Hanuka 5

Egyszer valahol a zsidóknak megtiltották, hogy chanukakor meggyújtsák a lángokat. Őröket állítottak a zsinagógához és a zsidó otthonokhoz, hogy lássák, ha valaki megszegi a rendeletet. A közösség rabbija nem törődött ebbe bele, és mindenkit kért, hogy chanuka első estéjén menjen el a zsinagógába, hogy közösen gyújthassák meg a lángokat. Az emberek féltek, de a legtöbben elmentek a hideg, téli estén a zsinagógába. A rabbi maga köré gyűjtötte a gyerekeket és mesélt nekik a makabeusokról, a bátor és rettenthetetlen zsidó hősökről, arról, hogy hogyan kergették el a görögöket és hogyan szentelték újra az Örökkévalónak a Szentélyt. A gyerekek arca kipirult, a szemük csak úgy ragyogott a történetektől. A rabbi ekkor a felnőttekhez fordult:
-Nézzétek a gyermekeiteket! Látjátok a szemükben csillogó fényeket? Ezek a hanuka igazi fényei, gyertek, mondjuk el rájuk az áldásokat!

És az emberek szorosan a gyerekeik köré álltak, és fennhangon mondták el az Örökkévalót dicsőítő szavakat. Az őrök odakint nem értették a dolgot: egyetlen láng sem lobbant lángra, a zsidók mégis a szertartáshoz tartozó dalokat énekelik. De semmit nem tehettek, hiszen a rendelet a hanukai lángokról szólt. Nem tudhatták, hogy a valódi lángok minden jelenlévő zsidóban ott lobogtak aznap este.

(Raj Tamás nyomán)

Tánc a Tórával

Kilököm a nehéz vaskaput- ünnep van, nem használhatom a főbejáratot, ahol elektromágnes nyitja-zárja az ajtót. Kezd sötétedni, sietnem kell, késésben vagyok. "Sziszu ve szimchu" ugrándozom a babakocsi mögött, mint egy bakkecske. "b szimchát Torá". A Tóra örömünnepe, hát itt van végre, sasszé jobbra, sasszé balra, hupsz, majdnem letoltam a kocsit az úttestre, jobb lesz odafigyelni. A kosárban zászló, plüss tórák, cukorka. Átfutok a zebrán, nem tudom abbahagyni a dúdolást, "utnu chávod láTorá".
Az utcán összefutok az unokatestvéremmel és egy barátnőmmel. Gyerünk, hajrá, várnak minket, igyekszem nem ugrándozni, hanem szépen sétálni a babakocsival. A zsinagóga kivilágítva, odabent meleg és töltöttkáposzta illat. Sokan vannak, és már mindenkinek virágos kedve van. Hát akkor hajrá! Előkerülnek a bársonyba öltöztetett tekercsek, kézről kézre járnak, a férfiak ropják a táncot, a nők tapsolnak, énekelnek, cukorkával dobálják a férfiakat. A lábak között gyerekek cikáznak, gyűjtik a földről az édességet. Üvegek ürülnek, fogy a sütemény, a hangulat egyre emelkedettebb,  nincs megállás, a plafon mintha felemelkedne az évtizedek óta nem látott örömmámortól.
A saláta, jaj, a saláta kimaradt, gyorsan, mindjárt vége, és jönnek enni! Hogy vágjam, így? Inkább úgy? Izgatott kiabálás: kimennek, kiviszik az utcára! Kabátot, gyorsan, kiviszik a Tórákat az utcára! Mire kiérünk, már a sötét Teleki tér közepén táncolnak, énekelnek, az örömük az égre tör: 1956 óta először táncolnak szimchát tórai táncot a Teleki téren! Nem emlékszem, mikor éreztem ilyen eufóriát, olyan energiákat szabadított fel az élmény, amiknek a létezéséről nem is tudtam.

