2009. június 14., vasárnap
Hát a hátam...
...az nagyon fáj. Beakadt, vagy becsípődött, vagy nyom valamit a gyerek, nem tudom. Meg ez az ezer plusz kiló se javít nyilván a helyzeten. De sajnos menni is kevéssé bírok, úgy járok, mintha tojásokon lépkednék: bármikor bele nyilallhat az éles fájdalom az állandó tompa mellé. Hétfőn megpróbálok keríteni egy masszőrt, és javasoltak egy gyógytornászt is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
nem akarom elkiabálni, de határozottan javuló tendenciát mutat a hátam....
Innen is millió hála GL-nek, amiért ajánlotta a gyógytornászt. Tegnap voltam, helyrerángatta az elferdült medencémet (valszeg az előző terhességből maradt így). Előírt pár gyakorlatot, izomerősítésre, hogy az alsó három csigolyánál lévő izmok, vagy mifene, ahova minden súlyom terhelődik, megerősödjön. Kaptam rugalmas, öntapadós rögzítő szalagokat is a hasam alá, meg a hátamra, ezt pár napig kell viselni. Összehúzzák a kötőszövetet és ezáltal tehermentesítik a derekamat. Így aztán per pillanat, hosszú idő óta először teljesen hátfájás mentesen ébredtem.
Ha szültem, vissza kell majd menni, hogy a többi részemet is helyre tegye, meg megerősítse. Ez most csak tűzoltás volt, amennyit így terhesen meg lehetett tenni. Alapvetően az a baj, hogy pocsékul tartom magam, lazák a szalagjaim. Ezeket mind tudtam, de remélem, tényleg helyre tudja majd tenni. Totál más életminőség, amiben az embernek nem fáj folyamatosan a háta.
Jelzem megdöbbent, hogy még csak a 28. hétnél tartok, ránézésre 2-3 hetet saccolt volna nekem a szülésig :D
Megjegyzés küldése