2009. október 22., csütörtök
Felnőtt vagyok!
Huszonhét éves vagyok, felnőtt, teljes jogú állampolgár. Kétgyerekes édesanya. El bírom dönteni, hogy fel kell-e vágni a majdnem három éves gyerekemnek a húst, vagy meg tudja oldani egyedül. El bírom dönteni, hogy kell-e a fejükre sapka, vagy sem. Hovatovább arról is tudok dönteni, én magam mit, mikor és mennyit kívánok enni, mit, mikor és hogyan óhajtok viselni. Ha véletlenül nem tudom eldönteni, felhívom az anyukámat :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
14 megjegyzés:
Ki húzott fel? :)
Hihi:) Én is így vagyok:)) 53 évesen:DD Az az isteni szerecse, hogy van kit felhívni.....
Igazából senki, ezeket elengedem már rég a fülem mellett ;) Csak vicces volt a kontraszt, hogy reggel, mielőtt kiléptem volna az ajtón, felhívtam az anyukámat, hogy elég-e Júdára az a ruhamennyiség, amit ráadtam, utána meg kikértem magamnak a kioktatást a néniktől :D
és adja az ég, Nilü, hogy még nagyon nagyon sokáig legyen kihez fordulnunk... meg, hogy a gyerekeim is majd így forduljanak hozzám :)
nemnem, Zsófi. A két szitu teljesen más. Anyukádtól te kérted a tanácsot, a néniktől nem kérted, de osztották az észt.
Számomra a kisgyerekes lét egyik legidegesítőbb velejárója ez a mindenki_osztja_az_észt_ha kéred_ha nem.
A másik csúcs, mikor nyilvános helyen hisztizik a pár éves és vadidegenek próbálnak közbeavatkozni - segítő szándékkal persze. Jó szándék ide vagy oda, őket én nagyon röviden elhajtom. Egy abszolút visszafogott, kedves, píszí szöveggel. Vsz. olyan nézés tartozik hozzá (ezt még nem volt módom leellenőrizni... ;) ), hogy nagyon hamar el szoktak menni tőle...
És Nilüvel teljesen egyetértek, pedig anyukám szokta osztani az észt kéretlenül is...
észosztás?
itt annyiban merül ki, hogy ha Peti véletlenül elsírja magát a babakocsiban (ami ritka jelenség) egyből ugrik valaki, hogy jajjszegénykém, biztosanéhes! Mert itt más baja nem is lehet egy gyereknek sem :-)
mai remekség: két gyerek alszik a babakocsiban (az egyszemélyest lefektetem, hátul fekszik Júda, előtte ül Dina, de már nem nagyon férnek). Dinának kilóg a keze és a feje, de nem tudok vele mit csinálni, másként ráfekszik Júdára. Hull vmi ótvar az égből, szembejövők mind sajnálkozva nézik, vki be is szól: megázik szegényke. Mondom, tudom, mégis mit csináljak? Fektessem be a kocsiba! Aha, hogy nem tetszett észrevenni, hogy egy másik gyerek már fekszik ott? Hát előbb a szeme járjon, hölgyem, csak aztán a szája... persze ezt csak gondoltam, nem álltam meg kifejteni :)
zsófi, tesókocsi?
emőék graco stadium duo-ja lii-éknél van, ha jól emlékszem. nem tudom, használják-e még.
mondjuk lehet, hogy igen, lacika is simán beleül, ha boltba megyünk, pedig több mint 1 évvel nagyobb, mint lii kislányai.
ja és a tesókocsinál se szokták észrevenni, hogy 2 gyerek van benn,amíg balázst fekve tettem bele...
és persze tömegközlekedni ne nagyon akarj vele, kivéve, ha alacsonypadlós busszal tudsz menni, arra tök jó.
Bea, egy fél emeletet kell menni a lifthez, amibe a graconk is csak úgy fér bele, hogy lehajtom a tolókarját. sehogy se jó nekünk a testvérkocsi. ha Dina fáradt, akkor magamra szoktam kötni Júdát, hogy ne legyen gáz ha elalszik, de most nem tűnt álmosnak.
amúgy ok lenne, mert combinot használunk csak, ha az nem jó, akkor gyalogolok vagy autó. De inkább gyalogolok, pl. a játszóra 20 perc egy irányba. Jó kis edzés, főleg, ha a kb 25 kilónyi babakocsit is tolom :)
Hopp, a lift! Arra nem is gondoltam. A mienkbe pont befér. És az alagsori szinten ki tudom gurítani, nem kell lépcsőzni. (A földszinten kellene vagy 5-6 lépcsőfokot.)
Off: Zsófi, megkaptad végül a tejszínhabot ágyba délelőtt 10-re??
Az új képen nagyon aranyos Júda, szépek vagytok. Dina nem féltékenykedik-e a kisöcsire?
Offok ;)
Bea, alhattam 8ig, és kaptam egy ígéretet, hogy ha újra ehetek tejterméket, akkor kapok tejszínhabot :) - Júda egyelőre a legkisebb tejmennyiségtől is (pl. 4 kis korty kakaó, két tányér sajtos makaróni) olyan hasgörcsöt kap, hogy szörnyű :s
Erzsébet: köszi :)
féltékenységről: az elején úgy tűnt, mi vagyunk a legkirályabbak, és Dina az első féltékenység nélküli testvér, de aztán kiderült, hogy csak késleltetett reakcióval van dolgunk.... Jelenleg minden öltözés, étkezés, fésülködés, fürdés, stb. hisztériába fullad. Néha azt érzem, egész nap ordítok, ők meg egész nap bőgnek....De dolgozunk az ügyön, innen asszem csak felfelé visz az út...
Megjegyzés küldése