Állunk a csillagok alatt, tapsolunk  tánc ritmusára, mellettem Raj Tamás lánya: az édesapja akkor, 54 éve itt táncolta azt az utolsó táncot a téren. Néhány hónapja halt meg, nem láthatta, hogy a nemzedék, aminek a felnevelésén annyit fáradozott, felnőtt és csodát tett: életre keltett egy szinte már halott közösséget.


fotó innen

Kürtharsanás napja

Valahol, mélyen a női karzat alatt halk hang kántál.Tökió....sövorim...tökió...minden szóra ráfelel a sófár rekedt, szívbemarkoló hangja. Ráborulok a súlyos fa oszlopokra, amik elrejtik a fentről lenéző asszonyokat. A szemem lehunyva, a sófár hangja újra meg újra belemar az elmémbe, szaggat, húz, vádol és hív, hív a megtérésre. Összeszorítom a szemem, nincs más, csak én a kürt hangja. Kérlek, könyörgöm, bocsáss meg. Bocsáss meg mindent, az elhamarkodott szavakat, a meg nem tartott ígéreteket, a dühöt, a kétkedést, az elhanyagolt imákat... segíts, adj erőt, nincs más, aki felemeljen, nincs más, aki segítsen. Tökió... ne ítélj el.... sövorim... adj még egy esélyt...truó... legyél könyörületes... tökió gödajló... visszafojtom a lélegzetem, ha tovább bírom, mint a sófárt fújó, akkor biztos meghallgatja az imámat... tartom a levegőt, gyerekkorom magam kreálta babonájától nem tudok szabadulni, ha kibírom jó évünk lesz...az egész zsinagóga megfeszülten figyel... elhallgat a sófár, lihegve fújom ki a maradék levegőt. Velem egyszerre lélegez fel a közösség, indul tovább a duruzsoló ima. Hallgattassék meg minden szava!




sófár: kosszarvból készült kürt, amit bizonyos alkalmakkor, pl. ros hásánákor megfújnak a zsinagógában
Tökió, sövirom, truó, tökió gödajló: utasítások, hogy hogy kell megfújni a sófárt, pl. hosszan, elnyújtva vagy rövid szaggatott hangokkal

Pészachi taka

No ezzel már jó régóta adósa vagyok Anyatündének....

Pészach a kovásztalan kenyér ünnepe. Azt ünnepeljük, hogy őseinket az Örökkévaló megszabadította az egyiptomi rabszolgaságból. Mivel sietősen kellett távozni a tíz csapás miatt felbőszült fáraó birodalmából, ezért nem volt idő, hogy a kenyerük megkeljen. Ennek emlékére eszünk mi is maceszt vagy pászkát: élesztő nélkül készült kenyeret. Emellett semmilyen más, élesztővel vagy kovásszal készült ételt sem fogyasztunk, sőt a birtokunkban sem lehet ilyen az ünnep 8 (Izraelben 7) napja alatt. (Az ilyen élelmiszereket homecnak hívjuk.) Ezért az otthonainkat alaposan kitakarítjuk, hogy egyetlen szem morzsa se maradjon  sehol. Végül a megmaradt, pészáchra nem kóser élelmiszereinket egy szerződésben egy nem zsidónak eladjuk. Minden olyan felületet, amivel élelmiszer érintkezik, kikóserolunk (rituális fürdőbe merítjük, leforrázzuk vagy kiégetjük). Ha erre nincs mód, akkor letakarjuk. Én először alufóliával utána viaszosvászonnal borítom pl. a konyhapultot. Nekünk van teljes pészachi készletünk: lábosok, tányérok, poharak, evőeszköz, robotgép, minden. Így az évközben használt holmikat elzárom, és elővesszük a pészachiakat. Az egyik dédapám családja asztalos volt: konyhabútorokat is árultak. Így minden évben pészachkor beállítottak egy új konyhaszekrényt, a régit pedig eladták. Nővéreméknek Izraelbe én vittem ki az összes pészachi edényüket. A reptéren a biztonsági őrnek meglehetősen gyanús voltam a nagy ládmmal, kérdezte, mi az. Mondtam, pészachi edény, és nagyon dühös leszek, ha kinyitja, és "elhomecolja" Megelégedett a láda átvilágításával :)

A takarítást én úgy csinálom, hogy első lépésként Purim utáni nap, vagyis egy hónappal az ünnep előtt összeírok minden kitakarítandó helyet: az íróasztaloktól kezdve a gyerekek játékain át a kabátok zsebéig. Utána minden nap igyekszem valamit ezekből megcsinálni. Idén rettenetesen le vagyok maradva a folyamatos betegeskedések miatt, de remélem, kész leszek rendben.

Purim

Tegnap volt Eszter böjtje, holnap este kezdődik Purim. Nővéremmel közös írások az ünnepről  itt ésitt

Chanuka 1

Chanuka első gyertyáját ma gyújtjuk meg. Az ünnepről szóló írásomat megtaláljátok a Haver blogján. Olvasás közben pedig élvezzétek ezt a chanukai dalt :)

Chanuka

Közeleg Chanuka, íme egy kis csináld magad, rém vicces, miből mi lesz :D (ha a szerelés nem érdekel nézd 19 mp-ig, aztán 3 perctől.)

