Imádkozunk

Dina előttem álla a széken, először ő gyújtja meg a maga egy kis gyertyáját. Fogom a kezét, ahogy a gyufát a kanóchoz érinti. Aztán én jövök, sorra lobbannak fel a lángok. "Megáldotta a hetedik napot" egy, és "megszentelte azt" kettő. Egyet Dináért. Egyet Júdáért. Kettőt két iszonnyal teli sábeszért, mikor majdnem elveszítettük azt, akit életre ítéltek*. Három kör, három hivogató intés, áll előttem Dina, és ahogy én eltakarom a szemem, kicsi puha tenyerét ő is az arcára szorítja. "Bóruch áto..." Mondja vele az áldást, szinte énekli. Lehajolok hozzá, magyarul mondjuk tovább, a személyes ima idejében, másért nem könyörgünk, csak azért, hogy a nagyapám, aki vér volt vérünk helyett, hogy ő meggyógyuljon. Hogy majd' 81 éves teste leküzdje a rákot, hogy harmadszor is kicselezze a Halál angyalát.
Talán tényleg jól imádkoztunk. Hiszen az első kihíváson, a műtéten túl van, minden várakozásnál hamarabb, nem egész 48 óra múltán elhagyta az intenzív osztályt. Adja az Örökkévaló, hogy az emberi kor legvégső határáig velünk maradhasson!

* Dina teljes neve Dina Chájá, amiből a Dina az ítélet, a Chájá az élet szóból származik.