Hozzállás

Mikor kinyitottam a csomagot és megcsapott a kamilla illata, rosszul lettem. Gyerekkori szemgyulladások kínja villant be, a küzdelmek, amit azért folytattam, hogy véletlenül se csöpögtessenek a szemembe. Leforráztam a virágokat, szűrtem, hűtöttem, tettem-vettem és közben ott kísértett a kamilla félreismerhetetlen betegségszaga.
Dina a kanapén ült, alig bírta kinyitni a gyulladt szemét, ült, sírdogált, a szívem szakadt meg érte. Leültem mellé, és hazug vidámsággal azt mondtam: Nézd csak, itt a kamilla tea, ezzel letörölgetem a szemed. Szagold csak  meg, micsoda finom virágillata van! (rám fogja borítani, hogy büdös)
Dina arcán mosoly terült el: virág illatú, de finom! (te jó ég, az agya is begyulladt, nem csak a szeme?) Kérek belőle inni! (uramatyám, mentőt, azonnal, kamillateát akar inni!!!!!)
Persze hoztam neki, míg elolvadt a cukor, szépen hagyta hogy letakarítsam a szemét. Aztán, legnagyobb megdöbbenésemre, megitta a teát. És kért még. Én meg igyekszem nem rosszul lenni, miközben főzöm. Minden hozzáállás kérdése?

Még anyáknapjára szerettem volna írni

Néha úgy érzem, elpusztulok, mert nincsenek velem. Néha úgy érzem, elpusztulok tíz percért, amikor nincsenek velem. Néha döbbenten nézem őket, hogy hogy lehetnek ilyen gyönyörűek. Néha döbbenten nézem őket, hogy milyen rondák, mikor üvöltenek. Néha még mindig rácsodálkozom, hogy vannak nekem és mekkorák. Imádom nézni, ahogy együtt játszanak. Sikoltozva el tudnék rohanni, mikor ugyanazzal a darabbal akarnak játszani.Megállás nélkül, állandóan szerelmes vagyok beléjük. Megállás nélkül, állandóan egy merő rettegés vagyok, hogy valami bajuk esik.
De mikor a két oldalamon, a két kezemet fogva sétálnak az utcán, olyankor csak simán szétvet a büszkeség. Mert az enyémek, mert a legszebbek, legjobbak, legkülönlegesebbek. Pedig néha elcserélném őket aranyhalra.
Anyaság, én így szeretlek :)

Azoknak, akik több gyereket terveznek, kis korkülönbséggel

Az első év kemény. Kőkemény. Aztán kezded látni az előnyét. Imádják egymást, az első mosoly reggel a testvérkéi, ha találkoznak délután, hosszan ölelgetik egymást, és csak vihognak az örömtől. Négykézláb kúsznak egymás után ugatva, mert ők most kiskutyák. Míg ez egyik felmászik a sámlira, hogy csenjen valamit a konyhapultról, a másik tartja, hogy le ne essen. A kádban megszűnik a külvilág, csak ketten vannak, és a soha véget nem érő, estéről estére folytatódó játékuk. Megtörlik egymás orrát, és megosztoznak az édességen. A másik nélkül semmi nem olyan jó, mint együtt, még kezet is csak a testvérkével érdemes mosni.

Arról, hogyan verekszenek, tépik egymás haját, szedik el a másiktól a játékot, ha nincs is rá szükségük, akkor is, hogy ha az egyiket ölbe veszem, a másik üvöltve követeli, hogy tegyem le, és őt vegyem fel... nos ezekről majd más alkalommal mesélek.

Mákony, avagy nagyon megsajnáltak engem odafönt

(hogy vidámat is olvassatok, ha már megszállt az ihlet, és ma ennyit írtam ide :))
Iszonyat náthás vagyok, ledöntött valami rémséges ovis vírus. Se hall, se lát Dömötör üzemmód. A gyerekek, mint a kerge vadkecskék, olyanok voltak egész este. Míg készítettem a vacsorát, nosztalgiáztam azokon a régi szép időkön, amikor az egész estém a vad logisztika jegyében telt, ami persze tök felesleges volt, mert mire Júdát elaltattam, Dina ráaludt a vacsorájára. De hát ez már a múlté, sóhajtottam, azóta bejáratott menetrendünk van, ami 18.30-ra vacsorát, 18.05-re fürdést,  19.50re mesét, 20.30-ra mélységesen mély alvást irányoz elő. Pedig úgy éreztem, el tudnék viselni akár azonnal is egy kis csendet, nyugalmat, és magányt.
Ehhez képest Júda először hisztériás rohamot kapott a szardíniától (imádja), aztán a csokikrémtől (gondoltam, biztos az a baja, hogy Dina azt kapott, ő meg nem), aztán a gyümölcsjoghurttól (hátha a torokfájás miatt nem tud nyelni, az lecsúszik simán), végül kivettem, és pillanatok alatt elaludt a vigasztalódásban. Persze letenni még nem lehetett, mozdulatlanul ültem, és vártam, hogy mély álomba merüljön. Dina várta, várta, hogy segítsek neki megkenni a kenyerét, aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy nem suttog, hanem...csukott szemmel ül...a keze lehanyatlik...és kihullik belőle a kanál. A fene, most felébred a csörrenésre. És tényleg, szeme kipattan, lekászálódik a székről, én meredtem tovább a magvas gondolataimba, mikor feltűnt, hogy nem bukkant fel az asztal alól. Amennyire az ölemben alvó Júdától tudtam, belestem az asztal alá, ahol ez a látvány fogadott:

Ez csak az égiek kegye lehet. Vagy mákony...

