Nőnap

Az Unicef felmérése szerint a világon nők végzik el az összes munka 60%-át. Az élelmiszerek 50%-át ők termelik. Mindezért a fizetések 10%-át kapják, és mindössze 1%-át birtokolják az összvagyonnak.
ENSZ felmérés szerint a világon minden 18 másodpercben bántalmaznak egy nőt. A párkapcsolatban élő nők 2/3-át éri testi vagy lelki agresszió.

 

fotó innen

Szépség v szoptatás

A Lubavicsi Rebbe azt mondta, sajnálja azokat a nőket, akiknek 10 centin múlik a szépsége. Mármint azon a tíz centi anyagon, ami eltakarja a felkarjukat a férfiszemek elől. Mennyivel inkább sajnálni való az a nő, aki úgy érzi, gyermeke anyatejes táplálásával a szexuális vonzerejét veszítené el. Ugyanez a nő vajon elutasítaná a melle eltávolítását mellrák esetén?

Nőies

"Az én lányom sose hord majd rózsaszínt." "Hányok a csillivilli csajos cuccoktól"  "Mikor én kislány voltam utáltam a babákat, hülyeség, csak az indiánosdi érdekelt." "Lánybarátaim nincsenek, a nők olyan kicsinyesek és pletykásak."
Mondatok nőktől, nőkről. Tényleg ennyire ciki nőiesnek lenne? Egy fiúsan öltözött lány vagány. Egy lányosan öltözött fiú? Minimum felvont szemöldök. Miért is? Fiúsnak lenni kvázi felemelkedés, még akkor is, ha ennek a felemelkedésnek az ára saját nemünk megtaposása. Lányosnak lenni egyenlő a sekéllyességgel, a butussággal, a "szőkenőséggel", a kicsinyes szúrkálódással.
Feminizmus? Fenét, csupán az, hogy egyes nőkbe olyan mélyen sikerült belesulykolni a hímsovonizmust, hogy már észre sem veszik, hogy maguk terjesztik legjobban a nőgyűlöletet, a sztereotípiákat.

Pörgős

Az indexen, a felesleges gyerekholmik című topikon - amit szintén folyamatosan figyelemmel követek noha soha semmit nem veszek, mert a; félek a netes vásárlástól, b; félek a használt holmik vásárlásától -, szóval ott pörgős szoknyákat adnak-vesznek épp.
És erről eszembe jutott, hogy jómúltkor egy 60 fölötti nő kérdezte Dinát, hogy pörgős-e a szoknyája. Namost ugyebár Dina nem jár még oviba se bölcsibe, így nem tudja, hogy a nőiesség csimborasszója ennyi idős korban a pörgős szoknya. Akkor nem izgatta a téma, de kezd rájönni, hogy egyes ruhái valami csuda dologra képesek, ha észtveszetten forog bennük.
Kérdés már csak az, vajon ősidőktől fogva kódolt vágy-e pörögni, miközben a szoknyánk tengerként hullámzik körülöttünk vagy csak a közösség beavatott tagjaitól - lásd még 60 plusszos nénik - tudjuk-e ezt meg. Mert lássuk be, pörögni önmagában iszonyú jó dolog, pláne simizni, de mindezt magasan röpülő-hullámzó szoknyában... az az iagzi varázslat.Főleg, ha hosszú, kibontott haja van az embernek, és az száll-száll utána, ahogy kering.
Pörgős szoknya és kopogós cipő. Ha Dina megtudja, hogy ez a kettő kell ahhoz, hogy az emberre felnézzen az 1 méter körüli társadalom XX-es kromoszómájú fele, akkor nekem végem. Pedig, ha nem néznék ki rémesen benne, én is legszívesebben pörgős szoknyát hordanék. Hát ti?


Kép: Csók István: Táncosnő; forrás: http://www.mke.hu/lyka/09/e9p196.jpg

Önigazolás :)

