Túlérzékeny vagyok?

Igen, egyértelműen, ezért vagyok kiváncsi a mai esetemmel kapcsolatban más véleményére is.
Úgy esett, hogy énekkarba járok. Hát ez elég szomorú önmagában is, főleg a karra nézve, tekintettel a nullához konvergáló zenei hallásomra valamint énekhangom teljes hiányára. Mindegy, szükségem van 9 db kreditpontra a diplomámhoz, és ehhez kizárólag a heti másfél óra daloláson át vezet az út. Így jártam.
Van rajtam kívül vagy 80 másik nő, aki énekelhet, nincs semmi probléma, kivéve, ha az alt 1 nevű társaság énekel külön, mert az velem együtt 5 főt számlál kb.
Lényegre! Van egy karvezető, középkorú férfi, mindenféle vicces bemondásokkal, amiken lehet derülni. És itt jön az inkriminált jelenet: ma azt találta mondani, hogy "Tessék odafigyelni! A koncentrációs táborban az volt ugyebár a jó, hogy nem kellett külön koncentrálni." Én úgy megdöbbentem, hogy felkaptam a fejem a háztartási listák irogatásából, és viszonylag hangosan azt mondtam, hogy ezt talán mégse kéne. Néhányan rám néztek a körülöttem ülők közül. Majd a fickó folytatta, hogy: "na, de itt nincsenek kémények, úgyhogy az ajtón fogunk távozni." Hogy kísérte-e a nevetés a tanár kiszólását, azt nem tudom megmondani. Én még hangosabban azt mondtam, hogy ezzel nem illik viccelődni, és hogy a pofám leszakad. A karvezető biztosan nem hallotta meg, de többen döbbenten rám néztek. Majd folytatódott az óra. Én remegő gyomorral végül úgy döntöttem, hogy nem mondok semmit, és óra után is csak aláírtam a jelenléti ívet, és elrohantam.

Nem is tudom, miért nem mentem oda és szóltam be neki. Pár éve valószínűleg látványosan felugrottam volna, és félig síró patália után rohanvást távoztam volna a teremből. Kérdés, hogy bölcsebb vagy megalkuvóbb lettem-e az évek során...

Körkérdések

Vajon a Bakács Tibor téliszalámilopása médiaheck volt-e avagy nem volt-e médiaheck? Persze nem ez a fontos kérdés. Hanem, hogy mennyire aljasság már azt mondani, hogy a kiskorúak prostitúciója önkéntes alapon megy, és akit ezen rajtakapnak, azt jól megbüntetik. Mert az úgy megy ám, hogy a kis Lujzika már 5évesen az oviban is kurvának öltözött farsangkor, 14 évesen meg már meg se lehetett állítani. Hogy megerőszakolták, elrabolták, eladták, rabszolgasorban tartják, drogokra szoktatták és sakkban tartják? Ugyan, ilyen nincs. Hiszen már az anyja is ilyen volt, régi motorosnak számított a legősibb szakmában, mikor 16 évesen a világra szülte ezt a boldogtalant.

Kuka pozitív

Január elsejétől a Józsefvárosban tilos lesz guberálni. Ezt közegészségügyi okokkal, az elkövetők egészségének valamint az állampolgárok levéltitkainak védelmével indokolják többek között. A cselekmény 50 ezer forintos pénzbírságig büntethető. Tegyük fel, akad egy guberáló, aki valamilyen érthetetlen ok miatt nem rendelkezik 50ezer forinttal a bankszámláján. Akkor mi lesz, leüli? Végül is, aki börtönben ül, az nincs az utcán, feltupírozza a rendőrségi statisztikákat, de legfőképpen nincs szem előtt, nem bántja a ronda guberálásával a békés járókelők szem(et)ét.  Ahogy valahogy azt sem látom tökéletes megoldásnak, hogy a legforgalmasabb aluljárókból kikergetik máshova a hajléktalanokat. Arra emlékeztet, mint amikor kamaszkoromban úgy raktam rendet, hogy az ágy alá rugdostam a földön heverő holmikat.
Vagy félreértettem valamit?

