Órák óta arról fantáziálok, hogy majd hazaér Ávi, én meg elmegyek egy fél órára itthonról. Csak nem tudom eldönteni, merre menjek: javíttassam-e meg a szemüvegem és próbáljak szoptatós melltartót venni, vagy induljak a másik irányba Júdának rugdalózóért és megnézni a turkálót. Hm-hm. Mindkettő magában rejti a siker és a kudarc lehetőségét... Elgondolkodtató probléma :)
Frissités:
És elszabadultam!!! Végül egyiket se csináltam, hanem sétáltam egy nagyot (ok bementem a baba boltba és a turkálóba is, de kimenekültem. Nem akartam senki nyomorát, vihogását hallgatni) Szóval jártam egy nagyot, sétáltam a Múzeum-kertben, élveztem a várost és intenzíven nem gondoltam semmire. Először azt játszottam, hogy nem szabad csíkra lépni, aztán azt, hogy csak csíkra szabad lépni. Meg kell mondjam, az ősz a legeslegklasszabb évszak, a kora este minden napszak közül a legpompásabb, Budapest csodálatos, nem is beszélve a Palota negyedről, ami egyenesen mámorító*. A kapuban el is gondolkoztam, hogy haza jöjjek-e ;)
*viccen kívül, imádom az őszt, a kora estét és a Palotanegyedet. De tényleg :)
5 megjegyzés:
hurrá!
akkor egy 3. alternatíva valósult meg...
a verzió, b verzió, perverzió ;)
aha!
Tézis, antitézis, szintézis.
Fotoszintézis...
édesem! a legjobb megoldást választottad! kell a kikapcsolódás és a semmire gondolás. ez a csík-nem csík jó megoldás, lehet én is kipróbálom :):):)
A másik nagyszerű agykikapcsoló játék ilyenkor ősszel a kevésbé takarított utakon, hogy csak lehullott levélre szabad lépni. Annával azt játszottuk, mikor kicsik voltunk, hogy a levélre lépéstől kapunk energiát, amivel előre meghatározott mennyiségű lépést tudunk megtenni - ennyivel kellett elérni a következő levélig :)
amúgy az unokatestvérek születésnapi bulija is remek feltöltődési lehetőség. Remélem, egyik se betegszik meg, és villoghatok majd az új csizmában :D
Megjegyzés küldése