Előre bocsátom, hogy ez önigazolás. De rögtön hozzáteszem: Igen, pocsék háziasszony vagyok, nem tudom beosztani az időmet, valamint netfüggő is.
Ugyanakkor kezdő kétgyerekes anyuka is vagyok, és ez minden többgyerekes ismerősöm bevallása szerint a legnehezebb felállás. A férjem rengeteget dolgozik, gyak. alig látjuk.
Míg Dina fürdött, elkezdtem leírni a napunkat, de mire délhez értem 18 konfliktust írtam le és olyan ideges lettem, hogy majd szét robbantam :)
van a porontyon egy cikk, hogy bezzeg anyáink mindent bírtak, mi meg két gyerekkel se bírunk.
Leírom, inkább mit gondolok erről, míg Dina vacsorázik, Júda meg szopizik. Először is vhogy minden generáció erősebb, mint az utána következő. Gyanítom, hogy ennek az oka részbe az, hogy idővel megszépülnek az emlékek.(közben Dina bőgött, mert nem ilyen sok tejet kért a kukoricapelyhéhez. Lefektettem aludni, míg ringattam és énekeltem neki, addig a lábammal az autósülésben ülő Júdát hintáztattam....) Szóval, gondolom 70 évesen én is úgy fogok emlékezni, hogy királyul ment minden a gyerekekkel.
Másodszor - ez mondjuk rám pont nem igaz - a mai anyukák többsége csecsemőt utoljára akkor látott, mikor bölcsibe járt. Egyszerűen egy tökéletesen ismeretlen dolgot kell megtanulniuk. És nem 20as éveik elején, mint anyáinknak, hanem sokszor bőven 30on túl.
Harmadszor soha azelőtt nem volt ilyen kultusza a gyereknek. Ment a járókába, hamar leszokott arról, hogy sírjon, lehetett takarítani. Ehelyett mi ott ülünk mellettk, rázzuk azt a fene csörgőt, meg építünk, meg mittudoménmit csinálunk napi sok-sok órában, amit soha előttünk nem tettek az anyák. Játszóház-ringató-fejlesztő foglalkozások...
A legtöbbünk igény szerint szoptat, vagyis nem 3óránként 20 percet, hanem sokszor 20 perces szünetekkel 3 órákat. Ami nem csak idő, hanem fizikailag is megterhelő! Ezalatt peregnek a félórák és fogy az energia is.
És egyedül vagyunk. (ok, én nem, de a legtöbben igen)
Nincsenek nyugdíjas nagymamák, nagynénik-nagybácsik, akik ott lennének, hogy átvegyék a stafétabotot, ha már nagyon nem megy.
A magukra hagyott anyukák között nagyobb arányban alakul ki depresszió, gyesbetegség.
Gyengébbek vagyunk? Lehet. De a helyzet az, hogy másféle emberek vagyunk másféle világban másféle kihívással küzdve. Remélem, a gyerekeink jobban fogják tudni csinálni. Vagy mi leszünk okosabbak és nem fogunk beszólni nekik azért, mert emlékeink szerint mi jobban bírtuk anno...

Érvek avagy miért mindig a nő a hibás avagy mi lenne, ha a férfiak szülnének

Idézet a Porontyról:

2009.10.16 15:00:17Tj66a

Azért tegyük hozzá, hogy 100 esetből 99-ben nem férfiak pattintják be a gyereket a kosárba és felejtik a templom kapujában (a korház előtti inkubátorban, a szemeteskukában egy zacskóval a fején)

hölgyeim, óvatosan a nagy, és általánosítóan kritikus szavakkal, mert igen vékony jégen táncikáltok.


2009.10.16 15:05:18Farkasokkal táncoló

100 esetből 100-ban a férfiak hagynák ott, ha ők szülnék meg. Micsoda hülye hasonlat, akkor most az is érv, hogy bezzeg a férfiak nem vesznek tampont?


2009.10.16 15:11:05Tj66a

ha a nagymamámnak kereke lett volna, akkor villamos lett volna.

Ha a férfiak szülnék a gyermekeket, akkor a férfiak nők lennének. (és a nők férfiak) Ez játék a szavakkal...

(egyébként a férfiakban a gyermekek és a nők bántalmazásával szemben általában jóval erősebb gátlás van, mint a nőkben viszont... szóval még ha nem mondtál volna hülyeséget, akkor is azt mondtál volna)

*******
Az emberek fejében irtó fura dolgok vannak, nem?

Metamorfózis

Nézem magam a tükörben. Furcsán látom magamat a kintről beszűrődő derengésben: élesen ugrik ki feketével kihúzott szem, a rúzsozott száj, a jótékony félhomályban az arc simának tetszik, mint a márvány. Szigorú keretet von köré a kendő. A tarkómhoz nyúlok, meglazítom a csomót. Nehezen enged, szoros a csomó. Lassan lazítom meg, lomhán tekeredik le kontyomról a kendő: figyelem, ahogy az ismerős vonások megváltoznak, ahogy meglazul körülöttük a vékony anyag alkotta keret. Ahogy előbukkan szigorúan hátraszorított hajam, hirtelen egy idegen nő arcába nézek. A gondosan sminkelt arc hirtelen maszkszerűvé válik, a kendő nélkül van valami abszurd a festékkel kiigazított vonásokban.
Nézem magam a tükörben. Élesen látom magamat a kintről beáradó fényben. Ismerem a sminkeletlen arc minden apró vonását: mindent látni, amit nem szeretek. Mégis olyan megnyugtatóan ismerős. Lassan összefésülöm a hajam, csavarom a kontyot a tarkómra. Száll a kendő, beborít. Előbukkan a jól ismert arc alóla, aztán varázsütésre, ahogy a kendőt szorosra húzom a tarkómon, idegenné válik. Gyorsan kötöm a csomót, tekerem az anyagot a kontyom köré és figyelem az idegen nőt. Az ismerős arc szigorú lesz és idegen. Előre dőlve festem ki magam, kutatom a sminktől egyre ismeretlenebbé váló vonásokat.
Tudom, hogy estére megint ezt fogom ismerni.
Így változom önmagamból önmagammá nap nap után.