Iszony

Elengedték őket, ott vannak valahol kint, szabadon. Nem hagyhatják el a házukat. És? Ki akadályozza ezt meg? Ott vannak valahol kint, szabadon. Mi van, ha nekiindulnak megkeresni a gyerekeiket? Mi van, ha nekiindulnak keresni más gyerekeket? Hogyan lehetnek szabadon? Nem értem. A bírónak nincs gyereke? Nem olvasta, hallotta, mit tettek? Nincs egy szikrányi emberség sem benne? Vagy csak annyi józan ítélőképesség, hogy feltételezze, ezek nem fogják megvárni, míg börtönbe viszik őket, ahol feltehetőleg legalább olyan iszonyat vár rájuk, mint amit ők adtak sorsul a gyerekeiknek? Ott vannak valahol kint, szabadon, és ez maga a tömör iszony.

Egyáltalán nem hanukai víg

Ezer szerencse, hogy mikor 2 hónappal az esküvő előtt egy síbalesetben tönkrezúztam a térdemet, a méregdrága osztrák magánklinikán egy pár mankót is utánam vágtak. Így ma csak elő kellett kotorni a szüleim pincéjéből őket, és tádám - Ávi tud közlekedni. Merthogy rászakadt a lecserélésre ítélt ruhásszekrény hatalmas, tükrös tolóajtaja. A lábujjára. Igen, jujj. Jó hír, hogy nem törött el, rossz, hogy ennek ellenére iszonyatos fájdalmai vannak, egyelőre felpolcolva fekszik a hálószobában. További jó hír, hogy szerencsére feltaláltak az iphonet, az internetet és a skypot, így tud nekem szólni, hogy vigyem be neki a fülhallgatóját. Én ugyanis a nappaliban házidolgozatot próbálok írni non-profit menedzsementből.

Politikai

Annyiféle politikai posztot terveztem. Gondolatban megírtam, szerkesztettem, aztán a valóságban elvetettem. Nincs hozzá erőm, kedvem. Cinikusak, ezt tudom mondani. Cinikus dolog törvényt hozni, hogy ezentúl nincs joga a törvényeiket az alkotmánybíróságnak felülbírálni. Cinikus dolog azt mondani, hogy nem működtek a szavazógépek. Cinikus dolog 5 évre visszamenőleg törvényt hozni. Nincs ehhez gyomrom, de sajnos nem az én befogadóképességem határozza meg a politikai morált.

Alice

Dokumentumfilm a legidősebb holokauszt-túlélőről. Ez a hivatalos előzetes, érdemes megnézni, egészen lenyűgöző az idős hölgy. Az Örökkévaló segítségével hamarosan a 107. születésnapját ünnepelheti

Logika az luxus?

Mentem a gyerekekkel a Bálint házba programra, kocsival. Befordultam egy utcába, aminek a nevéát nem tudom, viszont az Andrássy útra nyílik. Gyalogosok furán néznek rám, 10 másodperc múlva észlelem is, miért: az utca vége szalaggal lezárva, az úton gyalogosok sétikálnak. Hát ezt nem tudtam, anyázva leparkolok. Két gyerek+ cuccok, indulás, jajmilyenérdekes, lehet az úttesten szaladgálni, nahát, csudajó.
Négy órával később, hulla fáradtan vissza, gyermeki lelkesedés töretlen, úttestenegyedülgyalog, jujdeizgi. Kiparkolok, kitolatok. Aha, akkor most gondolkozzunk. Amerről jöttem, arra nem lehet menni, egyirányú utca. Másik irányba nem lehet menni, zsákutca. Kocsik jönnek szembe, rondán néznek, sorry, Andrássy út lezárva. "Fizikai akadállyal?" - néz rám gyanakodva egy batárnagy kocsi vezetője. "Fizikaival" - nekem, kis naivnak a szalag fizikai akadályt jelent. Odébb gurul, benéz. "Ja, csak szalag? Lelőnek, ha átmegyek rajta?" - nevet - "én lőném le, aki ezt kitalálta."
Na jó, ez nem visz előrébb, gurulok szembe a kocsikkal, 5 méterre tőlem nyílik egy másik utca, szintén felém egyirányú. Egyéletem, egyhalálom, nagylevegő, nagygáz, végigdübörgünk szembe a menetiránnyal. Utca végén, velem szembe, tehát nekem szólóan elsőbbségadás kötelező tábla. Ha azon a végén gondoltak rá, hogy ki kell jutni valahogy, akkor másik végén miért nem?
Miért nem áll ott egy rendőr, vagy irányító tábla, hogy hé, ne menj oda, csapdába esel! Megint adtak egy pofont a zöldeknek, meg a gyalogosoknak, mert az a pár száz autós, aki ma ebbe belefutott, biztos rondákat gondolt mindenkiről, és ezután még jobban fogja utálni ezt az ügyet.

