Bók

Vajon hány év házasság után fogom megtanulni, hogy hallgassak rád? - kérdezte tegnap este a férjem.

Egyáltalán nem hanukai víg

Ezer szerencse, hogy mikor 2 hónappal az esküvő előtt egy síbalesetben tönkrezúztam a térdemet, a méregdrága osztrák magánklinikán egy pár mankót is utánam vágtak. Így ma csak elő kellett kotorni a szüleim pincéjéből őket, és tádám - Ávi tud közlekedni. Merthogy rászakadt a lecserélésre ítélt ruhásszekrény hatalmas, tükrös tolóajtaja. A lábujjára. Igen, jujj. Jó hír, hogy nem törött el, rossz, hogy ennek ellenére iszonyatos fájdalmai vannak, egyelőre felpolcolva fekszik a hálószobában. További jó hír, hogy szerencsére feltaláltak az iphonet, az internetet és a skypot, így tud nekem szólni, hogy vigyem be neki a fülhallgatóját. Én ugyanis a nappaliban házidolgozatot próbálok írni non-profit menedzsementből.