Hetedik

Napok óta kattog bennem, most körülnéztem, milyen feldolgozásokat találok a neten.

Ezt még sose hallottam, de nekem nem pont ez a hangulat tartozik ehhez a vershez.


Akkor már inkább Hobo:

Hanuka 1

Szenes Hanna

Chanuka

Chanuka van, a gyertya fellobog

És minden zsidó szív erősen feldobog.

Eszünkbe jutnak ősi képek,

És eltünedezett, hősi népek.

Volt Fáraó, volt görög uralom,

De nem törhetett meg minket semmilyen hatalom.

Vittük a Tórát, vittük velünk,

Abból merítettük minden hitünk.

S mi, kik ilyen ôsöktôl származunk,

Nem csüggedünk, mi tovább harcolunk,

Hisz biztatóan int a gyertyafény,

Ne csüggedj, Izrael,

Van még remény!

Lista - Közéleti reflex(ió)

A korona. Szent és személy. Esküszöm
Csend a rend a hétkerben.
Polgárt őrző gárdista.
Nevesítsd a blogod. Regisztrált
Arctalanság - Arcátlanság
Király. (A Viktor, egy darab. épp elég)

Még egy Weöres, mert jó

WEÖRES SÁNDOR
Kisfiúk témáira
1
Ha majd hatéves leszek
Ibit elveszem feleségül
mercédes kocsit vezetek
Ibi nem ülhet bele
otthun a hele.
 
2
|KARESZ HÜJE|
|GYÖNGYI HÜJE|
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.
 
3
Jobbra át
balra át
én masírozok legelõl
temetjük a nagymamát.
4
Apukám házat épít.
Elõször a kéményt, borzasztó nagy füsttel.
Aztán a ház tetejét.
Azután aztán az ablakokat,
nem látunk át rajtuk, olyan feketék,
csak a falakon látok keresztül,
mivel még nincsenek.
De meg kell építeni a falakat is,
meg a szobákat külön-külön.
Mikor a ház leér a földig,
apukám azt mondja: Ujjé!
 
5
Tibor megfogja Zsuzsát.
Elõször jól megveri.
Aztán megfojtja.
Végül földarabolja.
Sziveit, májait mind kirakja
egyik kerítéstõl másikig.
Zsuzsa gondolkodik: Én nem mondalak be,
de ha nem tudsz visszacsinálni,
mehetsz ám a javítóba.
 
6
A házra süt a nap,
fölötte éccaka van az égen,
jóreggelt és jóestét.
 
7
Pityu és Pöszi
az óvodakertben mindenfélét sinálnak
ni mijen dicnók
a többi óvodások körülöttük álnak
nézi a Paidagógosz néni
pfuj meekkora dizsnók
ûrlapot és hegyes tollat ragad
dühtõl hullámozva ír:
Tüzdelt Zülõk!
Máskor scináljanak jobb jerekeket.
És felelnek a zülõk:
Kedves Paidagágász Néni!
Hun házasodunk hun meg elválunk
különb féle jerekekkel kísérletezünk

Weöres Sándor :Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Üzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.








fotó innen

Költészet napja

Egy régi kedvenc a választási lázban égő költészet napjára

Heltai Jenő

Ballada a három patkányról

Ott, ahol a Ferencváros
hinti báját szerteszét
egy pazar, nagy pince mélyén
három patkány éldegélt.
Három patkány, három testvér
pajkos, fürge és bohó
s mint az ifjusághoz illik
folyton éhes és mohó.
Volt a kedves pince mellett
egy csemege-bolt
ahol csupa elsőrangu
finom holmi volt.

Egyszer, éjjel a legelső
fürge patkány útrakelt,
hogy a boltból átcsempésszen
egy kis fínom eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon
elkerülve minden zajt
megevett egy adag sajtot
rá volt írva "Gróji sajt".
Föl is fordult nyomba tőle
s lett belőle holt ­-
mert a finom gróji sajt
az hamisítva volt!

A második ifjú patkány
bánatosan útra kelt,
hogy a boltból átcsempésszen
ő is egy kis eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon
mert a bölcs mindig vigyáz
nekiesett egy gyümölcsnek
rá volt írva "Ananász".
Föl is fordult nyomba tőle
s lett belőle holt -
mert a finom ananász is
hamisítva volt.

A harmadik ifjú patkányt
lesujtotta a dolog.
Sírni kezdett: "Nem élem túl
én is inkább meghalok.
Társak nélkül, egymagamban
így az élet mit sem ér?"
S hősiesen patkánymérget
vett a boltba háromér'.
Ez a patkány ma is él még
hogyha meg nem holt
mert a patkányméreg is csak
hamisítva volt!

Régi kedves

Tarbay Ede: Ősz-anyó

Kontyos-kendős Ősz-anyó
söpröget a kertben,
vörös-arany falevél
ripeg-ropog, zörren.
Reggel-este ruhát mos,
csupa gőz az erdő,
mosókonyha a világ,
a völgy mosóteknő.

Radnóti

Talán az egyik kedvenc költőm. Akkor is, ha nem értenék vele egyet sok mindenben, ha megadatott volna, hogy szemtől szembe beszéljünk, sőt. De a verseivel folytatott egyoldalú párbeszédem sok mindent segített megérteni magamról. Ma 100 éve született. Emlékül egy vers és egy kis játék, hátha valaki kedvet kap a böngészéshez:
A játékról részletesen itt

A verset kamaszként szerettem meg, és most, mikor ezt a bejegyzést készültem írni, hirtelen eszembe jutott. Tizenévesen csodálatosnak tartottam, hangsúly az "ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant"-on volt. Ma rácsapott sajgó sebeimre "Sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész." Mondjuk 10 éves ismerem ezt a verset. Nem tetszik, hogy most mást látok benne, mint tíz éve. De nem baj, ez jutott először eszembe tőle, hát álljon itt ez mementóul. Akkor is, ha most nagyon nagyon nehéz lett a szívem tőle.

Mint észrevétlenül


Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
úgy hull az ifjúkorból a férfikorba át;
már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel
s apányi lett körötte már egyre több barát.

Apa és kisfia most együtt látogatják,
s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,
ki érti még lobos szívének sok kalandját,
s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.

De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már,
megrendelésre fordít, eladja verseit,
már szerződést bogoz, számolgat és protestál
s megélni néki is csak a mellékes segít.

Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,
e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; -
kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,
a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

És tudja, nyáron is lehullhat egy levél,
hiába táncol és csal a forró emberész,
s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;
sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,

de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,
s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,
s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol
mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.

És míg tollára dől, a gyermekekre gondol,
és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg,
mert értük dolgozik, akár a néma portól
csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.

Tavasz

ÁPRILY LAJOS: MÁRCIUS

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived