2010. május 10., hétfő
Szánalom
Fáj. Fizikai fájdalmat okoz: görcsöl a gyomrom, szorít a mellkasom, fájnak a végtagjaim, hányinger kerülget. Kibírhatatlan, látni se, hallani se bírom, ha valaki szánalmassá válik. Ha szorongatja azt a kis nyomorult kincsét, ami mindenki másnak szemét. Ha kitárja az álmait, és azok csak ócska bóvlik. Ha akar, ha vágy és kinevetik. Mr Beant, a kandi kamerát, a sztárrá válni vágyót, akin aztán egy ország röhög. A bikicsunájt. Más nevet, én meg sírok, siratom, hogy azt se tudja szegény, hogy szánni való. Sírok, mert nekem a szánalom testi fájdalmat okoz. Rosszul vagyok összerakva?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ugyanígy érzek, mint Te... és nem mertem sehol megfogalmazni azt, amit te leírtál. Kezdtem magam fapadosnak, humortalannak és hülyének érezni, hogy nem tudok nevetni ezen a videón, kétségeim voltak: értem a vicceket? Én NEM nézek semmi ilyesmit (tehetségkutató, valóságshow, kandikamera, Mónika show...), mert olyan zavarba leszek egymagam a szobában, hogy ki kell lendítsem magam az adott szituációból (kimegyek a konyhába és elmosogatok). Zsuzsi
hát én naponta nézném, ha ez rávenne a mosogatásra :D
mélységesen átérzem, és én is gyűlölöm, soha nem néztem. akik nézik, azzal mentik magukat, hogy hiszen önszántából áll oda, de azokat sem bántom, akik értelmi vagy testi fogyatékosok. ugyanúgy nem bírok nevetni mások nyomorán, akkor sem, ha esetleg az "csak" egy kész átverés, aminek a végén ő is jót nevet. Én is mindig rettegtem, hogy a hátam mögött szánalmassá, nevetségessé válok, talán ezért vagyok velük olyan együttérző
Megjegyzés küldése