Alice

Dokumentumfilm a legidősebb holokauszt-túlélőről. Ez a hivatalos előzetes, érdemes megnézni, egészen lenyűgöző az idős hölgy. Az Örökkévaló segítségével hamarosan a 107. születésnapját ünnepelheti

Ölelés a túlvilágról

Baruch Lederman rabbitól
Eredetileg megjelent a rabbi heti hírlevelében, angolul

"Zot Chukát háTorá" "Ez a Tóra törvénye" (Num. 19:2)
Chukát háTorá azokra a tórai parancsokra utal, melyek számunkra felfoghatatlanok. Valóban, a Tóra végtelen. Hogyan várhatjuk el, hogy teljes egészében felfogjuk széltében-hosszában? Még azt sem tudjuk megérteni, hogyan igazgatja I-ten a véges világot, ahogy azt a következő igaz történet is mutatja:
Dvir Aminolav az első izraeli katona volt, akit megöltek 2008-ban
a gázai háborúban. Az édesanyjának, Dáliának, rettenetesen hiányzott Dvir. Egy este, mielőtt lefeküdt, hangosan kérte I-tent, adjon neki egy jelet, egyetlen ölelést Dvirtől, hogy tudja, a halálának volt értelme. Azon a héten a lánya elhívta Dáliát, hogy kísérje el egy zenei előadásra a Nemzetközi Művészeti Fesztiválra, Jeruzsálembe. Dália, aki nagyon lehangoltnak érezte magát, nem akart koncertre menni, de a lányát sem akarta megbántani, így nem nagy lelkesedéssel, de beleegyezett. A koncert kicsit csúszott. Egy két év körüli kisfiú elkezdett a sorok között kóvályogni. Odament Dália székéhez, és megérintette a vállát. Dália, aki óvónő, megfordult, meglátta a kisfiút és kedvesen rámosolygott.
-Hogy hívnak?- kérdezte Dália
-Eshelnek - válaszolta a kisfiú.
-Nagyon szép név. Szeretnél a barátom lenni, Eshel?
A kisfiú vállaszul bólintott, és leült Dália mellé. Eshel szülei két sorral hátrább ültek. Azt gondolták, a kisfiuk zavarja Dáliát, ezért szóltak neki, hogy menjen vissza hozzájuk. De Dália biztosította őket róla, hogy minden rendben van.
- Van egy öcsém, akit Dvirnek hívnak. - vágott közbe a két éves eshel, ahogy csak a kisgyerekek tudnak. Dáliát szíven ütötte, hogy azt a ritka nevet hallja, amit szeretett fia viselt. Felsétált ahhoz a sorhoz, ahol Eshel szülei ültek. Egy kisbabát látott a babakocsiban aludni. Bocsánatkérően megkérdezte:
-Elnézést, megkérdezhetem, mennyi idős a kisbabátok és mikor született? - a baba anyukája válaszolt:
-Közvetlenül a gázai háború után született. -  Dália mélyet lélegzett
-Kérlek, mond el, miért pont Dvirnek neveztétek el? - Dvir baba anyukája magyarázkodni kezdett:
-Amikor a terhességem végén járta, az orvosok azt gyanították, hogy nagyon súlyos rendellenessége van a magzatnak. Mivel ez már a terhesség vége volt, nem tudtak sok mindent tenni, csak várni, hogy kiderüljön, mi lesz. Amikor aznap este hazamentem, a hírekben azt mondták, a háború első áldozata egy Dvir nevű katona. Annyira elkeserített ez a hír, hogy elhatároztam, üzletet kötök I-tennel.
-Ha egészséges fiút adsz nekem - így imádkoztam - akkor megígérem, hogy Dvirnek fogom elnevezni ennek a katonának az emlékére, akit meggyilkoltak. Dália, Dvir édesanyja tátott szájjal hallgatta a történetet. Próbált megszólalni, de nem tudott. Hosszú csend után halkan azt mondta:
-Én vagyok Dvir anyukája.
A fiatal szülők nem akartak hinni neki. Megismételte:
-Igen, ez az igazság. Én vagyok Dvir anyukája. Dália Aminalov vagyok, Pisgat Zeevből. - Egy hirtelen ötlettől vezérelve a kis Dvir anyukája Dália kezébe adta a kisbabát, és így szólt:
-Dvir szeretne megölelni téged. - Dália karjaiba fogta a kisfiút, és belenézett az angyali arcába. Túlcsordultak az érzelmei. Egy ölelést kért Dvirtől és most igazán érezhette a meleg, szeretettel teli ölelését az Igaz világból.