Kicsúszott a talaj

Az elmúlt hónapokban többször és egyre iszonyatosabban kellett átélnünk, hogy esendőek vagyunk, és nem védhetjük meg a gyerekeinket. Hiába vagyunk, hála az Örökkévalónak, mind jól, hiába úsztunk meg túlélhetetlennek tűnő dolgokat, kicsúszott a talaj a lábunk alól. Elég egy pillanatig nem felelő gyerek, egy nyitva maradt ablak, vagy egy zárban maradt kulcs, jön a pánik. Az iszonyat, hogy ha egy rémálom életre kelhetett, akkor a többi is valóra válhat. Bármelyik. A szívünk mélyére elrejtett iszony, amiről eddig magunk se tudtunk, újra meg újra felágaskodik. Megrendült a bizalmunk önmagunkban és egymásban, már nem hisszük sem magunkat, sem mást titkon halhatatlannak.
Az egy dolog, hogy én, a gyáva nyulacska, félek. De hallom az ő hangjában is, ha valami egy pillanatra nem a tervek szerint alakul, hallom a felhőbörgő félelmet.Társunk lett a rettegés, és nem tudom, valaha el fogjuk-e tudni engedni. Pedig mind jól vagyunk. Hála az Örökkévalónak.

Legyen béka, szabadosság és meggyet ér(t)és

"A XXI. század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét."
Vagyis örömmel jelentjük, Hölgyeim és Uraim, hogy a legjobb úton vagyunk ahhoz, hogy a 46 éves megszállás ELŐTTI időket elevenítsük fel, valósághű történelmi játék keretében. Kérjük a lakosság teljes, aktív és jókedvű részvételét ebben! Aki rontja mindenféle demokratikus blablával a közhangulatot, azt - a magyarság nemes tradícióinak megfelelően - fel kell négyelni, és darabjait a "szerv vezetője által meghatározott méltó és a középület sajátosságainak megfelelő jól látható helyen ki kell helyezni"


(Előre bocsátom, hogy ha valóban engem terhel majd a felelősség a ti hozzászólásaitokért, akkor ki fogom törölni közülük mindazokat, amik bármilyen mértékben is negatívak, sértőek vagy lekicsinylőek a csodálatos és bölcs és fantasztikus jelenlegi kormányzatra nézve Elég nekem a magam sara Orbán király előtt)

Szépség v szoptatás

A Lubavicsi Rebbe azt mondta, sajnálja azokat a nőket, akiknek 10 centin múlik a szépsége. Mármint azon a tíz centi anyagon, ami eltakarja a felkarjukat a férfiszemek elől. Mennyivel inkább sajnálni való az a nő, aki úgy érzi, gyermeke anyatejes táplálásával a szexuális vonzerejét veszítené el. Ugyanez a nő vajon elutasítaná a melle eltávolítását mellrák esetén?

Hétvége a fatális véletlenek jegyében

A folttisztító, uram atyám, Júda a folttisztítót eszi... a folttisztítót, aminek a lezárt szekrényben kéne lennie. Amin gyerekbiztos kupak van, amit én is alig bírok kinyitni.
***
-Szálljon ki az autóból!
-Miért?
-Mert az enyém! - na jó, az anyukámé, de neked, aki épp a telefonját készülsz ellopni a nyitva felejtett kocsijából, ehhez semmi közöd!