Ajándékozz!

Ez zseniális

Sábesz pozitív

Anyósom elvitte Dinát péntek délelőtt, Júda pedig meglepően sok hajlandóságot mutatott mind az alvásra, mind a székéből való nézelődésre. Így gyertyagyújtásra olyan sábeszi készenlétben voltunk, mint nagyon rég.
A platán ott illatozott hosszú idő óta először egy igazi sábeszi vacsora, amit én csináltam: pulykaleves, rozmaringos, paradicsomos sült csirke, zöldséges kuszkusz. Épp kihűlt a sütemény, a sütőben készen volt az idei első sütőtök. Az asztal megterítve, viszonylagos rend, mindenki tisztán-illatosan köszöntötte az ünnepet. Jó volt :)
Még akkor is, ha Júda elfáradt, mire a húshoz értünk. Még akkor is, ha mire őt elaltattam, a többiek végeztek a vacsorával és elaludtak a kanapén, így a süti és a nappalra maradt.
Délelőtt pedig Dina életében először megtette az utat oda-vissza a zsinagógába a saját lábán, és ráadásul még föl-le a 4 emeletet is - fölfelé váltott lábbal! Ezalatt Júda és én semmit sem csináltunk, csak feküdtünk az ágyban és élveztük a háborítatlan testközelséget :) A délutáni alvás körülményeit borítsa a feledés homálya...
Sábesz után pedig elmentünk a tescoba kettesben Dinával - "cak cajok. Fiúk majadtak otthon" Még akkor is, ha haza kellett rohannunk, mert Júda nem bírt ki másfél órát nélkülem.
Jó szombat volt. Jó hetet mindnyájunknak!

Az engesztelés napja

Két óra múlva elkezdődik Jom Kipur, az Engesztelő nap, mikor megpecsételtetik a jövő évi sorsunk. Az elmúlt 10 nap, a félelmetes napok álltak rendelkezésre a megtérésre, a függőben lévő dolgaink rendezésére. Mert ember és ember között az Örökkévaló nem ítélhet, nekünk kell bocsánatot kérnünk és adnunk embertársainknak. Csak ezután állhatunk a Királyok királya elé, hogy megmérettessünk. 25 órán át böjtölünk: nem eszünk és nem iszunk, nem viselünk bőr cipőt, mert az a gazdagságra és az ölésre emlékeztet. Levesszük az ékszereinket, hogy ne idézzük fel vele az Aranyborjú emlékét. Szokás fehéret viselni, az angyalok és a gyász színét. A férfiak a halotti ruhájukat öltik magukra. A szombati törvények vannak érvényben: nem dolgozunk, nem utazunk, csak az imáinkra fókuszálunk. Ma este felhangzik a Kol nidré, melyben azért könyörgünk, hogy az Örökkévaló mentsen fel bennünket a neki tett fogadalmaink alól.
Könnyű böjtöt, és pecsételtessünk be egy jó évre!

Alma, méz, halfej: előre az édes új évbe!

Holnap este kezdődik a zsidó újév, a Ros Hásáná-vagyis az év feje. Ilyenkor eldől mindenki következő évi sorsa. Most azokat a szimbolikus ételeket gyűjtöttem nektek össze, amik az asztalunkra kerülnek ilyenkor.
Alma és kerek kalács: hogy kerek legyen az év
Méz: hogy édes legyen (ebbe mártjuk az almát és a kalácsot)
Hal vagy birka fej: (na ilyen nálunk nem fordul elő...) hogy egész évben elsők legyünk, mint a fej
Gránátalma: hogy minden parancsolatot betartsunk (a gránátalma magjai hagyományosan a parancsolatokat szimbolizálják)
Répafőzelék: mert jiddisül a répa "meren", ami sokat is jelent, sok érdemünk legyen a következő évben

Irattassunk be az élet, az egészség, a gazdagság, a boldogság könyvébe!

A szövetség fia

Ennek ma reggel 9kor kellett volna megjelenni, persze nem tette. Így most teszem ki, hozzátéve, hogy így volt majdnem pontosan. Babuska csak icipicit sírt, különben aludt. A neve pedig Júda Áron lett.

