Milyen lélek...

...lakik abban, aki egy éjjel bemászik egy település elektromos kerítésén, találomra betör egy házba, majd miután ott senkit nem talál, addig megy, míg rábukkan egyre, ahol otthon alszik a család. Bemegy, hálóban alvó apának és három hónapos lányának elvágja a torkát. A fürdőből kilépő anyát leszúrja, majd tovább megy, megöl egy 11 éves és egy 4 éves fiút az ágyában. Milyen lélek kell ehhez?
Milyen lehet most a másik három gyereknek, akik túlélték sértetlenül a mészárlást? A 12 éves legidősebbnek, aki egy programról hazaérve rátalált a lemészárolt családjára? A hat éves fiúnak, aki mellett elment a gyilkos, de nem vette észre, hogy a kanapén alszik? A két évesnek, aki még nem is érti, mi történt, és hogy a véletlenen múlott, hogy elkerülte a terrorista figyelmét az ő ágya? A rabbi apjának, aki egy másik faluból utazott életben maradt unokáiért? Annak az őrnek, aki a riasztórendszert leállította, mert azt gondolta, egy állat indította be. Tulajdonképpen nem tévedett, csak ez az állat öt embert küldött a halálba, majd angolosan távozott.
Az izraeli Itamárban a Fogel családnak több, mint a felét kivégezték, pusztán azért mert zsidók voltak, és mert olyan helyen éltek, aminek a palesztinok szerint nem kellene létezni. Nem vagyok bosszúálló típus, de remélem, a szomszédok előbb találnak rá a gyilkos terroristákra, mint a katonák. Ezek a kőkemény, vallásos zsidók pontosan tudják, mit jelent a szemet-szemért elv.
http://www.jpost.com/DiplomacyAndPolitics/Article.aspx?id=211879

Tu bisvát helyett vallomás

Amikor nálunk még keményen tél van, Izraelben már tavaszodik. Ahogy ezt leírtam, valami más tolakodott a fejembe, mint amit írni akartam, más, mint a fák újévének ismertetése. Egy kép, ahogy a repülőnk földet ér, és én sok év után újra látom az Ígéret földjét. Uram atyám, mennyire gyönyörű, nincs, ami hozzá fogható lenne! Három éve nem láttam, nem érezhettem a forró levegőjét, nem érinthettem Jeruzsálem csodálatos, hófehér köveit. Nem láttam a testvéremék kicsi falujából a hullámzó sivatagot, a zsúfoltan zsibongó piacot, a tengerpartot Tel-Avivban.

A fotók a 2007-es utunkon készültek

Most, ahogy ezt írom, tapinthatóvá vált a hiánya. Képek villannak fel, mintha vetítenék: Az első napsugár, ami végigragyog Masszada romjain. Amikor felnőttként először látom a Siratófalat, a csoportomat hátrahagyva, sírva rohanok, ráborulok lágy, hűvös tapintású kövekre, mint egy rég látott, drága rokonra. Gyerekkorom első rácsodálkozása a katonalányokra. Egy betontömbökkel védett buszmegálló valahol a közismerten Ciszjordániának hívott területen. Este van, és én egyedül várom a buszt, de nem emlékszem, melyik színű az arab, amire nem szabad felszállnom - és a döbbent felismerés, hogy a gomolygó köd ellenére egyáltalán nem félek. A tenger első villanása, ahogy az út a part felé kanyarodik Haifa fölött. A kilátás a Héber egyetem zsinagógájából. 
Jártam már más, hasonló klímájú országban, de Izraelnek más az illata, más a levegője. Semmihez nem hasonlítható, semmivel össze nem keverhető.

Gilad Shalit

Négy évvel ezelőtt, az akkor 19 éves Gilad Shalit katonai szolgálatot teljesített a gázai övezet Kerem Shalom határállomásán. Palesztin terroristák rajtuk ütöttek, és elrabolták a sebesült Giladot. Életéért cserébe az összes, Izraelben fogva tartott női, és 18 év alatti terroristát követelték. A nemzetközi nyomás és több katonai akció ellenére sem sikerült kiszabadítani, vagy akárcsak személyes kapcsolatba lépni vele. Azóta is fogságban van, és bár a Hámász azt állítja, él, senki nem láthatja. Sem az ENSZ, sem a Vöröskereszt, senki. Mindenféle nemzetközi joggal szembemenve tartják fogva Gilad Shalitot anélkül, hogy bárki tájékozódhatna a hogylétéről, kapcsolatot tarthatna a családjával, vagy akárcsak független ellenőrök megbizonyosodhatnának róla, hogy él-e még egyáltalán. Ki is követ el háborús bűnt?