Comingout

Már biztos mindenki tudja, de azért leírom :) Eddig azért nem akartam publikussá tenni, mert ki akartam várni a 26. hetet - akkor volt ugyanis Dina szökési kísérlete. Mivel a 22. héten volt egy kis riadalom, és kórházban kötöttem ki az erős keményedések miatt, tulajdonképpen már értelmetlen volt a várakozás, de az elhatározás az elhatározás :)

Ezt írja a szülési kalkulátor:

Hol tart Ön?
A terhesség 27. hetében van (vagyis 26+1 - ezt én teszem hozzá), ez a teljes terhességi időszak 66%-át jelenti.

Mennyi van még hátra?
Még 13 hét (hozzávetőlegesen 97 nap - micsodaaaaaaa???? ezt is én teszem hozzá) van hátra, ami a terhesség teljes időszakának 34%-a.

A terhesség ezerszer könnyebben zajlik eddig, mint Dinával. Feküdnöm se kell, alapvetően semmi bajom sincs, leszámítva azt a 11 kg pluszt, amit cipelek, és ami miatt a hátam leszakadni készül. Most mérem a hasamat is, mert kíváncsi természet vagyok: 107 cm vagyok körbe. Már csak 56 centi és tényleg könnyebb lesz átugrani, mint megkerülni :D

Szülésről és születésről, meg arról kinek mi jár

Emőnél láttam Palya Bea Szülésdalát. Nem akartam Emő blogját a hosszú eszmefuttatásommal elcsúfítani, ezért lett ebből önálló poszt.
Három dolgot előre szeretnék bocsátani:
1; Elsőre nagyon humorosnak találtam, csak a 120. meghallgatásra körvonalazódtak bennem a gondolatok, amik most majd következnek. (Igen, Dina totál odavolt a néniért, és tudom, hogy a legártatlanabb dalocska is förtelemmé válik, ha elégszer kényszerítenek a meghallgatására)
2; Maximálisan egyetértek azzal, hogy mindenki ott úgy és akkor szüljön, ahogy neki jó, feltéve, ha ezzel sem magát sem a gyerekét nem veszélyezteti.
3; SZERINTEM. Ez ui. az én blogom, tehát minden az én véleményem, csak nincs kedvem százszor leírni, hogy szerintem, meg azt gondolom hogy, meg ilyenek :)