Szánalom

Fáj. Fizikai fájdalmat okoz: görcsöl a gyomrom, szorít a mellkasom, fájnak a végtagjaim, hányinger kerülget. Kibírhatatlan, látni se, hallani se bírom, ha valaki szánalmassá válik. Ha szorongatja azt a kis nyomorult kincsét, ami mindenki másnak szemét. Ha kitárja az álmait, és azok csak ócska bóvlik. Ha akar, ha vágy és kinevetik. Mr Beant, a kandi kamerát, a sztárrá válni vágyót, akin aztán egy ország röhög. A bikicsunájt. Más nevet, én meg sírok, siratom, hogy azt se tudja szegény, hogy szánni való. Sírok, mert nekem a szánalom testi fájdalmat okoz. Rosszul vagyok összerakva?

Ami megríkat

Hülye hormonok, hát mi bőgni való van ezeken? (Szoktam amúgy felnőtt dolgokkal is foglalkozni :))

"Kicsi vagyok én,
nagy hős leszek én,
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.

Kicsi vagyok én,
boldog leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!"

(Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én)


"Felnőtt ma már, a kisfiú, s a lány.
Láthattad őket egymás oldalán.
Színházba járnak, és könnyen meglehet,
hogy mellettük ül, néhány új kisgyerek.

És itt vannak ők, sokat megélt szülők,
kik mindig elmesélik, miként volt azelőtt.
Remélem tudják ma már, hogy hol van a határ,
hol minden józan ember bölcsen megáll."

(Bródy János: Minden felnőtt volt egyszer gyerek)


Bartos Erika: Mondd el Anya!

Mondd el, Anya, milyen volt, míg
szíved alatt voltam,
Gömbölyödő pocakodban
Sokat forgolódtam?

Mondd el, Anya, milyen volt a
Születésem napja,
gondoltad, hogy ilyen hamar
megnövök majd nagyra?

Mondd el, Anya, milyen volt, hogy
három éves lettem!
Féltettéle-e engem, mikor
óvodába mentem?

Mondd el, Anya, milyen lesz,
ha felnőtt leszek egyszer!
Igaz-e, hogy nagykorában
mindent tud az ember?

Itt van az ősz

Ápisz szag van :) A szeptembernek mindig ápisz és új könyv illata van. Imádom a hűvös-napos reggeleket, nekem az ősz nem az elmúlást, az új életet ígéri. Amikor az ég már nem az a vakító nyár-kék, hanem kicsit szürkébb (pont, mint Ávi szeme, erre most döbbentem rá), nekem az a legszebb. A hulló levelek, a hőség vége, csoda-idő. Jön a kedvencem, a vadgesztenye szezonja, bokáig lehet majd gyalogolni az avarban. Reggelente majd finom ködpára ül mindenen, és az ember egy icipicit, pont kellemesen megborzong tőle. Itt van az ősz, itt van újra...
Remélem, sose fog elmúlni ez a csodaváró ámulatom, amivel az első őszi napokat fogadom. Hiszen már hetek óta Elul van, a Király a mezőn jár, mi, a népe elé járulhatunk, megtérhetünk, hogy az ünnepekre megtisztulva, felkészülve állhassunk elé. Hiszen ősz van, jönnek sorban az ünnepek: ros hásáná, az év feje, a tíz bűnbánó nap, Jom kipur, a legfélelmetesebb nap, mikor megpecsételtetik a jövő évi sorsunk. Aztán szukot, a sátoros ünnep, ami gyerekkorom egyik legjobb mókája volt.
Itt van az ősz, itt van újra. Üdvözöllek kedvenc évszakom!

Gyógyír - másolva a másik blogról

3/4 7. Anya, anya! Dina törtet felém a takarón át. Viharos jókedve van, táncol és énekel, ölelget, puszilgat. Eléggé kipihent vagyok, így nagyon élvezem a hajnali műsorát. Mellém dobja magát, és kiadja az ukázt: búj - azaz húzzuk a fejünkre a takarót, és nézzük a világos és sötét csíkokat a felszín alatt. Bújunk. Aztán én felbukkanok levegőért, ő még ott marad a takaró alatt. Egyszer csak nagy mozgolódást érzek, majd kikandikál a párna-takaró öleléséből egy fél kis kobold arc: kuku! Ettől aztán gyógyulok testileg-lelkileg :)

Ha borul az a bizonyos...

Kikészültem. Testileg, lelkileg. Elmaradások, határidők, kupleráj, fizikai kimerültség. Erőt kell vennem magamon, hogy a lelki részeket helyre tegyem, mert pontosan tudom, milyen fizikai tünetek jönnek az első kiborulás után. Ma azzal kezdem, hogy Dina után én is rögtön lefekszem aludni. Holnap pedig (mindig holnap) megpróbálom az iskolai dolgaimat rendezni. Lesz, ami lesz...