Ezen a sábeszen imádkozzunk Gilad Shalitért!

Ölelés a túlvilágról

Baruch Lederman rabbitól
Eredetileg megjelent a rabbi heti hírlevelében, angolul

"Zot Chukát háTorá" "Ez a Tóra törvénye" (Num. 19:2)
Chukát háTorá azokra a tórai parancsokra utal, melyek számunkra felfoghatatlanok. Valóban, a Tóra végtelen. Hogyan várhatjuk el, hogy teljes egészében felfogjuk széltében-hosszában? Még azt sem tudjuk megérteni, hogyan igazgatja I-ten a véges világot, ahogy azt a következő igaz történet is mutatja:
Dvir Aminolav az első izraeli katona volt, akit megöltek 2008-ban
a gázai háborúban. Az édesanyjának, Dáliának, rettenetesen hiányzott Dvir. Egy este, mielőtt lefeküdt, hangosan kérte I-tent, adjon neki egy jelet, egyetlen ölelést Dvirtől, hogy tudja, a halálának volt értelme. Azon a héten a lánya elhívta Dáliát, hogy kísérje el egy zenei előadásra a Nemzetközi Művészeti Fesztiválra, Jeruzsálembe. Dália, aki nagyon lehangoltnak érezte magát, nem akart koncertre menni, de a lányát sem akarta megbántani, így nem nagy lelkesedéssel, de beleegyezett. A koncert kicsit csúszott. Egy két év körüli kisfiú elkezdett a sorok között kóvályogni. Odament Dália székéhez, és megérintette a vállát. Dália, aki óvónő, megfordult, meglátta a kisfiút és kedvesen rámosolygott.
-Hogy hívnak?- kérdezte Dália
-Eshelnek - válaszolta a kisfiú.
-Nagyon szép név. Szeretnél a barátom lenni, Eshel?
A kisfiú vállaszul bólintott, és leült Dália mellé. Eshel szülei két sorral hátrább ültek. Azt gondolták, a kisfiuk zavarja Dáliát, ezért szóltak neki, hogy menjen vissza hozzájuk. De Dália biztosította őket róla, hogy minden rendben van.
- Van egy öcsém, akit Dvirnek hívnak. - vágott közbe a két éves eshel, ahogy csak a kisgyerekek tudnak. Dáliát szíven ütötte, hogy azt a ritka nevet hallja, amit szeretett fia viselt. Felsétált ahhoz a sorhoz, ahol Eshel szülei ültek. Egy kisbabát látott a babakocsiban aludni. Bocsánatkérően megkérdezte:
-Elnézést, megkérdezhetem, mennyi idős a kisbabátok és mikor született? - a baba anyukája válaszolt:
-Közvetlenül a gázai háború után született. -  Dália mélyet lélegzett
-Kérlek, mond el, miért pont Dvirnek neveztétek el? - Dvir baba anyukája magyarázkodni kezdett:
-Amikor a terhességem végén járta, az orvosok azt gyanították, hogy nagyon súlyos rendellenessége van a magzatnak. Mivel ez már a terhesség vége volt, nem tudtak sok mindent tenni, csak várni, hogy kiderüljön, mi lesz. Amikor aznap este hazamentem, a hírekben azt mondták, a háború első áldozata egy Dvir nevű katona. Annyira elkeserített ez a hír, hogy elhatároztam, üzletet kötök I-tennel.
-Ha egészséges fiút adsz nekem - így imádkoztam - akkor megígérem, hogy Dvirnek fogom elnevezni ennek a katonának az emlékére, akit meggyilkoltak. Dália, Dvir édesanyja tátott szájjal hallgatta a történetet. Próbált megszólalni, de nem tudott. Hosszú csend után halkan azt mondta:
-Én vagyok Dvir anyukája.
A fiatal szülők nem akartak hinni neki. Megismételte:
-Igen, ez az igazság. Én vagyok Dvir anyukája. Dália Aminalov vagyok, Pisgat Zeevből. - Egy hirtelen ötlettől vezérelve a kis Dvir anyukája Dália kezébe adta a kisbabát, és így szólt:
-Dvir szeretne megölelni téged. - Dália karjaiba fogta a kisfiút, és belenézett az angyali arcába. Túlcsordultak az érzelmei. Egy ölelést kért Dvirtől és most igazán érezhette a meleg, szeretettel teli ölelését az Igaz világból.

