2009. október 31., szombat

Sábesz pozitív

Anyósom elvitte Dinát péntek délelőtt, Júda pedig meglepően sok hajlandóságot mutatott mind az alvásra, mind a székéből való nézelődésre. Így gyertyagyújtásra olyan sábeszi készenlétben voltunk, mint nagyon rég.
A platán ott illatozott hosszú idő óta először egy igazi sábeszi vacsora, amit én csináltam: pulykaleves, rozmaringos, paradicsomos sült csirke, zöldséges kuszkusz. Épp kihűlt a sütemény, a sütőben készen volt az idei első sütőtök. Az asztal megterítve, viszonylagos rend, mindenki tisztán-illatosan köszöntötte az ünnepet. Jó volt :)
Még akkor is, ha Júda elfáradt, mire a húshoz értünk. Még akkor is, ha mire őt elaltattam, a többiek végeztek a vacsorával és elaludtak a kanapén, így a süti és a nappalra maradt.
Délelőtt pedig Dina életében először megtette az utat oda-vissza a zsinagógába a saját lábán, és ráadásul még föl-le a 4 emeletet is - fölfelé váltott lábbal! Ezalatt Júda és én semmit sem csináltunk, csak feküdtünk az ágyban és élveztük a háborítatlan testközelséget :) A délutáni alvás körülményeit borítsa a feledés homálya...
Sábesz után pedig elmentünk a tescoba kettesben Dinával - "cak cajok. Fiúk majadtak otthon" Még akkor is, ha haza kellett rohannunk, mert Júda nem bírt ki másfél órát nélkülem.
Jó szombat volt. Jó hetet mindnyájunknak!

2009. október 27., kedd

Azt nem értem csak...

Na jó, nem csak, igen nagyon sok mindent nem értek. De most konkrétan például azt, hogy miért mindig mindenkinek az kell, ami nincs itthon????

Átlépni az árnyékodon

Valaki egyszer azt mondta, sok ember hajlandó lenne meghalni a hazájáért, de még sose hallotta, hogy valaki örömmel fizetne adót a hazájáért. Pedig sokkal gyakoribb, hogy adót kell fizetni, mint hogy meg kell halni a hazáért.
Ugyanez igaz a gyerekekre is. Bármit megtennék értük, ölnék, meghalnék, csillagokat az égről lehoznám, "Dunából a vizet kanállal kimerném"... de elszakadni a netfüggőségemtől? Lemondani a hajnali hat utáni alvásról? Leküzdeni az ösztönös reakciókat, mikor kórusban vonyítanak, amitől az adrenalin az égbe szökik, és elönti az agyat a köd? Na az nehéz... túlélni a mindennapokat, nem ordítani, nem elrohanni, nem kivágni az ablakon, átlépni az árnyékodon. Az az áldozat, az a valódi hőstett. A mindennapok szürke hőstettei, amik lassan felőrlik a testi, lelki tartalékait minden résztvevőnek...

2009. október 22., csütörtök

Felnőtt vagyok!

Huszonhét éves vagyok, felnőtt, teljes jogú állampolgár. Kétgyerekes édesanya. El bírom dönteni, hogy fel kell-e vágni a majdnem három éves gyerekemnek a húst, vagy meg tudja oldani egyedül. El bírom dönteni, hogy kell-e a fejükre sapka, vagy sem. Hovatovább arról is tudok dönteni, én magam mit, mikor és mennyit kívánok enni, mit, mikor és hogyan óhajtok viselni. Ha véletlenül nem tudom eldönteni, felhívom az anyukámat :)

Elhunyt Dargay Attila

Dina a napokban szerelmesedett bele Pom-pomba, mindig azt kéri.
Egy időben este azt kellett énekelni, hogy Fürge róka lábak..., alig várom, hogy maga a rajzfilm is élvezhető legyen vele.
Noémi kb ezerszer nézte meg videón a Hetedik testvért, így aztán én is ugyanennyiszer hozzávetőlegesen.
Nálunk a családban, ha valaki sukat tüsszent egymás után, felharsan a kórus: Keeeeedves egészségedre Festéktüsszentő Hapcibenő! Máshol is?



