Hangja betöltötte a zsinagógát, mikor a nevemet kaptam. Kislány voltam, mikor egy fekete tábla előtt állva varázslatos tájakra vitt. Megmutatta népünk történetét, szavai nyomán elevenen jártak a keskeny, hosszú teremben elődeink. Mellettem állt, mikor felnőtté fogadott a közösség.Sokat köhögött, egyre többet. Küzdött, írt, tanított, akart. Akkor is, mikor félreállították: hol ez-hol az. Intézmény volt. Döbbenten állunk: hogy halhat meg egy intézmény?!
Áldott az igaz bíró! Ő adjon lelkének békét, gyászolóinak erőt!
5 megjegyzés:
vele tettem meg az első lépéseket a zsidóságban, nekem is ő adott nevet.
fantasztikusan akarta, hogy a gyerekek megismerjék gyökereiket, jártunk hanukai ünnepségre és emlékszem, volt valami nagyon kedves hanukai dal... Zsófi, te biztosan emlékszel rá, már tegnap, mikor megtudtam, hogy meghalt, akkor is ez után kutattam az emlékeimben... nagyon szerettem azt énekelni :)
Úgy örülünk mi gyerekek a szép Chanukának
az ifjak és az öregek vidám táncot járnak
erre gondolsz?
Mindenkinek vannak emlékei vele kapcsolatban.... És amíg az emlékek megmaradnak, addig nem megy el végleg.
igen, erre :)
"és este a sok finom étel után
asztalon a pörgő játék jár!"
eldöntöttem, kimegyek a temetésére!
Zsófi, Júda körülmetélése előtt olvasgattam ezzel kapcsolatban a neten és akadtam rá egy amolyan "kérdezz-felelek" jellegű oldalra, ahol Raj Tamás válaszolt a neki beküldött kérdésekre. Nagyon-nagyon szimpatikus volt.
Megjegyzés küldése