We con the world

Küldöm ezt a nótát mindenkinek, aki szereti, és különösen annak, aki ma megharagudott rám, amiért megkértem, álljon el a szabálytalanul parkoló autójával az útból, hogy mi ki tudjunk parkolni. Azt mondta: "menj vissza Izraelbe, ott ordítozz!" Nem ordítoztam, meglepően kedvesen kértem. Mikor erre Ávi felhívta a figyelmét, azt üvöltötte: "menjetek vissza Izraelbe, ahol embereket ölnek, ott kérd szépen!"
We con the world, magyar felirattal. Élvezzétek, szerintem zseniális:

Vajon a Reuters fotósai részt vehetnek a madridi meleg felvonuláson?

Miért is érdekes ez?

Hát azért, mert a Reuters úgy publikált fotókat a gázába tartó flottillán történtekről, hogy a magukat békeaktivistáknak nevezőkre nézve kedvezőtlen részeket egyszerűen levágták.
A madridi melegfelvonuláson pedig nem vehetett részt a tel-avivi küldöttség, mert nem ítélték el a flottilla megállítását.

Remélem, a Reuters fotósa egyszer eljut Gázába, ahol megmutatják neki, milyen a helyi sajtószabadság. Remélem, a döntést meghozó madridiak egyszer ízelítőt kapnak először abból, milyen Tel-Avivban melegnek lenni, majd abból, milyen Gázában. Csak a mihez tartás végett...

Kommentár nélkül

Alkalomadtán lefordítom.

Az igazmondás luxusa

"Miért vagyok egyike azon keveseknek, akik egyetértenek Izraellel?...Mert szeretem megengedni magamnak az igazmondás luxusát"
Ezt nyilatkozta Karel Schwarzenberg, cseh külügyminiszter, az EU soros elnöke. Meg azt, hogy elnöksége hat hónapja alatt mindent meg fog tenni azért, hogy Izrael és az EU közelebb kerüljön egymáshoz
Részletesebben itt

Háború szubjektívan

Olyan érdekes, hogy míg csak izraeliekre hullottak a rakéták, addig senki nem zavartatta magát. A zsidó életek nem számítanak. Kíváncsi vagyok, az ENSZ határozatot hozók, akik most élesen elítélik az izraeli agressziót, mit tennének, ha rakétvál lövöldöznének a civil lakosságukra, ha a saját területükön folyamatos terrorcselekményeket hajtanának végre. Ha a munkagépekkel taposnák halálra az embereket, a katonáikra savat öntenének, az autópályán kövekkel dobálnák az autókat, hogy tömegkarambolt okozzanak. Ha nyilvánosan azt a politikát vallaná egy - az ország és lakói megsemmisítésére törekvő - illegális csoport, hogy "mindenki terrorista és minden fegyver".
Gázai erőszakról beszélnek, mikor a Hámász olyan rakétákat sorakoztat fel, amikkel Izrael területén belül lassan BÁRHOVA elérnek? Mikor Tel-Aviv is célpont lehet?
Másrészt pedig azok, akik ebbe a helyzetbe sodorták az országot, akik zsidót zsidó ellen fordítottak, akik mindenkinek meg akarnak felelni, épp csak a saját népüknek nem: ők remélem, tudják, ki előtt kell számot adniuk tetteikről. Bár olyan félelemmel félnék az Örökkévalót, mint az ENSZt, az USA-t és az összes arab államot!





Ott van a testvérem. A sógorom. Unokahúgaim, unokaöcséim, rokonaim, barátaim. Ismeretlen és ismerős felebarátaim. Félek. Az Örökkévaló irgalmazzon nekünk.....