A születés a világ legnagyszerűbb csodája. Már maga a várandósság is, imádom az egészet, minden nyűgjével együtt. Valami egészen fantasztikus csoda, ahogy az én testem átalakul, hogy egy másik teremtődjön benne. Ugyanakkor szerintem ez elsősorban nem rólam, nem a nőről szól, hanem az új életről. És ennek mentén szülésnek nem a szülés az értelme. Nem a "nekem jár a szülésélmény". A szülésnek a lényege a világba érkező gyerek.
Azt érzem, hogy szánalmasan keveset tudunk ahhoz képest, hogy mennyit feltételezünk magunkról. Mintha nem látnánk a fától az erdőt. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy egy nem ideális születés életre szóló sebet ejt a gyermekben. És főleg nem tudom elfogadni, a szülés után évekkel is fel-feltörő zokogást, ha a tönkretett szülésélmény kerül szóba. Van cirka 60 évem szeretni a gyerekemet, és mondjuk 20 nevelni-formálni-alakítani. És ez számít. De hangsúlyozom: fontosnak, elengedhetetlennek tartom a szülésszakma megreformálást, a nők önrendelkezési jogának a kiteljesítését. Fontosnak tartom, hogy a szülés és születés méltósággal történhessen. Ne vegyék el mondvacsinált okokkal az újszülöttet a szüleitől. A legfontosabb ugyanis, hogy az újszülött jogai ne sérüljenek. A napnak ő és az édesanya a főszereplője, mindenki más azzal foglalkozzon, hogy nekik jó legyen.
A dallal igazából az a bajom, hogy két olyan érvet hoz fel, ami számomra nem csak hogy disszonáns, de kifejezetten demagóg.
Ez a két érv, hogy a test tudja mit kell tennie, ellenben egy férfi honnan tudhatná, mit jelent szülni.
Kezdjük az elsővel! Talán évezredekkel ezelőtt a nők teste tudta önmagától, mit kell tenni, de kétlem. (És most ne menjünk bele a bibliai vonulatba, hogy a nő miért szüli fájdalommal gyermekét. Utálom, amikor vallásosok vallási érveket hoznak fel nem vallási környezetben...) Ha tudná magától, nem kellettek volna bábák, segítők mindig is a szülő nő mellé. Nyilván van, aki megszül egyedül a bokorban, de azért kétlem, hogy ez lenne a megfelelő és általános. Manapság pedig, a túlcivilizált, becsapott, agyonhospitalizált testünk mégis honnan tudná, mit kell tennie? Szoptatni is természetes, mégis tanulni kell. Továbbmegyek, megint csak a szövegre hivatkozva: a szexet is tanulnunk kell, nem nem tudja magától rögtön elsőre a testünk, mit kell tennie.
A szüléshez segítő kell, olyan, aki ért ahhoz, amit csinál. Nem, nem a hanyattfekvős, vezényszóranyomós szülést pártolom. Hangsúlyozom, mindenki szüljön-szülhessen úgy, ahogy akar. De ne érveljünk emellett azzal, hogy majd a testünk tudja mit kell tennie. Ha tudja, minek a sok szülésfelkészítő tanfolyam? Többedszerre talán, van elképzelés, de elsőre? Főleg úgy, hogy a nők 99%a nem hogy szülést nem lát a magáé előtt (a szülésvideók meg a filmek csak horrornak számítanak) de gyereket sem.
És most mindjárt jó ellent is mondok magamnak :) Az előzőeket fentartva természetesen tisztában vagyok vele, hogy a szülés igen kevéssé kiszámítható, és hogy jobban, könnyebben zajlik, ha hagyjuk, hogy a testünk tegye a dolgát. Tudom, hogy hagyni kell a testünket dolgozni, és olyan szakemberek kellenek, akik szintén tudják ezt. Fel KELL nőnie egy olyan szülés-kísérő generációnak (gondolok itt szülész orvosokra, szülésznőkre, bábákra, dúlákra, csecsemős nővérekre, védőnőkre), akik a terhességet és szülést nem betegségnek, hanem természetes állapotnak tekintik. Akik nem "szülesztenek", hanem szülést kísérnek, akik soha nem mondanak olyat, hogy "ezzel a mellel akar szoptatni???", és akik képesek a súlymérésen túl is hasznot hajtani. Akik tudják, hogy a szülő nő testében mi zajlik le, de nem akarják ezt megváltoztatni, nem játszanak mindenhatót. Mindenkinek meg kell találni azt az embert, azt a metódust, ami neki megfelel. Persze tudom, hogy ez jelenleg, főleg vidéken, maximum szép álom.

A másik az utolsó rész: "a doktor úr honnan tudja, hogy kell szülni?" Na most, lehet, hogy rossz a szövegértelmezésem, de ezt én arra az érvre vonatkoztatom, hogy "nekem egy férfi ne tudja már ezt is". Az ott nem egy férfi. Az ott egy szakértő. (Igen, vannak szar szakértők is, tessék másikhoz menni. Igen, legyen olyan a képzés, hogy mindegy, melyiknél szülsz)Ha már őhozzá fordultál, őt választottad, akkor az ő szabályai játszanak. (Megint csak a szövegre hivatkozom: "megkérdeztem a Doktor urat".) Ez szerintem a legostobább, és a célt legjobban lejárató érv. Fenntartva azt, hogy felrúgom, aki nekem azt mondja, hogy ez nem fájhat. Akár nő, akár férfi mondja. ÉS csak önmagamat tudom ismételni: egyetértek azzal, hogy a rendszer nem jó, és sok benne az oda nem való vaddisznó. Meg kell reformálni, és ennek igen, az egyik eszköze az hogy mi nők nem tűrjük el a megalázó viselkedést, az úrhatnámságot, a nem kielégítő ellátást és főleg a nem kielégítő tájékoztatást. Valamint élünk az orvosválasztás lehetőségével. És ebben a harcban álljanak mellettünk a hozzánk tartozó férfiak, és a szülés-kíséréssel foglalkozók közül azok, akik már értik, miről beszélünk. De a buta, rossz érvelés csak árt. Szerintem :)