Vajon a Reuters fotósai részt vehetnek a madridi meleg felvonuláson?

Miért is érdekes ez?

Hát azért, mert a Reuters úgy publikált fotókat a gázába tartó flottillán történtekről, hogy a magukat békeaktivistáknak nevezőkre nézve kedvezőtlen részeket egyszerűen levágták.
A madridi melegfelvonuláson pedig nem vehetett részt a tel-avivi küldöttség, mert nem ítélték el a flottilla megállítását.

Remélem, a Reuters fotósa egyszer eljut Gázába, ahol megmutatják neki, milyen a helyi sajtószabadság. Remélem, a döntést meghozó madridiak egyszer ízelítőt kapnak először abból, milyen Tel-Avivban melegnek lenni, majd abból, milyen Gázában. Csak a mihez tartás végett...

Köp

Dina nem tud fogmosás után még mindig köpni. Nem baj, beadjuk tanulni ahhoz az emberhez, aki ma leköpte Ávit az utcán, mert hogy rohadtzsidó.

Elfogtunk egy levelet

Gyanítom, hogy szinte az összes magyarországi zsidó szervezet, és egy sor prominens zsidó vezető nyitotta a napját ugyanazzal az emaillel. A levél lényege, hogy a szerző egy korábbi életében, Krisztus idejében rabbi volt, és sok disznóságot csinált, tévútra vezette a népet, stb. Ezt a további életeiben alaposan megbánta, mert sokszorosan kapta vissza. Ezért felszólít minket, zsidókat, hogy hagyjunk fel az ármánykodásainkkal, amivel a világot akarjuk a markunkban tartani.Ő tudja, hogy pl. a médián keresztül micsoda hatalmunk van, de higgyük el, ez nem vezet jóra. Mi csak gonoszkodunk, és nyomorba döntünk, pedig az igaz út a szeretet. Legyetek jók, ha tudtok, mert a béke a szeretet az anyámkínja, mi meg mocskos disznók vagyunk, és kihazsnáljuk a hatalmunkat.

Vicces is lehetne, ha nem lenne annyira rémisztő és gyomorforgató.

Szomorú...

..., hogy ma Magyarországon kövekkel dobálnak meg egy lakást, ahol szédert tartanak. Szomorú, hogy a távozó vendégeknek a rendőrök azt mondták, vegyék le a kipájukat, mert nem biztonságos Budapesten azzal sétálni. Szomorú, hogy csak rongálás miatt indult ismeretlen tettes ellen eljárás.

Cikkek itt és itt

Frissítés: Tasz beadvány, érdemes a kommenteket is elolvasni.

Feltámadott...

Ávi ma elment az okmányirodába, ahol először nevettek rajta, majd megdöbbentek. Ugyanis a népességnyilvántartó rendszerében valóban halott. 2007. július 20. óta. Az elmúlt két és fél évben utazott külföldre, hitelt vett fel, jogosítványt csinált, gyereke született, igénybe vett egészségügyi szolgáltatást, és ami szerintem talán a legmegdöbbentőbb: szavazott. Anélkül, hogy bárkinek feltűnt volna a hiba. Míg az okmányirodában az egyik ablaknál életre próbálták kelteni, addig egy másiknál ügyet intézett: a személyi igazolványával igazolva önmagát.

Vígjáték témának szerintem szuper, kriminek izgalmas. Ha pedig ez egy horror film lenne...biztos nem nézném meg.

Megérzés, a gondolat hatalma vagy szimplán Murphy?

Ma este van az unokatestvérem (Kisbogár) születésnapi bulija. Hetek óta készülök rá, hogy elmegyünk, kivételesen Ávi se dolgozik szombat este. Új csizmát is vettem erre hivatkozva, irtó dögös darab (Hong Yang márkájú ;)).