Köszönjük az élményeket! Nyugodjék békében!

2009. október 20., kedd

Kétgyerekes pozitív

Héderelünk a kanapén. Dina babázik, és olyanokat mond, "felöltöztetem, meg ne fázzon". Júda nézi és olyanokat mond, hogy "hööööö". Én meg netezek és semmit a világon nem mondok. Vannak kétgyerekes pozitív pillanatok is, lám :)

2009. október 17., szombat

Nelli születésnap...

...van ma. Boldogat neki :)

2009. október 16., péntek

Érvek avagy miért mindig a nő a hibás avagy mi lenne, ha a férfiak szülnének

Idézet a Porontyról:

2009.10.16 15:00:17Tj66a

Azért tegyük hozzá, hogy 100 esetből 99-ben nem férfiak pattintják be a gyereket a kosárba és felejtik a templom kapujában (a korház előtti inkubátorban, a szemeteskukában egy zacskóval a fején)

hölgyeim, óvatosan a nagy, és általánosítóan kritikus szavakkal, mert igen vékony jégen táncikáltok.


2009.10.16 15:05:18Farkasokkal táncoló


100 esetből 100-ban a férfiak hagynák ott, ha ők szülnék meg. Micsoda hülye hasonlat, akkor most az is érv, hogy bezzeg a férfiak nem vesznek tampont?


2009.10.16 15:11:05Tj66a


ha a nagymamámnak kereke lett volna, akkor villamos lett volna.

Ha a férfiak szülnék a gyermekeket, akkor a férfiak nők lennének. (és a nők férfiak) Ez játék a szavakkal...

(egyébként a férfiakban a gyermekek és a nők bántalmazásával szemben általában jóval erősebb gátlás van, mint a nőkben viszont... szóval még ha nem mondtál volna hülyeséget, akkor is azt mondtál volna)

*******
Az emberek fejében irtó fura dolgok vannak, nem?

2009. október 15., csütörtök

Mit meg nem...

Mit meg nem teszünk azért, hogy a gyerekeink nyugalomban éljenek. Hogy egészségesek és boldogok legyenek. Annyira igyekszünk, hogy minden szép és jó legyen, hogy megkapjanak mindent, amitől ügyesek, bátrak, kreatívak és főleg boldogok lesznek. Kezdve onnan, hogy testközelben hordozunk, reagálunk a legkisebb igényükre is, tudományos alapokra helyezzük a táplálkozásukat, nem nézetünk velük nem nekik való műsorokat. Természetesen kizárólag pamut ruhát viselnek, és hosszú éjszakákon át böngésszük a netet, hogy milyen cipőt kéne venni nekik, ami a legegészségesebb. Mi ellen oltassunk és mikor menjen közösségbe. Milyen legyen az óvoda, az iskola, mit tanuljanak, hol játszanak, vége nincs a sornak, pedig még alig látszanak ki a földből. És mindezek után, ha hiba csúszik a gépezetbe rémülten agyalunk, hogy vajon milyen hosszútávú hatásai lesznek a félrelépésnek. Nekünk ők a minden, a világ, ők az alfa és az omega.
Mindig ez jut eszembe, ha olyat hallok-látok, ami valami egészen elképesztő, hihetetlen és az én agyammal felfoghatatlan gyerek ellen elkövetett bűn. Mint például ez az angol pasas, aki 18 hónapot kapott, mert cigarettáztatott egy 3 éves kislányt. Hogy jut eszébe valakinek egy 3 éves gyerek szájába cigarettát adni? Öt szálat szívott el, felvették videóra és feltették a netre. És ez még távolról sem az alja. Nagyon nagyon távol van az aljától...
Miit meg nem teszünk értük és mások meg mit meg nem tesznek ellenük...