Gyerekeim, sírjatok,

mert nincs itthon reggelire kenyér, csak pita
mert nem olyan lett a frizura, mint a barátnőé,
mert decemberben szőlőt adtam uzsonnára, nem mandarint,
mert meg kell enni a frissen főtt húslevest a rántott hús előtt,
mert ugyanazzal a játékkal akartok játszani, holott van öt másik ugyanolyan a szekrényben
mert nem lehet csokit ebédelni,
mert a nagyanyátok ma kivételesen nem ér rá játszani veletek, majd csak holnap,
mert nem játszhattok a kocsikulccsal,
mert csak bordó harisnya van a szekrényben tiszta,
mert haza kell jönni este a játszótérről,
mert kocsival viszünk titeket az oviba, holott ti a közös busszal mennétek inkább...




gyerekeim, sírjatok! És mi azon leszünk, hogy nagyobb okotok sose legyen a sírásra.

"Aludjuk át az éjszakát a saját ágyunkban bepisilés nélkül" projekt

Ennek persze semmi keresnivalója itt, hacsak nem az, hogy bemutassam, mivel foglalkoztatom magam, ahelyett, hogy blogolnék :) Pl. segédeszközöket gyártok a "Aludjuk át az éjszakát a saját ágyunkban bepisilés nélkül" projekthez. Minden száraz éjszaka után egyet, minden saját ágyban eltöltött éjszaka után kettőt lehet lépni (vagy dobni, a szabályok igény szerint változhatnak). Ha a végére ért, ajándék vár rá.

Persze 20 perccel azelőtt láttam neki, mint hogy indulni kellett volna az oviba, de azért egész jó lett (leszámítva, hogy egy helyen csálé lett a pálya). A mezők öntapadós tépőzárak, a bábú hátulján is az van, így lehet vele lépkedni. Az ajándékcsomag az utolsó lépés, és mivel szintén tépőzár, így ide lehet tenni az aktuális jutalmat - ezúttal egy Lola DVD képét. Azért ilyen, hogy többször fel lehessen használni (amit a 2009. decemberi Kismamából vágtam ki. Ugyanis, bár minden érdemi dolgot elfelejtek, arra, hogy tavaly ezt ott láttam, arra emlékeztem...) A bábút és a képeket abból a dobozból vágtam ki, amiből magát a társast: a lego babaházéból. Jó, hogy az ilyeneket későbbi felhasználásra megőrzöm. Még vágok ki belőle majd több figurát, így pl. zsúron is lehet majd használni, vagy Júdával együtt is versenyezhetnek.

Hajnali kritika

-Te vagy az anya, nagyon kedves vagy. Csak ne kiabálj!
-Te vagy a kislány, nagyon kedves vagy. Csak fogadj szót!
-Nem akarok szót fogadni.

De legalább kedvesnek tart, az is valami.

Vannak pillanatok...

...amikor nem lehet mást tenni,  mint hátradőlni, feltenni a lábakat és várni, hogy a mérgezett egérként körbe-körbe rohangáló és sivalkodó gyerekeim átessenek a holtponton és lefektethetővé váljanak. Amikor minden ellenállás hasztalan, csak sodródni kell az árral. Ez is egy ilyen pillanat.

Újszülött csomag

Unokatestvéremnek icipici kislánya született. Előszedem a kinőtt ruhák közül az "újszülött" feliratú csomagot, kibontom. Megcsap az illat, rohannak az emlékek, icipici Dina, nem annyira icipici Júda ezekben a ruhácskákban... Rakodom, nézegetem, melyik lehet jó egy kicsit korán érkezett kislánynak. 3 hosszú ujjú rugdalózó, 4 ujjatlan, 2 vastag plüss, 12 body különböző ujjhosszakkal, kiskabátok minden vastagságban, hálózsákból 3, meg egy vastag, a sétákra. Sapkák, zoknik, szépen összekészítve minden, csak mosni, vasalni kell. Meg persze egy pici baba...Turkálok az ismerős, illatos holmikban, amiket most Luca fog viselni. Hát igen, egy kisbaba,,, Annak is eljön majd az ideje, ha az Örökkévaló is így akarja :) Egyelőre örülünk a kicsi, de egészséges Lucának. 120 évig éljél, kicsi lány!

Egykézés

Nézd Júda, mennek az autók! Brrrrrrrr, hova mennek? Az oviba Dináért? Mondd, Dina! Naaaa, mond, hogy Dina...hogy Dina hiányzol....anya most sír egy picit, jó?