Amikor ezt írom, még "egyben" vagyok. Egy velem a fiam, bár remélem, már úton van kifelé. Azért írom meg most, mert ha kibújt, nem lesz rá időm azt hiszem :)
Ha minden a tervek szerint halad, és az Örökkévaló is úgy akarja, akkor mikor ezt olvassátok van egy egészséges 8 napos fiúnk. Adja az ég, hogy így legyen...
Amikor ezt olvassátok, a tervek szerint, a kisfiút felveszik Ábrahám szövetségébe, vagyis körülmetélik.
Technikailag ez azt jelenti, hogy levágják a fitymáját. Vallásilag azt, hogy teljesítjük a körülmetélés parancsát, gyerekünk ezzel elindul egy úton, hogy felnőttként teljes jogú tagja legyen a közösségnek. Gyakorlatilag azt, hogy élete végéig jelet visel majd a testén, ami jelzi, hogy zsidó. Egészségügyileg azt, hogy nem lesz fitymaszűkülete, nagyobb védelme lesz az AIDS-el, partnerének pedig majd a HPV vírussal szemben.
Senkit nem hívtunk meg külön a szertartásra, ahogy soha senki nem kap rá meghívót. Mivel a brisz olyan fontos esemény, hogy senki nem akarja elmulasztani, kellemetlen helyzetbe kerülne az, aki valamiért mégsem tud ott lenni. Ezért csak kihirdetik, mikor lesz, de nem küldenek meghívót: így nem lesz rossz annak, aki nem ér rá.
Amikor ezek a sorok megjelennek, a tervek szerint a mohel, vagyis a körülmetélést végző szakember épp ellenőrzi, hogy a gyerek valóban rendben van-e, biztonságos-e a körülmetélés elvégzése. Én valószínűleg bőgök. Ezután a babát az un. kváternak felkért pár női tagja kapja meg, ő viszi a brisz helyszínére. Ez a pár általában fiatal, gyermektelen pár, mert a hagyomány szerint ez jó omen arra, hogy gyermekük szülessen. Én valószínűleg bőgök, és azt hiszem elkísérem őket bátran - noha ez nem szokás, az anyukák általában hallótávolságon kívül szoktak bőgni ilyenkor. A behozott gyereket állva szokás fogadni, "baruch habá"-áldott az érkező kiáltással. (eddig bírtam, már az írás közben sírok....) A gyereket átadja a férjének, ő teszi "Elijáhu székébe". Elijáhu (Illés) próféta ugyanis minden briszen jelen van láthatatlan tanúként. Eztán a szándáknak, komának felkért férfi veszi ölébe a kisfiút, ő fogja tartani a szertartás alatt. (Itt már kezd komolyodni a helyzet, esetleg más nőrokonok is bőgnek, az apák meg - főleg az első gyerekesek - el szoktak zöldülni.) Az apa elmondja a vonatkozó áldást, majd a mohel teszi a dolgát. Ezután nevet kap a gyerek, amit addig titokban tartottak. Ez alatt a tervek szerint édesapám tartja majd a 7. számú unokáját, és nagyon igyekszik majd nem sírni. Áldást mondanak egy pohár borra, egy csepp bort tesznek a baba ajkára is. Ezután jön az öröm-móka és kacagás, főleg a babának, akit rövid úton visszaszállítanak az anyukájához, aki gyorsan megszoptathatja.
És, mint minden zsidó eseményen,következhet az evészet és ivászat. Mázál tov!

Itt van az ősz

Ápisz szag van :) A szeptembernek mindig ápisz és új könyv illata van. Imádom a hűvös-napos reggeleket, nekem az ősz nem az elmúlást, az új életet ígéri. Amikor az ég már nem az a vakító nyár-kék, hanem kicsit szürkébb (pont, mint Ávi szeme, erre most döbbentem rá), nekem az a legszebb. A hulló levelek, a hőség vége, csoda-idő. Jön a kedvencem, a vadgesztenye szezonja, bokáig lehet majd gyalogolni az avarban. Reggelente majd finom ködpára ül mindenen, és az ember egy icipicit, pont kellemesen megborzong tőle. Itt van az ősz, itt van újra...
Remélem, sose fog elmúlni ez a csodaváró ámulatom, amivel az első őszi napokat fogadom. Hiszen már hetek óta Elul van, a Király a mezőn jár, mi, a népe elé járulhatunk, megtérhetünk, hogy az ünnepekre megtisztulva, felkészülve állhassunk elé. Hiszen ősz van, jönnek sorban az ünnepek: ros hásáná, az év feje, a tíz bűnbánó nap, Jom kipur, a legfélelmetesebb nap, mikor megpecsételtetik a jövő évi sorsunk. Aztán szukot, a sátoros ünnep, ami gyerekkorom egyik legjobb mókája volt.
Itt van az ősz, itt van újra. Üdvözöllek kedvenc évszakom!

