2012. február 11., szombat

Két történet, egy véggel

A nővérem négy évvel idősebb nálam, az ő osztályába járt a fiú. Barátok voltak, egy nagyobb baráti kör tagjai. Arra emlékszem, hogy mindig udvarias volt velem. Nem mintha a többiek különösebben bántottak, vagy csúfoltak volna, de éreztették, hogy a köztünk lévő korkülönbség miatt én nem vagyok nekik partner. Ő mindig végtelen udvarias volt és egyenrangúként beszélt velem. Nagyon hálás voltam azért  csendes udvariasságért.

****

Vékony kisfiú volt, manóarccal és fura nagy szemekkel. Szeretett vicceket mesélni és találós kérdéseket feltenni. Szerette figyelni, ahogy próbálják megfejteni a feladványait, és nem tudom, minek örült jobban, ha sikerült, vagy ha nem. Iszonyú erővel akarta, hogy minden zsidó visszatérjen a valláshoz. Erőszakos volt, de nem lehetett haragudni rá, a szemében az Örökkévaló tüze lobogott. Egyszer még a hóemberről is bebizonyította, hogy kapcsolódik a zsidósághoz.

****

Mi a kapcsolat? Hogy mindketten veszítettek a rák elleni küzdelemben. Egyikük másfél év betegség után, 33 évesen halt meg, másikuk 11 éven át harcolt és nem egész 21 évesen adta vissza lelkét az Örökkévalónak. Legyen áldott az emlékük!