Kezdetektől fogva gondoltam, hogy vmi közbe fog jönni. Eleinte arra gyanakodtam, hogy vmelyik gyerek lesz beteg, esetleg mindkettő. Aztán a hét elején mintha éreztem volna az egyik fogam, és azt gondoltam, az lenne az igazi kiszúrás, ha bedurranna a buli alkalmából. A gyerekek hála az égnek nem mutattak semmi betegségre utalót, így egyre erősebb lett a meggyőződés, hogy noha nem fájt mégse a fogam, az lesz a kiruccanás kerékkötője. Ééééééés, ön nyert!!!! Péntek este fájogatott, éjjel nyilallt, reggelre hasogatott - egy másik fog... de annyira, hogy be is dagadt kicsit az arcom tőle :s
Kérdés már csak az, hogy én vonzottam-e be a bajt vagy megéreztem előre, mi következik? Vagy csak Murphy?

Az olyan rossz,

ha a legjobb szándék üt ki balul. Ha a kedvükért főzött étel csak nekem ízlik. Ha a szórakoztatására fújt buborékoktól eltörik a mécses, mert neki tigrises fújó kell, de csak pingvines van otthon. Ez olyan rossz :s

Önigazolás :)

Előre bocsátom, hogy ez önigazolás. De rögtön hozzáteszem: Igen, pocsék háziasszony vagyok, nem tudom beosztani az időmet, valamint netfüggő is.
Ugyanakkor kezdő kétgyerekes anyuka is vagyok, és ez minden többgyerekes ismerősöm bevallása szerint a legnehezebb felállás. A férjem rengeteget dolgozik, gyak. alig látjuk.
Míg Dina fürdött, elkezdtem leírni a napunkat, de mire délhez értem 18 konfliktust írtam le és olyan ideges lettem, hogy majd szét robbantam :)
van a porontyon egy cikk, hogy bezzeg anyáink mindent bírtak, mi meg két gyerekkel se bírunk.
Leírom, inkább mit gondolok erről, míg Dina vacsorázik, Júda meg szopizik. Először is vhogy minden generáció erősebb, mint az utána következő. Gyanítom, hogy ennek az oka részbe az, hogy idővel megszépülnek az emlékek.(közben Dina bőgött, mert nem ilyen sok tejet kért a kukoricapelyhéhez. Lefektettem aludni, míg ringattam és énekeltem neki, addig a lábammal az autósülésben ülő Júdát hintáztattam....) Szóval, gondolom 70 évesen én is úgy fogok emlékezni, hogy királyul ment minden a gyerekekkel.
Másodszor - ez mondjuk rám pont nem igaz - a mai anyukák többsége csecsemőt utoljára akkor látott, mikor bölcsibe járt. Egyszerűen egy tökéletesen ismeretlen dolgot kell megtanulniuk. És nem 20as éveik elején, mint anyáinknak, hanem sokszor bőven 30on túl.
Harmadszor soha azelőtt nem volt ilyen kultusza a gyereknek. Ment a járókába, hamar leszokott arról, hogy sírjon, lehetett takarítani. Ehelyett mi ott ülünk mellettk, rázzuk azt a fene csörgőt, meg építünk, meg mittudoménmit csinálunk napi sok-sok órában, amit soha előttünk nem tettek az anyák. Játszóház-ringató-fejlesztő foglalkozások...
A legtöbbünk igény szerint szoptat, vagyis nem 3óránként 20 percet, hanem sokszor 20 perces szünetekkel 3 órákat. Ami nem csak idő, hanem fizikailag is megterhelő! Ezalatt peregnek a félórák és fogy az energia is.
És egyedül vagyunk. (ok, én nem, de a legtöbben igen)
Nincsenek nyugdíjas nagymamák, nagynénik-nagybácsik, akik ott lennének, hogy átvegyék a stafétabotot, ha már nagyon nem megy.
A magukra hagyott anyukák között nagyobb arányban alakul ki depresszió, gyesbetegség.
Gyengébbek vagyunk? Lehet. De a helyzet az, hogy másféle emberek vagyunk másféle világban másféle kihívással küzdve. Remélem, a gyerekeink jobban fogják tudni csinálni. Vagy mi leszünk okosabbak és nem fogunk beszólni nekik azért, mert emlékeink szerint mi jobban bírtuk anno...