Ómer számlálás

Baloldalt látható már egy ideje egy számláló. Azt jelzi, az ómer hányadik napjánál tartunk.
Az ómer számlálás Pészach második napjától, tehát az egyiptomi kivonulás ünnepétől, Sávuotig, a Tóra adás ünnepéig tart. 49 napot számolunk, az 50. Sávuot napja. Éppen így volt ez eredetileg is: az Egyiptomból kivonuló zsidók az 50. napon kapták meg a Tórát a Színáj hegynél. Erre emlékeszünk az ómer számlálással. Őseink ezalatt az idő alatt, mintegy rohamtempóban lettek rabszolgákból szabad néppé - mint később kiderült 50 nap azért nem elegendő ahhoz, hogy a fejekben változás történjen. Mindenesetre így is hatalmas fejlődésen mentek keresztül.
Az ómer számlálás időszakára esett, hogy Rabbi Akiva tanítványai között rettenetes pestisjárvány pusztított. Ezért a számlálás első fele gyászidőszak: nem hallgatunk zenét, nem vágunk hajat, a férfiak nem borotválkoznak. Nem tartunk esküvőt, sem semmilyen nagy mulatozást. A gyászidőszak vége Lág B'omer, az ómer számlálás 33. napja. Ezen a napon szűnt meg a járvány, valamint ezen a napon hunyt el Rabbi Simon Bár Jocháj. Halála előtt azt kérte tanítványaitól, hogy ne gyásszal, hanem örömünneppel emlékezzenek meg róla. Ez egy un. posztbiblikus ünnep, nem vonatkoznak rá a szokásos ünnepi szabályok: lehet utazni, főzni, stb. Ilyenkor tábortüzet szokás rakni, és hatalmas szabadtéri grillezős bulit csapni. Ezen a napon lehet esküvőt tartani (a miénk is ekkor volt. Azzal vicceltünk, hogy az egész világ számolta a napokat az esküvőnkig :))
A gyászidőszakot a modern időkben megszakítja egy másik ünnep is, a Jom Háácmaut, Izrael függetlenségének napja. Idén az újjáalapítás 61. évfordulóját ünnepeljük.
Ómert mindig este számolunk: először egy áldást mondunk el, majd azt, az ómer hányadik napjánál járunk. Aki elfelejti időben számolni, másnap még áldás nélkül pótolhatja, és folytathatja estétől tovább áldással. Aki két napot elmulaszt, már áldás nélkül számolhat csak. A negatív rekordom Dina születésekor volt: az első napot számoltam csak. Egyelőre még versenyben vagyok, pedig ez már a 9. nap. Most Ávi ellenőrzi, hogy minden nap számoljak :)

Pészách - először

Szerdán kezdődik pészách és én még nem is írtam róla. Most megteszem. Tudjátok mennyi kosz gyűlik össze egy szék kárpitján egy év alatt? Hát azt, hogy mennyi morzsa az evőeszközös fiókban, kabátzsebekben, táskák mélyén? Mennyi hely lesz a ruhásszekrényben, ha kidobáljuk belőle a nem használt ruhákat, az íróasztalon, ha megszabadulunk a felesleges papíroktól? A válasz az, hogy rengeteg. Még annál is több. Márpedig pészachkor ragyognia kell háznak, egy incifinci morzsa se maradhat sehol. Tehát én és velem együtt a világ minden táján a zsidó háziasszonyok purimtól pészachig, vagyis 1 kerek hónapon át súrolnak, takarítanak, pakolnak, átpakolnak, átsúrolnak majd újrakezdik az egészet, mert a gyerekek mindig eldugdosnak ezt-azt. És jutalmul a legvégén, pészách estéjén, a szédertál felett ragyognak majd a gyertyáink, a boros serlegek, és száll-száll majd a szabadság szava. Legtisztább otthonainkban mi leszünk a legszabadabb emberek :)