Óvodás

Holnap reggel kinyitom majd a csoportszoba ajtaját. Dina belép rajta, én pedig hátralépek egyet - két lépés lesz köztünk a távolság. Belép, és én többet már nem tudom folyamatosan figyelemmel kísérni, mi történik vele. Belép, és egyedül kell majd helytállnia egy csoportban, egy közösségben, egy mini társadalomban. Vizsgázik majd nap nap után ő is és mi is. Mert tudjuk, hogy nem pont úgy csináltuk, ahogy elterveztük, és a nevelési elveink egy része bedőlt a gyakorlatban. Tudjuk hol és hány hibát vétettünk. Holnaptól távollétünkben vizsgázunk, hogy a hibák ellenére elég jól csináljuk-e. Holnaptól vizsgázik ő is, bátorságból, önállóságból, barátságból. Az első kis barátja pedig beteg, nem lesz mellette holnap. De ott leszek én, az ajtó túloldalán, és mindenki, gondolatban, aki szereti őt. Remélem, háttérországságból jelesre vizsgázunk. Mert abban, hogy ő kitűnően teljesít majd, abban biztos vagyok.

Lassan

Vége a nyárnak lassan. Testvéremék hazautaznak, vasárnap Júda egy éves lesz. A születésnapja már mindig azt jelzi majd, hogy kezdődik az ősz, közelednek az ünnepek. Kezdődik az ovi. Hihetetlen. Lesz egy óvodába járóm meg egy egyévesem. Akik egészen addig a pillanatig, hogy ezt a posztot el nem kezdtem írni, békésen játszódtak a gyerekszobában. Honnan tudják, hogy épp őket akarom dicsérni, és miért kell ettől abbahagyni a jóviselkedést?

Szépség v szoptatás

A Lubavicsi Rebbe azt mondta, sajnálja azokat a nőket, akiknek 10 centin múlik a szépsége. Mármint azon a tíz centi anyagon, ami eltakarja a felkarjukat a férfiszemek elől. Mennyivel inkább sajnálni való az a nő, aki úgy érzi, gyermeke anyatejes táplálásával a szexuális vonzerejét veszítené el. Ugyanez a nő vajon elutasítaná a melle eltávolítását mellrák esetén?

Gondolatok sorban állás közben

Milyen jó, ha más gyereke ordít. Lám-lám, az enyémek milyen szépen elvannak, Dina énekelget, Júda hallgatja. Lám-lám...

...Aztarohadt, de jó, hogy nincs a homlokomra írva, min gondolkoztam az előbb...


Jól van, Júdácska, csssssss, ne bömbölj már!

Most mit bámultok, engednétek inkább előre, akkor eltűnnénk hamar

Félkézzel multitászking

Három hete nincs netünk a hivatalos forrásból. Azt se tudják igaziból, mi a gond. Kölcsön net, mobilnet van helyette. Most berágtam és más netforrás után kutatok. Félkézzel. A másikkal patikusnéni vagyok, gyógyszert keverek a fájós fülű zsiráfnak. A harmadikkal teregetek, a negyedikkel ringatok, a fülemmel figurázom, a szememmel gurgulázom, a számmal meg igyekszem nem káromkodni.


(A GTS Datanet chatsegítőjét meg valóban jó szolgáltatásnak ítélem első blikkre.)

Hajnali tapasztalat

Soha ne vegyél el büntetésből olyan játékot, amit háromnál több darabba kell szedni! Vagy, ha elvetted, jegyezd meg, hogy kell összerakni! Vagy, ha nem jegyezted meg, legalább egy helyre tedd az összes darabot, gondosan elcsomagolva! Ha nem így tettél, ne csodálkozz, ha nem sikerül összeállítani! Ha MÉGIS sikerül, akkor légy nagyon büszke magadra, és élvezd, hogy a régi-új játék feletti örömükben elfelejtenek hisztizni!

Most éppen

Két gyerekem rajtam  alszik, és nem akarom az ágyukba vinni őket. Mert ilyenkor olyan jók és puhák és úgy szeretem őket. Mikor nem sírnak és nem hisztiznek és nem akaratoskodnak, csak szuszogva hozzám bújva alszanak. Ilyenkor jók és kedvesek és senkinek nincs elvárása felém. Ilyenkor én is jónak és kedvesnek érzem magam...

Nyitány

3 éve pontosan ebben az időben éreztem az első fájást, ami a nyitány volt ahhoz, hogy 22 órával később megszülessen Dina Chájá.

Rohan az idő

Éppen tegnapelőtt volt, hogy Dina megszületett. Ma pedig beírattam az óvodába. Az óvónénik, akik mind ismernek évek óta, csak pislogtak, hogy MÁRIS ekkora? Én meg nem is tudok magamhoz térni. Egy hónap múlva 3 éves lesz. Hova tűnt az elmúlt három év?

Jó

Tegnap este megálltam a gyerekszoba és a hálószoba közti ajtóban és hallgattam a kétfelől jövő gyerekszuszogást. Jó volt.