Állok a kád szélén, pipiskedve-nyújtózva próbálom beakasztani a zuhanyfüggöny szemeit a karnis kampóiba. Ha egy milliméterrel nagyobbak lennének a lyukak, nem volna semmi gond. Így azonban küszködök, mire visszakerül a frissen mosott függöny. Leugrom a kád széléről, és hirtelen megüt, hogy otthon vagyok. A saját otthonomban. Mindig meghat ez a függöny, hogy pont olyan színű, mint a csempe. Mint egy lakberendezős műsorban...
Rengeteg sok idő volt, mire ebben a lakásban otthonomra leltem. 23 évet éltem a szüleim házában, utána egyet albérletben, ahol mindig sötét volt, mert az utcára néző, földszinti lakásba kényelmesen be lehetett látni, így állandóan csukva tartottuk a spalettákat. Őrületesen vágytam ebbe a lakásba, amiről csak lakva derült ki, mennyire nem praktikus hatalmas, egybenyíló és oszthatatlan tereivel. Ám akármennyire vágytam itt élni, mondom, hosszú idő volt, mire otthonom lett.
Végül belaktuk, és a sok apróság, mint a színben passzoló zuhanyfüggöny, otthonná tették a lakást. Olyan dolgok, amik másnak szinte értéktelenek. Mint a wc-papír tartó, amiért lejártam a lábam, mire olyat találtam, amilyet akartam. A kis polc, amin a gyertyatartók állnak, és szintén régi vágyam volt. Vagy épp felbecsülhetetlen eszmei értékkel bírók, mint a nagyszüleim képe az íróasztalom mellett, a falon, vagy Dina játéktartó szekrénye, amit a férjem és az apukám készítettek neki.
Tárgyak csak, és mégis. Konstantin, az óriási plüss orángután - hű társam lassan kilenc éve. A dekupázsolt óra a konyhában, amit én készítettem. A levéltartó szekrényke az előszobában. Az ágyunk fölött bekeretezve lógó házasságlevelünk. Az, hogy helye van a tárgyaknak. A kislétrának a szennyes tartó mellett. A körömvágó ollónak a fürdőszobaszekrény bal felső fiókjában.
A zuhanyfüggöny a helyén van. És én is.
14 megjegyzés:
zsófi, mekkora ez a lakás?
jó nagy, 94 nm. De lassan kinőjük. Mmint a cuccaink ;)
No, akkor most már csak egy kicsit szégyellem magam, h. jónéhány apróságnak egyszerűen nincs helye, és leginkább valamelyik könyvespolc-szélen parkol...
(A mienk 81.5)
És igen, lenne még szabad falfelület. Embör nehezen mozdul. Mmint a FérjEmbör. :-P
De most talán a dolgozószobában lesznek még polcok.
Bea, ez távolról sem jelenti azt, hogy a dolgok nagyobb százalékának lenne helye. Csak örülök azoknak a keveseknek, amiknek van :)
A pészachi nagytakarítás örvén készülünk nagy formátumú spejzreformra, aminek keretében lenne fix helye pl. a porszívónak :D
Ez nagyon megható volt. :)
Tényleg nagyon kedves írás, bocs, hogy szétbakteroltam. :-S
Csak rávilágított egy problémámra, ami eléggé zavar (nincs helyük dolgoknak), és nem tudom egyedül megoldani.
ne idétlenkedj.... amúgy sztem ez egy iszonyatosan nehéz feladat. Mindennek helyet találni, úgy, hogy ne nézzen ki úgy a lakás, mint egy raktár vagy egy gardrób.
most már tudom, mi oldaná meg a gondok nagy részét... már a szomszéd lakás megvásárlásán kívül :D kéne 2 nagy komód, meg egy hatalmas, plafonig érő gardróbszekrény. Ez utóbbira fél milliós árajánlatot kaptunk. Most lottózunk ;)
meg persze a spejzreform, mert a vasalódeszka-szárítók-vasaló-porszívó kvartett mindig átmeneti helyen lakik, ahol mindig útban vannak
És ezekre nem egyedül jöttem rá, hanem nagyobb baráti társaságban sírtam a bánatomat, hogy milyen cuccoknak nincs helye és milyen szekrényeink vannak. Más problémáját vhogy mindig könnyebb átlátni, nem?
esetleg vezesd elő a helytelenkedő dolgokat egy posztban. Több szem többet lát :)
Porszívó nem gond. Valaki MINDIG náthás, akinek még orrot kell szívni (este szoktam a nagyoknak is, jobban alszanak utána) és akkor legálisan parkol a nappaliban. :-S. vagy: :-P
Annyit mondhatok nektek, bármekkora a lakás, az megtelik:DD nálunk 160 négyzetméter és a pince is dugig van, két szoba gyakorlatilag raktár...
És nincs már hova tenni a könyveket egyáltalán..
A barátnőm szerint hamarosan építkeznünk kell, vagy meg kéne tanulnom kidobni a dolgokat.De nem lehet, hátha kell még valamikor:DDDD
Nilü, én alapvetően gyűjtögetős vagyok. De mégis kidobálok dolgokat MERT MUSZÁJ, így is egyre nehezebben férünk el.
a téli-nyári ruha-átrakodásnál rendszeresen szanálom a ruhatáramat, meg a gyerekekét is (hozzáteszem, gyerekruhából iszonyat sok "játszóra még jó" állapotút öröklünk folyamatosan egy unokatesótól, szóval abból nem nehéz szanálni.) A ruhák mennek a Vöröskeresztnek, mmint ami még tutira használható (ha van időm meg is szoktam varrogatni, mielőtt elviszem). ami meg tényleg nagyon elhordott és a kopás miatt szakadozik mindenhol, az kuka.
De tényleg, nagyobb lakással/házzal rendelkező barátaink ugyanezt mondják, mint te. :) Meg ház esetén kézenfekvőnek látszik, a padlásra történő suvasztás.
Bea, a ruhák, takarók rámolásához nekünk nagyon bejött a "szippantós zsák". műanyag zsákok, van rajtuk egy szelep. Beteszed a ruhát, porszívóval kiszívod a levegőt, lezárod, kb. a negyedére zsugorodik össze, moly, por, nedvesség nem jut bele. Az összes kinőtt gyerekruha, szezonális ruhák, pokrócok így vannak eltéve az ágyneműtartóba. Érdemes kipróbálni sztem, őrült sopk helyet spórol. Mi a metroban vettük, de vmelyik tvshopos áruház is árulja.
AMúgy igen, a családi házban, de akár a tárolóval rendelkező lakásban könnyebb a gyűjtögetés. Én még tanulom a lakásban élés szabályait :D
még emésztem ezt a szippantós zsákot.
Megjegyzés küldése