Purimi életképek

Purim előtt három nappal, éjjel:
tescos bevásárlás. Veszünk sláchmóneszbe* valókat. A jelmezbevalókról elfeledkezünk. Otthon szerencsésen mindent megtalálunk a nagyszabású jelmezhez (cica lesz a Cicánk). Kreatív.hu, anya-apa jelmezgyárt. Uszkve 10 perc. Ennyit se fogja viselni a Lány.
Purim előtt 2 nappal:
Gyerekpurimi buliba készülünk. Ávi nem, ő motoros kirándulni megy. Kezdetben, mert a szél visszafújja hozzánk. Még indulás előtt rábeszéli Dinát a cicafülek viselésére. A harisnyára varrt cicafarok ellenállást vált ki. Az arcfestés is: kompromisszumot kötünk, anya is kifesti magát cicára, akkor Dinát is lehet. Nagyszerű, imádom magam égetni...
Maga a program feledhető, főleg az ilyen kicsi és gyáva állatkák számára, mint a cicának maszkírozott Dinák. Ellenben a cicajelmez totális siker: az alváshoz se lehet lemosni. Sőt, de erről később. "Dida cica!!!!!"
Később el kell zarándokolnunk a nagymamához, neki is bemutatni a jelmezt.
Purim előtti nap, Eszter böjtje.
Ahha, 10-kor majdnem elájulok, eszem.
A sláchmóneszbe való Hámántáskák palacsintaként folytak szét a sütőben. A francba, a francba, a francba.....
Purim estéje:
"Gyerünk már, lekéssük a megilát!**" "Én számítógépeztem mostanáig????" "Dida cica! Anya cica" "Nem, nem festem ki magam cicának!!!!!!!" Miért mindenki engem szekál????
Még el se kezdték, mikor odaérünk.... Dobogás, kereplőzés, tömeg. Annyi neked, Hámán***!!!!
Dina szőlőlevet ivott, az utcán táncol. Mindig felpörög eszelős mód a szőlőlétől. Anyósomnak jó estéje lesz ;). Mi ugyanis angolosan távozunk a felnőtt buliba.
Útközben megállunk egy éjjelnappalinál tojásért. Pótolni kell vhogy a hámántáskák frontján elszenvedett károkat.
Hosszasan beszélgetek vkivel a maszkos emberekkel kapcsolatos fóbiáiról, miközben körülöttünk örvénylik a jelmezes tömeg. Azaz elordibálunk, a hangerőt a gyomrunkban érezzük.
Mikor hazaérünk nekiugrom a sütésnek: fél kettőre két tonna muffin várja jobb sorát. Közben a robotgépem bemondta az unalmast. Én meg az ájulást, a csomagolás reggelre marad.
Dina nem engedte lemosni a cica arcát, úgy alszik az ágyam végében kuporogva, kifestve.
Purim reggele: "Ávi....indulnod kell....Ávi" "Anya!!! Dida cica!"
Dina pizsamában, cica fülekkel cödókót**** ad. Imádom :)
Csomagok sorakoznak egy rekeszben. Sok színes purimi ajándékcsomag.
Purim száméach!!!


*: sláchmónesz: ajándékcsomag, amit purimkor küldenek egymásnak az emberek. Két féle ételnek és egy italnak kell benne lennie minimum
** megila: Megilát Eszter: Eszter könyve, a purimi történetet írja le, amit az ünnep estéjén és napján meg kell hallgatnia mindenkinek
*** Hámán: Perzsia minisztere, aki meg akarta öletni az összes zsidót. Ehelyett őt akasztották fel, 13 fiával egyetemben. Éljen a perzsa igazságszolgáltatás ;) Amikor Hámán neve elhangziok a felolvasás alatt, az emberek dobognak, kerepelnek, zajt csapnak, hogy még a nevét se halljuk a gonosznak
**** cedókó: cedáká, adomány. Purimkor különösen fontos micva adakozni. Dina nagyon szent kislány, imád a perselybe pénzt dobálni :)