2009. október 13., kedd

Nosztalgia


Fűszeres blogján volt egy krémes teszt. Judit kommentelte, hogy a Horváth Mihály térnél, a templom mögött van egy kicsi cukrászda, ahol nagyon finomat lehet kapni. Na most, mikor még nem ettünk kósert, és én még kisiskolás voltam, szóval vmikor az ősidőben, ha már melegebb volt az idő, a nővérem iskolából hazafelé mindig elvitt ide fagyizni - a Fazekasba jártunk, pont 2 sarokra ettől a cukrászdától. És itt nem szifonos tejszínhab volt, hanem egy nagy tálból adagolták a jó cukros, hófehér habot. Ez jutott eszembe a kommentről, az a csudafinom tejszínhab.
Mit meg nem adnék érte, ha vki holnapután, mikor a születésnapom lesz, egy nagy tál ilyen cukros tejszínhabbal ébresztene...mondjuk úgy 10 óra felé :) Na jó, lehet sima szifonos is, csak tejszínhab legyen és délelőtt 10 óra...

2009. október 8., csütörtök

Annám

Mivel a zsidó naptár szerintit lekéstem, így ma köszöntelek születésnapod alkalmából!
Ajándékul - mivel időnyerőt nem árulnak sehol - fogadd el vidám kis dalom :D

(kösz Katt. a youtube-os segítséget!!!!)

2009. október 7., szerda

Ami megríkat

Hülye hormonok, hát mi bőgni való van ezeken? (Szoktam amúgy felnőtt dolgokkal is foglalkozni :))

"Kicsi vagyok én,
nagy hős leszek én,
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.

Kicsi vagyok én,
boldog leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!"

(Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én)


"Felnőtt ma már, a kisfiú, s a lány.
Láthattad őket egymás oldalán.
Színházba járnak, és könnyen meglehet,
hogy mellettük ül, néhány új kisgyerek.

És itt vannak ők, sokat megélt szülők,
kik mindig elmesélik, miként volt azelőtt.
Remélem tudják ma már, hogy hol van a határ,
hol minden józan ember bölcsen megáll."

(Bródy János: Minden felnőtt volt egyszer gyerek)


Bartos Erika: Mondd el Anya!

Mondd el, Anya, milyen volt, míg
szíved alatt voltam,
Gömbölyödő pocakodban
Sokat forgolódtam?

Mondd el, Anya, milyen volt a
Születésem napja,
gondoltad, hogy ilyen hamar
megnövök majd nagyra?

Mondd el, Anya, milyen volt, hogy
három éves lettem!
Féltettéle-e engem, mikor
óvodába mentem?

Mondd el, Anya, milyen lesz,
ha felnőtt leszek egyszer!
Igaz-e, hogy nagykorában
mindent tud az ember?

2009. október 6., kedd

Egyértelműen kétértelmű

Lehet, túl sokat foglalkoztam az ősmagyar ornamentikával, vagy a népdalok mögöttes jelentésével, esetleg én vagyok Móricka, akinek mindenkről ugyanaz jut eszébe...de ez az illusztráció 18as karikáért kiállt :D


"Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, hadd kerüljem váradat, váradat"

(Búj, búj zöld ág; Táltoskönyvek)

2009. október 1., csütörtök

Elfogulatlan szülők

Tudom, hogy arról volt szó, hogy a pisi-kaki téma a másik blogon marad, de ezt már régóta meg akartam osztani veletek, mert annyira vicces.
Szóval ugye eddig lányunk volt, akik köztudomásúan nem tudnak olyan viccesen pisilni, mint a fiúk. Az újonnan beszerzett fiúgyermek, Júda jeleskedik is a vicces pisilésben. Szülei meg, az elfogulatlanok azon kapják magukat, hogy ragyogó szemmel mesélik a vendégeknek, mintha arról lenne szó, hogy a gyermek 2 hetesen Nobel-díjat kapott, szóval arról ragyognak, hogy vagy egy méter magasra fel tud pisilni, és különösen jól megy ez az akció, mióta körülmetélték... no comment...