntöttünk, és biztonságban vannak a gyerekeink...

Mit meg nem...

Mit meg nem teszünk azért, hogy a gyerekeink nyugalomban éljenek. Hogy egészségesek és boldogok legyenek. Annyira igyekszünk, hogy minden szép és jó legyen, hogy megkapjanak mindent, amitől ügyesek, bátrak, kreatívak és főleg boldogok lesznek. Kezdve onnan, hogy testközelben hordozunk, reagálunk a legkisebb igényükre is, tudományos alapokra helyezzük a táplálkozásukat, nem nézetünk velük nem nekik való műsorokat. Természetesen kizárólag pamut ruhát viselnek, és hosszú éjszakákon át böngésszük a netet, hogy milyen cipőt kéne venni nekik, ami a legegészségesebb. Mi ellen oltassunk és mikor menjen közösségbe. Milyen legyen az óvoda, az iskola, mit tanuljanak, hol játszanak, vége nincs a sornak, pedig még alig látszanak ki a földből. És mindezek után, ha hiba csúszik a gépezetbe rémülten agyalunk, hogy vajon milyen hosszútávú hatásai lesznek a félrelépésnek. Nekünk ők a minden, a világ, ők az alfa és az omega.
Mindig ez jut eszembe, ha olyat hallok-látok, ami valami egészen elképesztő, hihetetlen és az én agyammal felfoghatatlan gyerek ellen elkövetett bűn. Mint például ez az angol pasas, aki 18 hónapot kapott, mert cigarettáztatott egy 3 éves kislányt. Hogy jut eszébe valakinek egy 3 éves gyerek szájába cigarettát adni? Öt szálat szívott el, felvették videóra és feltették a netre. És ez még távolról sem az alja. Nagyon nagyon távol van az aljától...
Miit meg nem teszünk értük és mások meg mit meg nem tesznek ellenük...

Elfogulatlan szülők

Tudom, hogy arról volt szó, hogy a pisi-kaki téma a másik blogon marad, de ezt már régóta meg akartam osztani veletek, mert annyira vicces.
Szóval ugye eddig lányunk volt, akik köztudomásúan nem tudnak olyan viccesen pisilni, mint a fiúk. Az újonnan beszerzett fiúgyermek, Júda jeleskedik is a vicces pisilésben. Szülei meg, az elfogulatlanok azon kapják magukat, hogy ragyogó szemmel mesélik a vendégeknek, mintha arról lenne szó, hogy a gyermek 2 hetesen Nobel-díjat kapott, szóval arról ragyognak, hogy vagy egy méter magasra fel tud pisilni, és különösen jól megy ez az akció, mióta körülmetélték... no comment...