Meglepetés

Augusztus óta dugdosok egy nagy dobozt: chanukai meglepetés volt benne. Olyan nagyon nem kellett rejtegetni persze: a konyhának abba a sarkába rajtam kívül csak a porcicák mennek. Így Ávi nagyot nézett, mikor Dina fektetése után "hozom az ajándékodat" felkiáltással kiviharzottam a konyhába. A méretes doboz láttán még jobban megdöbbent, hiszen már megkapta a chanukai ajándékát.
Azért nem tiltakozott, főleg, mikor meglátta, mi van a csomagban: a jeruzsálemi szentély makettje, méretarányosan kicsinyítve, 1milliárd darabból kb. Most van egy félkész Szentélyünk, és programunk még pár estére. Ami ugye azért is stílszerű, mert Chanukakor azt ünnepeljük többek közt, hogy megtisztították a Szentélyt a bálványoktól és a nyolcadik napon újra felszentelték. Mi meg nyolc nap alatt építünk egyet :)

18 éve

18 éve chanuka volt. Boriék jártak nálunk gyertyagyújtásra. Aztán valamikor hajnalban egy nagy csattanásra ébredtünk: Anyu elvágódott a nappaliban, ahol féllábon próbált zoknit húzni. Ugyanis elment a magzatvize, kerek egy hónappal a kiírt időpont előtt. Aztán elmentek apuval kórházba, majd hazajött apu és mi csak vártunk, vártunk, meg még egy kicsit vártunk. Végül vasárnap, december 16-án déli harangszóra megszületett Noémi. Nagyon cuki kisbaba volt, csak egy picit ráncos. Aztán nőtt növekedett, kiderült, hogy egy picit akaratos, egy picit hisztis, egy picit elviselhetetlen :) Meg édes és okos és tüneményes is.
Édes drága hugocskám: bis 120, mázel tov!!!!!

Egy hét múlva...

...ilyenkor égni fog az első chanukai láng. milyen szép lesz :)

Szukot, avagy minden sátorosünnepkor...

A kis szobát megtölti a savanykás szukot-illat. Készülnek a csokrok, szakállas fiúk kapkodva állítják össze őket. De Ávinak különlegesen szép etrogot kell választani, feltúrják az egész ládát, mire megfelelőt találnak. Mennyi lesz? kérdezem. Trumá, feleli a fiú, vagyis a lehetőségeimhez képest döntsem el, mennyit szánok rá. Fel-alá topogok, mennyi legyen az annyi...sietni kell, leszámolom a pénzt, és futok.
Ahogy megyek az utcán, a mirtusz illata meg-megérint a város szagán át is. Szorítom a csokrot, nehogy megsérüljön. Mirtusz, pálmaág, fűzfaág. Az ünnepi csokor. másik kezemben a papírdoboz kibélelt, biztonságos ölében pihen az etrog. Hatalmas rücskös, citromsárga gyümölcs, gondos kezek nevelték, válogatták, hogy hibátlanul érkezzen ide hozzánk beteljesíteni feladatát. Az ünnepi csokor: a pálmaág, aminek nincs illata, de ízletes a gyümölcse. A mirtusz, ami csak úgy ontja magából a savanykás, citrusos illatát, de gyümölcsöt nem nevel. Aztán az etrog, aminek illata is, íze is van. Végül a szerény kis fűzfaág, aminek "se íze, se bűze", nélküle azonban nem lenne teljes a csokor. Ők jelképezik a zsidó népet: azokat is, akik tanulnak is és teljesítik is a micvákat (illatosak is és ízesek is), és azokat is, akik egyiket sem teszik. Mind a legtanulatlanabbtól a legnagyobb szentekig fontosak vagyunk: ha bárki hiányozna, nem lenne teljes a zsidó nép.

Ezt a csokrot fogjuk meglengetni az ünnepi sátorban, amit a pusztai vándorlás emlékére állítunk. 8 napon át emlékezünk őseinkre, akik kivonultak Egyiptomból. Itt étkezünk, sokan a sátorban is alszanak ilyenkor. Nyolc nap a sátorban, majd végül a legcsodálatosabb örömünnep, a Tóra ünnepe. Sietek át a zebrán, igyekszem úgy tartani a csokrot, hogy érezzem a mirtusz illatát - és már szinte látom a Tórával táncoló, éneklő embereket. Látom Dinát, ahogy majd Ávi nyakában ülve szorítja a saját kis Tóráját a férfiak feje felett. Az egyik kedvenc ünnepem. A legcsodálatosabb ünnepek egyike, amikor a legynagyobb ajándékért, életünk alapjáért, a Tóráért adunk hálát.

Visszaérek az étteremhez, Ávi alaposan megszemléli a csokrot és az etrogot. Hibátlan, rég nem volt ilyen szép darabja. Ahogy felemelem Dinát, a kezemről árad a mirtuszillat. Kezdődjön hát az ünneplés!